Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 4 nap

Tudtuk, hogy a mai nap megint egy mérföldkő lesz a család életében. Holnap pont négy éve, hogy kiköltöztünk a (bel)városból, de szerintem én voltam legjobban meglepődve magamon, hogy egy percig nem hiányzik a nyüzsgés. Ok. Amikor bent vagyok Debrecen sűrűjében, akkor szoktam élvezni, és érzem a kontrasztot, de ennyi.

Ma is varrtam. Igaz csonka napom volt, reggel ráadásul Attila nélkül elalszunk, és későn mentünk oviba. 9-re értünk be, és amíg én bementem Mózi leállt Zsolti bácsival lombfújózni :). Ma magamnak fejeztem be a megkezedett felsőt/blúzt, és 2-re vittem Mózit a BagolykaLandba. Ott hirtelen úgy döntöttem, letszem az autót, és a Rákócziról gyalog mentem az oviba, majd a kicsikkel gyalog sétáltunk vissza. Na ez pl hiányzik. Hogy annyira kocsihoz vagyunk kötve, hogy alig sétálok. Anno csak azért sétáltam 50 percet ki a Főnix parkolóba babakocsival, hogy ott átadjam a tolókart mamának, és fussak egy órát, majd 50 perc séta haza hetente 3*. Vagy anno munkába napi szinten gyalog jártam, és 25 perc volt oda. Amikor ezekbe belegondolok, akkor tök egyértelmű, hogy a heti 3-4 fél órás futás nem fog megmenteni. Attól függetlenül gyűrjük.

Attilaval délután forróndróton üzengettünk/telefonáltunk, hogy mikor indul, hol jár, mikor ér haza, a ház/kert melyik részén legyünk és mikor. Mutatom gyorsan, hogy miért, a többit mesélem holnap :)

Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 5 nap

Ma reggel Mózival cérnát hajkurásztunk, egy idő után már csak telefonon, mert látszott, hogy fölösleges Debrecenben. Amivel próbáltam tegnap dolgozni, azt nem éreztem tökéletesnek. Eddig nem varrtam még 100% hernyóselymet, és szerettem volna megadni a módját. 

A téren pizzás csigáztunk (legiknább csak Mózi), könyvvel a hóna alatt járkál mostanában, és ha valahol megállunk, vagy leülünk, akkor olvas (!!). Ezt is megértük. Távol állunk még attól, hogy itthon falja a könyveket, de rendeltem neki egy Harry Potteres horgolt könyvjelzőt, az ágyba is befektette a könnyvel együtt :))).

Itthon rokkant kocsikból tunningolt gépeket néz(nek) youtube-on, hangosan kacagva, és úgy érzem betette lábát hozzánk a sebesség iránti áhítat. Aminek annyira nem örülök. Nyilván :). Én a lassú, aki a lejtőn is fékezve gurult bicajjal a kerótúrákon, míg Sanyikám csapatta 50-60-nal... :D.

Munkaidőben varrtam, mert volt/vannak még függő megrendelések, kocsit mostunk, ovi után pedig fodrász. Növesztem a hajam, szóval csak lecsetkelte a végét, nincs látványos módosulás. Jól jött ebből a szempontból a karantén, mert pont azt a kibírhatatlan növő fázist, és "nem szeretem" kinézetem letudtam abban a pár hónapban. Előtte fagyiztunk a kicsikkel, ma sok hónap után Attila nincs, a gyerekek már verik is a készülőt, hogy velem alszanak. Szerda szelektív nap. Oda elsétálunk, ha kellemes hűvi áll be. Ha a vacsi is leülepszik, akkor lightos futás, fürdés, mese, gyerekek bebújtatása. Én még piszkálom majd a netet, el tudok veszni a bugyrokban, de vannak különösen olyan részek, amiket imádok csinálni rajta. Pl a blogot is át kellene fazonírozni, mert 5 évente kap egy ráncfelvarrást, és erősen aktuális. 

Lehet, ez a visszaszámláló nem is volt olyan jó ötlet, mert annyira éles határt, kerítést állítottam, és minden idegszálam már ezen a témán legel, hogy elég lett volna az uccsó 5 napban beizzítani :D. 

Tegnap Kata is megerőssítette, hogy szombat 8-ra legyek indulásra készen. Úgy lesz ;-). Teli a lelkem-szívem dísszel, pénteken azért emlékeztessetek ;–). Ami fix, hogy kávé lesz a kezemben, anélkül egy tapottat sem.

Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 6 nap

Ezzel tegnap elmaradtam - sorry.

Tegnapelőtt GLS-t emlegettem, de nem jött. Jött helyette valami más ;-). Potyognak az égből a diplomák, és én nem átallottam meg mozdulatlannak tettetni magam, így el is talált. Mózi csattintott is egy képet frissen rólam :D.

Jó a hajam, kakkukkol kicsit,
de nem is ott a lényeg

GLS-t majd később.

Pfű, de rossz, hogy nem írtam ezt meg tegnap vagy legalább reggel, mert passz. Nem tudom, mi volt tegnap... Jaaa, de. Egész napra áramszünetet írt ki az e.on, így termoszba melegítte fel Mózi a levest ebédre előre, Attila termoszba főzte le a napi kávét, hogy meleg maradjon, és már reggel kiállt az autókkal a garázsból mielőtt elmenne az áram. Ovi után Gitta mamához mentünk logopédiára Lócival, hátha segítene bepörgetni végre az R-betűt. Annyira szeret oda gyerek-felnőtt menni, hogy alig tudtam autóba dugni őket. Még út közben is arról volt szó, mikor jövünk legközelebb, jöjjünk holnap is.

Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 7 nap

Mekkora szerencse, hogy van egy barista a családban,
aki munkába menet a napi kávé adagomról gondoskodik :D
(neeem, nem egyedül fogyasztottam  ;-))

Kávé, laptop, corn flakes magában (egyébként kb mindegy, csak ropogjon...;-)).

Arra toppantam be délután az autóval a garázsba a kicsikkel, hogy Mózi fakanállal integet, hogy meglepetése van a számomra: ma Ő főzi a vacsit (a vacsi egyik felét), a levest. Ebben már elég penge, apró kis kunsztokat kell javasolni max. Óriási kondérral tervezett, hogy holnapra is maradjon. Előrelátó. Az én teendőm csupán a rakott zöldbab. Egyébként bármi lehetne, csak rakva legyen ;-). Azzal nálam nem lehet mellé nyúlni. Aránylag gyakran készítem. Ki is használom azokat az üres járatokat, amikor megkérdezem, mi legyen a vacsi vagy az ebéd, és a 'MINDEGY' vagy az 'AMI GYORS, ÉS NEM KELL SOKAT PEPECSELNEM VELE' jön válaszul. 

Ha nem szakad le az ég, akkor kiruccanunk futni, a gyerekek hajtanak bicajjal. Este szeretnék ráugrani a varrógépre legalább egy órácskára, de ez megint necces.

Ma komfortzónát léptem újból. Nem bírom igazán az ábrázatom videón, de valszeg csak megszokás kérédése. Insta sztorizgatok mostanában a tukkelutott részlegen, és az újabb elkészült videómegosztás mellé az arcomat és a bihari tájszólásomat is mellékeltem :D.

Az oviba utolsók között érkeztem a gyerekekért, mert eltapogattam az időt a méteráru boltban. Viszont, hernyóselymet ezidáig nem varrtam, most kipróbálom azt is.

Holnap GLS csomagot várunk nagy sunyiban, mutatom a héten,  mi lesz ;-).

Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 8 nap

Előzményként

Várom haza a kis családot, vacsora kész, megterítve. Addig billegek a billentyűn.

Ma tovább lazultuk a tegnapi napot gyerekek nélkül: garázs és kocsi takarítás, talicskázás, vasalás... :D. Ettől függetlenül jutott idő heverésre bőven, meg olvasásra, futásra. Délben Attila brunchra invitált, ő jól is lakott :D. Ma szerettem magam.

Szabtam, holnap varrok. Fos az idő nem érnek meg az ültetvényen a dolgok, nem készül el a kisház.

Friss ropogós szombat reggeli kép
Csak hogy látszódjon, Apjuk is van a gyerekeknek :)
És még milyen... (xoxo)

Lola pedig mindig így szunyál be, ha későre nyúlik a(z)- pl péntek - este.
A fiúk meséje alatt rendszeresen bealszik a hasamon.
Van hogy én is ;-).
Ma is így fog járni, már látom.

És tényleg. Olvasás közben butának érzem magam :). Az akadály maga az út könyvet olvasom, és Marcus Aureliussal nyit. És rádöbbenek, hogy ha a Hajdú-Bihari Napló megállítana, és megérdeznének, mint utca emberét kb a könyvben szereplő összes emberről egy-egy mondatot tudnék mondani :(. Nem szeretem butának érezni magam.

Visszaszámlálás indul... - #maholnapnegyven, 9 nap

Szülinapi kotkodáló behívó az ÖTYÉtől

Na jó, itt vagyok megint. Kezemben egy rozé fröccsel. Azt hiszem, Attila szereti ha iszom :D. De most már nem csak ő pattintja lego kezembe a könnyű nyári alkoholos lötyiket, hanem Mózi is jön a "Hölgyem...!" fejbiccentéssel, és egyből van mit szürcsölni. Persze én lassú élvezkedő vagyok ebben is. Vmikor visszakerül a hűtőbe másnapra, mert nem iszom meg egyben. Nem is győzném/akarnám győzni a "diktált" ritmust :).

Úgy képzeltem, ma baromi felszabadultan fogok ide telepedni, hogy elindítsam a szülinapi visszaszámlálót az oldalon, de nem érzem pont azt a megkönnyebbülést vizsga után, mint akartam. Mindegy. A szülinapi visszaszámláló lényege, hogy válogatás nélkül dobáljak fel momentumokat, gondolatokat a harmincas éveim utolsó napjairól, ami körülöttem van, és ezáltal belém lóg vagy pont ki belőlem ;-). Mindenféle előtervezés, és túlkomponálás nélkül szórni fogom - általában nap végén összegzésként - kereken 10 napig. A 10. nap már egy új X kapuja lesz.

Igyekszem őszintén, nem csak a kirakatba valót kiszűrni, hanem úgy a mindent. Viszont 40 év alatt kristályosodott már ki bennem annyi bölcsesség és önismeret, hogy akár vállalhatnám nárcisztikus jellememet. Szerintem nem titok, ti is tudjátok, hogy mindig szeretnék a magam által épített keretrendszerben tökéletes lenni. Ebbe a házilag épített, bélelt rendszerbe beletartozik az összes tökéletlenség is, ami javában lehet általam tökéletesnek ítélt. Azt hiszem, még ahhoz is hiú vagyok, hogy magamat cimkézzem csupán 'elég jónak' bármiben, inkább a rendszeremet tartó oszlopokba engedek kurvaságot :D. Mivel elég kritikus vagyok, így is van bőven hova nyújtózkodni, illetve kifejlődött, elterpeszkedett bennem egy szigorú lazaság, ami mentén észrevétlen prorizálom, hogy mi fontos, mi nem. 

Apránként világosultam meg, hogy én a LASSÚ emberek táborát szaporítom, mind gondolkodásban, mind működésben, döntésben. Bár még ezt a döntést nem döntöttem el teljesen, mert a döntés általában megszületik egyből bennem, és a döntés hiánya nem vacillálásból, mérlegelésből fakad, hanem a döntés várható hatásának felmérésével, azonosulásával, előre megszokásával telik nálam az idő, mert nem szeretek megbánni dolgokat. És amíg előre nincs megszokás, magamévá tevés, addig a döntés nincs KIMONDVA. Szóval kicsit visszafelé vagyok drótozva. Ez sajnos, nem a lustaság könnyen megmentő palástja, amit magamra kanyaríthatok, ha az a kényelmesebb. Szeretnék én gyorsabb/hatékonyabb lenni, tudok is tudatosan egy bizonyos szintig.

Most hogy ilyen jól bemutattattam, milyen algoritmus szerint működök, jövök egy adag "villámlással" a mai napra, és nem vágom tovább magam alatt a fát azzal, hogy miben nem vagyok olyan, mint szeretném. Most, legalább ebben a 10 napban arra fogok koncentrálni belül is, hogy miben vagyok olyan.

• Gondolkoztam, hogy 40 évesen írhat-e ilyet az ember, de... Szeretem ha kényeztetve vagyok. Én nagyon :D. Nem is tudom, mikor váltott át bennem a szigorú önkontroll, amikor is úgy éreztem mindent meg tudok csinálni, nem kell segítség, ha megszakadok sem. A gyerekek közben jött el valamikor. Túrtam már ennek az aljára máskor is. És kb Lóci-Lola között.

• Tegnap 11 órára mindent előkészítettem ahhoz, hogy a számvitelszervezés vizsgát megcsináljam. Végighallgattam az anyagokat, jegyzeteltem, feladatokat oldottam meg, itt-ott oktatóval konzultáltam stb. Bőven lehetett volna ezt még mélyíteni, de 11-re harcra készen álltam. Kiszellőztettem a szobát, de időben becsuktam (hogy ne kelljen darazsat vagy poloskát csapkodnom közben), bekészítettem vizet, kávét szigorúan másik asztalra, hogy bele ne boruljon a gépbe ezáltal megölve a lehetőségét a viszgázásnak. Újraindítottam a gépet, hogy jól muzsikáljon, és 11 előtt már oda huppantam, hogy egyből tudjam kezdeni. Belépek, látom, hogy vizsga június 20, SZOMBAT.... Igen. A június 20, péntekkel tisztában voltam, mióta kiírták a vizsgát. De hogy június 20, péntek most valahogy szombatra esik... okozott pár tikkelést a szememben. :D :D Lesandíottam a gép sarkára, és június 19, pénteket mutatott.... Ennyire vagyok beszámítható így a 40 árnyékában. Nagyisodom. Amin eddig jókat viccelődtünk, de most azért éreztem egy nyomást belül is tőle. Hogy tényleg ennyire szétesett vagyok? Valahol mindig kilóg a lóláb.

• Ma ezzel a tegnapi kis handicap-pel kezdtem neki a vizsgának ezennel házi öltözékben. Bízom a teljesítés sikerében, azt pedig megemésztem, hogy nem lesz 80%-os. Sőt, remélem, azért meglesz....

• Lócikával Karácsonyi Manónak varrtunk du sebtében. Megígértem, hogy a vizsga után varrunk egy váltás ruhát neki. Amikor kiejtem a számon, hogy 'lehet...', onnantól kezdve naponként, félnaponként kérdezik, hogy készen van-e, mikor lesz kész, mikor csináljuk azt a 'lehet-tevékenységet'. Presszió hatására gyorsabban tudok dolgozni ;-). Lóci nyomta a pedált, és nagyon büszke volt magára. Azt mondta, ha nagy lesz, együtt fogunk varrni. Olyan hálásak tudnak lenni mindenért.

• Ma megint mamáéknál alszanak. A múlt héten péntektól hétfőig ott aludtak mind a 3an, most csak egy napot, de ez is kikapcsolódás nekünk. Ettől függetlenül állandóan kb rájuk gondolok, mégis olyan lassúnak és kétszer olyan hosszúnak tűntek a napok nélkülük. Annyi mindenre jutott idő feszültség nélkül. És valahogy még azt is pihentetőnek éreztem, ami alapból nem az. Az pedig hogy mondatokat tudtunk Attilával váltani és élveztük egymás csendjét is, anélkül, hogy valaki(k) bele kurjantott volna, vasaló volt.

• Ma még futni is akarok. Fél órákat csosszanok ki csupán, de valamire csak jók. Sajnos látszani semmi nem látszik belőle, néha értetlenül állok a mérlegen és a szekrény előtt reggel, illetve reménykedve heverek háton az ágyban, és lapgatom a hasam, amíg lentebb nem csusszan az alja függőleges állásban. Mindegy. Lassan majd ehhez is hozzászokom. Biztos elértem a hízékony korhatárt. 40 évesen 46 kg elviselhető :).

• Videót szerkesztek, vágok hol magamnak, hol nem csak. Rájöttem, hogy szeretem másnak adni azt a varrásbeli tudást, amit már összecsipegettem, így tutoriálokat faragok. (Ha szerettek varrni, vagy ha szeretnétek majd megtanulni, akkor - Jer ide: https://www.youtube.com/channel/UCdwNf-RpFNkeBra9CocmFxQ?view_as=subscriber.) Közben persze annyira érdekel(ne) maga a videóvágás, trükkök, effektek. Néha este is azon agyalok, hogy jelen tudásom szerint hogyan lehetne kivitelezni komolyabb programban. Vagy ha látok egy-egy jó ötletet, annyira szeretném kideríteni, hogyan készült. Tudatosan próbálok 2-t hátralépni. Hogy nincs szükségem rá, hogy megtanuljak videót szerkeszteni. Mármint annál komolyabban, mint hogy összeillesztem, feliratozom és zenét csúsztatok alá.

• A poszt képéről szeretnék szólni. Az ÖTYÉtől kaptam a kotkodáló behívót, ami jövő hétre libbentett fel lányos meglepit, és már alig várom. Kb minden nap akasztok egy díszt a lelkemre ahogy közeleg a napja, és még többször önt nyakon a hála úgy a körülöttem lévő emberekért és körülményekért. A meghívó a leveses ládámba csobbant, és persze, hogy a promó mappába, nem vettem észre egyből, kellett noszogtatni, hogy tapogassam át az összes zsebemet, mert látszott a feladónál, hogy bontatlan :). Sőt a tegnapi napból kiindulva, Sanyikám külön felhívta a figyelmemet, hogy a meghívóban szereplő dátum: június 27 ezennel SZOMBATra esik ;-).

Fenntartom a poszt változtatásának jogát. Vagyis bővülhet ;-).

Szabadlábon

Felugrottam blogba, és láttam nyomát, hogy tegnap hiányoltátok a heti beszámolót. Azzal a rendszerességgel valszeg nem fogok jönni, mert bár ingerszegényebb volt a környezet a karantén idején, de egyben egy különleges állapot is. Szeretnék minél több megvalósítható pontot áthozni belőle, és emlékeztetni magam, amikor nehezebben megy, hogy ez már jól működő dolog volt, akkor elő az energiával, és ne sajnáljam rá.

A héten a kicsik már oviban voltak, nagyon várták, és Mózinak is megkezdődött a fejlesztés a a BagolykaLandban. Annyira szeret járni, aminek nagyon örülök, és akkora könnyebbség. Szandi is úgy érzékelte, hogy jót tett neki és a teljesítményének az itthoni suli, picit meg is veregettem a vállam, bár lehetett volna még ezt maxolni rendesen. Nyáron is toljuk, illetve a héten a suliba is bemegyünk 2* 1 órára, hogy Magdi néni rálessen, van-e olyan pont, amit még köszörüljünk a nyáron. Én tudom nagyon jól, hol lehet még köszörülni, inkább az inercia rendszer miatt akartam élni a lehetőséggel, hogy érzékeljem a többiekhez képest hol vagyunk.

Itthon halad a kisház betonozás, terasz körüli gyomlálás, Attila veteményest szépítgeti, a gyerekek imádják a homokozót, most sláger a friss homokkal.

Hétfőn Sanyikám név és szülinapját ünnepeltük Kiskatáéknál némi koktél és teraszon eszegetés, kacarászás közepette. Ez is jó volt, csak rövid :D.

Én a saját teljesítményemmel sokszor nem vagyok elégedett, nem is tudom igazán, mikor lennék. Pontosabban de. Ha egyetlenegyszer sem bújnék ki vagy hűteném le magam, hogy valamit holnap is meg lehet még csinálni, és minden nap fejlesztenék magamon látványosan valami meglévő vagy új készséget, ha nem 7-kor, hétvégén 8-kor kelnék átlagban stb-stb, és nem halogatnék fontos dolgot, tanulnék ezerrel...

Tegnap gyereknap alkalmából jól megadtuk a módját a lazulásnak. Közben ha belegondolok annyira jó, hogy a gyerekeknek milyen "kihágások" számítanak élménynek. Mióta kiköltöztünk erősen redukálódtak az éttermi fogyasztásaink, és céltalan téren való lődörgéseink, így már ettől nagyon felfokozott szerelmetes állapotba kerültek. Reggel az ágyban hosszú mesélés, majd az hogy kék Fantát ihattak, és dinnyés Topjoyt, óriás pizzát kértek az étteremben, ahol az elemes kézfertőtlenítő spray is jó játéknak bizonyult... Családi fürdés után családi mozizás mellé chips, jégkrém - nem tudom, fokozhattuk-e volna még valamivel ;-).  Mózinak szombaton jelent meg a Népszavában egy karantén napló 'cikke', amit tegnap vettünk meg, ami nagy boldogság/büszkeség volt. Főleg, mert ha beírja a googlebe, hogy 'Ádám Benedek Népszava', akkor az első találati helyen jelenik meg :D :D. Mióta laptopozik, és rákeresett a családra (Seres dédipapára, Géza papára, Apára, Anyára) kérdezte, hogy róla mikor jelenik meg valami, és mit kell csinálnia hozzá... Most azt mondják, ez volt a világon a legjobb Gyereknap (szivecske).

Pizzás képek csatolok majd, Attila telefonján vannak most, az enyémen csak cérnák, cipzárak és témazáró dolgozat képek.