Újabb falatot hoztam a Gyereknevelés dán módra könyvből. Ha csak egyetlen gyermeknevelés/pszichológia témájú könyvet javasolhatnék az "utca emberének" ha megkérdez a Hajdú-Bihari Napló, akkor ez lenne az tuti.
Olyan jó nekem, zötyög alattam az IC Szolnokra. Nincs ma gyerek velem, van viszont betűű. Nagyon kedvemre való hasonlat és példa. A fejezet a dán hygge életmódról szól (aminek legtalálóbb fordítása az elégedettség). Az amerika individualizmust, versenyt és én-gondolkodást veti össze a dán "mi" fogalommal. Rajzolok hozzá betűben egy dán mesét, ami a pokol és menny ábrázolása, és hűen tükrözi a fenti elgondolást.
A pokolban egy hosszú asztal áll, bőséges lakomával, borral és gyertyákkal megterítve, de a légkör hideg. Az asztal körül ülő emberek sápadtak és soványak, sírás és jajveszékelés zaja tölti be a termet. Karjaik helyén hosszú botok lógnak, és ez megakadályozza, hogy az ételt a szájukhoz emeljék. Hiába probálkoznak teljesen reménytelen. A bőséges lakoma ellenére is éheznek.
A mennyben ugyanez a jelenet, de az asztal körül vidám nevető emberek ülnek, énekelnek, esznek. Meleg és vidám a hangulat, és mindenki élvezi az ételt, italt, társaságot. Az a dologban a visszás, hogy karok helyett nekik is csak hosszú botjaik vannak. Ahelyett azonban, hogy maguk próbálnának enni, inkább etetik egymást. Ebben az egyszerű tanmesében a nézőpont elmozdul az "én" felől a "mi" irányába, és így lesz a pokolból mennyország.
Akartátok már kérdezni, hogy mért csak Loláról posztolok képeket? Csattintani nem csak róla szoktam. A fiúkat is próbálom, de nagyon abban a periódusban vannak, hogy kb lehetetlenség. Főleg olyat, amin látszik a képes felük :)). Pakolok is majd fel olyat, ami van. Lolára még könnyű lőni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése