Valóságunk a nyelvhasználatunkban képződik meg

/Allan Holmgren/

Nagyon szeretek olvasni. Ami nem regény. Hanem ami rendszerezi akár a hétköznapi történéseket és mögöttes mozgatórugóit vagy éppen neven nevezi azokat. Ami csapokat nyit, gondolatokat ébreszt, inspirál, analizál vagy AHHA élményeket szül. Viszont ez csak a saját benyomásom. Szeretnék erről vitatkozni, megbeszélni, hogy más hogyan látja. Persze azért, mert utána érdekel, hogy más miért látja máshogy. Szeretek ismerős családok és nevelési módszereikből példát meríteni olvasás közben, vagy megvilágosodni a saját "állapotom" felől. Hogy nálam/bennem miért működnek így-úgy a dolgok. 

Szeretem úgy érezni, hogy pl ezt vagy azt jobban csinálom, mint más. Ééés már kevésbe jó érzés, mikor rádöbbenek, hogy mi az amit viszont nem jól csinálok/csinálunk, de lehetne, kellene jobban a saját inercia rendszerem szerint. Van bennem csipetnyi prófécia, hogy egy-egy szar példát látva ráébresszek valakit annak igényére, hogy lehetne jobban, lehetne máshogy. Ez a Gyereknevelés dán módra maga volt a literális ízélmény. És akkor szép magyar szót alkottam.

Nagyon-nagyon erős bennem a vágy egy szellemi csoporthoz való tartozás iránt. Ahol folyamatos a szellemi pezsgés. Ami nem csak élménybeszámolókról szól és játszótéri homokozásról. A játszótéri beszélgetésekben is csak az vonz, hogy szociális képet lássak, kapjak gyereknevelési mintákról. Durva vagyok, nem? :D

Lehet, nyitok egy Pilvax kávéházat, miután a baráti társaságom leszavazott, hogy nem akarnak olvasni ilyet, nem hisznek az önfejlesztő könyvekben, inkább lazítanak a nap végén egy A maffia ágyában trilógiával. Ami nem baj, csak ezzel én most nem tudok azonosulni. Ők meg velem :). Ha ismertek debreceni női Pilvax kávéházi társulást, ami nem csak kotkodálás, írjatok meg léééégyszi.

Huuuu, es remélem, nem azt szűrtétek le, hogy én maga vagyok a tökély, és mást ennek mintájára szeretnék átformálni. Örök elégedetlen vagyok magammal (ami egyébként nem igaz, de ezt is jól megállapítottam, hogy otthon plántálták belém (lehet, nem szándékosan), és hozom a címkét magammal. A másik véglet a kiskirálylány...), szeretnék mindig több lenni bárhol, bármiben magamhoz(!!!!) képest.

Motivációm abból is táplálkozik, hogy 3 gyerek és sok napi kihívás mellett türelmetlenebb vagyok, és zsigerből jönnek elő azok a reakciók, amikről tudom, hogy nem jó, romboló. És igen.... A szülő is ember, a szülő is fáradt... De a szülő felnőtt ember, aki tud uralkodni magán, aki el tud számolni minimum háromig, hogy ne a rosszul rögzült, elavult nevelési sémákat böffentse fel. Főleg, ha az nem tetszik neki, és szeretne máshogy csinálni.

A könyvből ki fogok ragadni pici részeket, mert egyben tömény...

Ezt meg csak úgy ide mellé. Mert mostanában különösen szeretek ilyeneket hallgatni.