Nekem egyertelműen lefekvés előtt, amikor bemegyek a fiúk szobájába lekapcsolni a gömblámpa füzért. Leteper az összes nap közben éppen nem bejárt érzelem is. A tény, hogy a két alvó, tökéletes fiú gyermek a miénk, bármikor meghat. Szeretem az alvó gyereket. És abszolút ne abból a szemszögből nézzétek, hogy éppen nyugi van :). Annyira gyönyörű, annyira tökéletes, annyira védtelen és ártatlan. Mindig megállok picit, és csak figyelem őket, megpuszilom, és rettenetesen imádom, hogy vannak, és hogy minket választottak.
Ismerős :)
VálaszTörlés