Tuti, hogy nem én vagyok kiemelten érzékeny - vagy ki tudja.... Sok variálás, helyhiány, visszautasítás Márti néniékhez ragaszkodás miatt ma újból felhívott a bölcsőde, hogy az ikercsoportban helye van Lócikának jövő héttől. Nem vacilláltam, nem akartam meggondolni 20-adjára, mert bár úgy voltam vele, csak akkor, ha Márti-Erzsike kombóhoz kerülhet, de ezt a párost is elég jól ismerjük, hiszen sokszor közösen voltak reggel és délután. Bólintottam hangosan. Azóta úgy érzem időzített bomba ketyeg bennem. Még akkor is, ha az egész fejem tudja, hogy jó helyen lesz, és ez a dolgok körülbelüli, egyik elfogadott rendje. A mélységes szerelmi bánathoz leghasonlóbb érzés gyülemlik bennem. Valaminek a vége, valaminek a kezdete. Amit mindig kritikusan élek meg a kettő mélyedésében. Félelmetes kilépni a biztonságos, meleg árnyékból a fényre. 4 év hosszú idő. Bár úgy terveztük, zsinórban teszünk eleget a magyar lakosságot fenntartó szaporulati igénynek, szünet kell. Legfőképpen nekem. És általam mindenkinek. Megsuhintott a megértése, milyen lehet börtönből szabadulni. Még így is, hogy sok mindenben nem ültethető egy mérlegre a kettő. Nem volt szerencsés, hogy pont ilyen borús időre borúsan reagálok, ígérem, nem fogok többet picsogni a beszoktatásnál sem, mint amennyi elvárható ;-).
Addig viszont (2014. október 27) félre tolok mindent, és szerelmes kamasz módjára, túl kompenzálva saját magamat is, gyerekkel akarok csak foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése