Nehéz eset vagyok pakolás terén... Mindenhez kötődik valami emlék, de most szőrös a szívem., jót tett a Lényeglátó könyv :)). Próbálom úgy nézni, hogy mikor volt a kezemben utoljára, kerestem volna-e ha most nem kerül elő, és hiányzott volna-e... Régi CD-k, amin pl megtaláltam Alicia Keys-t, amire futottam egykor jól felhangosítva. Superwoman, mi más ;-). És a No oNe. Ilyenkor tényleg rájövök, hogy múlik az idő. Mégis annyira érzem a neon zöld nike futó atléta anyagát, feszülését, a kedvenc adidas futó gatyót, a piros ipodot, azt a legyőzhetetlen érzést, hogy minden akkori fos ellenére két szárny van a hátamon. Azt hiszem, akkor szerettem meg magamat igazán. Tényleg. Ez valahogy most tudatosul. Akkor lettem örök jóbarátom. Akkor tudatosult, hogy nem hagy cserben, becsüljem meg. Sokat megfejtettünk Sárival egymásból akkor. Nem is akarok most beljebb ásni, mert várnak a selejtezésre váró fiókok. Muzsikáljatok ti is a jégeső ellenére.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése