Lótika

 Ahogy leírom a nevét, egyből ugrik utána a fejemben, hogy ‘én kis makim… ❤️”. Nyomokban őrzi még a kicsi kori bumbiságát, imádom benne tetten érni ezeket. 

- Látom magam előtt a bizonytalanságát a lépcsőn, ami mindmáig megvan, ha tök új terepen kell - főleg lefelé - közlekedni. 

- Őrzi az ágyneműk, párnák közé temetkezését, tekeredését, befészkelődését, és saját testhatárainak elmosódását, kicsit kontrollálatlanságát. Ez éjszaka vagy alvásnál abban ütközik ki, hogy mint a gáz részecskék, terjed(ne megállíthatatlanul)  csak a korlát, fal, másik ember teste tartja kordában, egyébként forog, szétvetett tagokkal váratlanul lesújt. 

- Őrült nagy csibész. Már most nem bírom megállni, hogy - amikor bosszantja a többieket vigyorogva, 1000* is rászólok, hogy fejezze be, mert ‘fogy az energia…’, - ne buggyanjon ki belőlem, hogy egyébként baromi idegesítő tud lenni. De NAGYON! Persze ez amilyen gyorsan megfogalmazódik bennem, úgy hussan el, és csak a huncut feje, a szeme vigyorgó villanása marad az emlékezetemben. Meg hogy ezzel együtt úgy imádom ❤️.

- Továbbra sem tartom jó evőnek, pedig nagyon kellene neki, mert sokat mozog :(. Semmi használhatót nem eszik jó ízzel, csak a rakott krumplit, paprikás krumplit, carbonara-t, bolognait, tésztát tésztával, pizza-t, hamburgert,  gomba pörit nokedlivel. Ezen kívül édességet, joghurtot, pudingot, gabonapeleyhet, almát-répát a fürdőkádban 😁.

- Egy vehemens szeretetgombóc, aki nagyot tud robbanni, ha fáradt vagy valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné.  Kell neki és igényli a pozitív visszacsatolást, magával vagy nagyon elégedetlen vagy nagyon is elégedett. Olyan jó ezeket írni, közben szembesülni, hogy vajon honnan hozza ezeket…

- Pont annyira szórakozott és elvarázsolt, mint az anyja 😂. Kifordított póló, Lola fekete pólójába bújik focis aláöltözőként, de az is csak nekem tűnt fel a Lidl parkolóban, neki nem 😁. Szidja a nadrágot, cibálja, hogy kicsi, de fel sem merül benne, hogy a Lola fekete farmerjába gyömöszölte bele magát 😂😂😂. Szóval van mire nézni :). 

- Ha bekattan, akkor jobb ha magára hagyjuk némi pátyolgatás után, mert amint felszáll a gőz/köd, ki tudja jól fejezni mi a baja. De addig mindenki hibás, csaló, hazudik a Duolingo is, a tankönyvek, és nem látja a fától az erdőt. Nem lehet kijavítani, mert azt gondolja, neki alapból tudni kell mindent, és ha nem, akkor addig is elfajul a helyzet, hogy a saját fejét üti, hogy ő a hülye :(((. Olyan apróságokon be tud pöccenni, hogy kijavítom szó tanulás közben, hogy nem ‘undre’, hanem ‘under’. Hirtelen nem látja a különbséget, és velem kezd el veszekedni, hogy de hát ő úgy írta, és különben is, és… Jajjj :(((. Szóval nem jó vele tanulni, mert inkább befogja a fülét, közbevág, hogy nem érdekli stb. 

- Iskolában a minta magatartású, tisztelettudó, szorgalmas stb, de ezt nagy feszkó és stressz árán tudja tartani, néha nagyon megfárad, és itthon bújik ki a szög a zsákból. Mondtam is már neki, hogy beszélek az ofővel, hogy cseréljünk kicsit, itthon hadd legyen a kenyérre kenhető, ott meg simán elég lenne a lazább magatartás. 

- Rágja egy ideje a fülünket foci kapuért a kertbe, de itt van a foci pálya a falu végén, tök fölöslegesnek gondoltuk, nem úgy ő. Végül a saját megdolgozott pénzén megvette Húsvétkor ❤️. Így hogy közelben van, csak még gyakrabban rágja a fülem hogy focizzak vele, álljak be a kapuba, hogy sikerélménye legyen, hiszen Apa, mindig ‘csal’, ellene nem tud győzni annyiszor, mint ellenem 😁. És tényleg. Pedig sokat fejlődtem :). Lola is élvezi nagyon.

folyt. köv

Muszáj vagyok máris egy kis frissítést rátolni a posztra:

Péntek este 11 óra mindjárt. Aki ismeri a Duolingo angol nyelvlecke hangját, az képzelje ide a háttérbe most. Attilát bevittem este sörözni a városba a haverjával,  gyerkeket 9 után ágyba bújtattam, fél 10-kor csend volt, én pedig olvasom az ‘Akik már nem leszünk sosem’ könyvet, majd 10 körül zokogva jön Lóci. De azzal a fajta világvége érzéssel, hanggal és kétségbeeséssel, amit pont ismerek. Lenullázódott a 90 napos szériája, amit baromi kitartóan és következetesen csinált, vezette, és most elfelejtette, nincs széria befagyasztója, pedig a 100 napot el akarta érni :(. Most azt írja ki a rendszer, hogy 500 drágakőért cserébe megmentheti (persze rettenet távol áll az 500 drágakőtől), még van egy órája. Megveszve keresi a lehetőséget, hogy hogyan tudna drágakövet gyűjteni, gyűri az angolt este 11-kor. Pont ez az elszánás és akarat, és csakazértis vehemencia tetszik benne. Valszeg nem fog tudni összegyűjteni, én is pörgettem neki a leckéket, még a végén megtanulok angolul én is, és tudom, hogy hót fáradt lesz és zokogni fog ha nem jön össze, de az utolsó pillanatig kitart és nem ereszti ❤️.

Áprilisi vasárnap

 Csütörtökön futás közben Lócikáról farigcsáltam fejben posztot, mert épp halmozottan sok megfáradt hiszti jutott az elmúlt két napra, ami annyira kirajzolta a gyenge pontjait, amin segíteni kellene neki, ha hagyná, hogy azt éreztem/érzem, én kevés vagyok ide. A héten Mózi is zokogott, előtte az ő fejét ‘mostam’, majd a lelkét támogattam, palléroztam, de most valahogy vasárnap délután az ágyban ébredezve a délutáni szunya után, a nyitott ablakon hallva a beszűrődő szomszéd kutya vakkantását és a tipikus kertvárosi hétvégi zajokat valahogy aláhúzta vastagon bennem az egyensúly érzést, és több pozitív is átcikázott bennem. Délelőtt családilag nekimentünk Nyírmártonfalvának, és tényleg úgy éreztem, hogy jesszusom, nekünk még nyaralni is el kell jutnunk közösen, és ha ezzel a mai lendülettel fogunk neki, szétrágjuk egymás idegeit mire odaérünk. A fiúk nagyon nem bírnak egymás mellett meglenni, Mózi olyan rettenet csúnya hangsúllyal beszél, velem is sokszor, hogy rengeteg energiámba kerül, hogy visszalépjek kettőt, és tudatos pályán tartsam magam. Ilyenkor iszonyatosan zavarnak a hangok, a zene, főleg ha hangos, de bármi repetitív izé zaj, zörej. Pl Lola a tépőzáras labdát azzal a tenyeres elkapóval nyiszegtette, meg Mózi is. Ezekben az állapotokban nem érezném luxusnak, hogy két autóval mozogjunk, csak ne kelljen hallanom. Aztán kiszálltunk, lett megint tér és jóidő, és kivasalt a Nap, a levegő. Már a héten beterveztük, hogy megnézzük a híres lombkorona sétányt, Mózi sem győzi megemészteni a látottakat és egyre csak azt kérdezi, hogy nem tűnt fel a készítőknek, hogy az egy dolog hogy fa nincs a környéken, de olllly kókler munka van az egészen, hogy megalázó látni mennyire pofátlanul szarnak a nép fejére, hogy ez az egész egyáltalán megszületett. Egy év nem kell, hogy ez az egész egy széthordott, gyomos terület legyen. A legjobb lehetőség és tankönyvi minta egy safety walkra, ahol lehet gyűjteni a hibás, balesetveszélyes, értelmetlen, ‘mekkmester’ módjára elvégzett munkákat, mert egyetlen olyan rész nem található, ami klappol. A sírva-röhögős kiruccanás. Attila nem is tudta abbahagyni egy darabig. Érdemes gyerekkel kimenni, és mesélni az egésznek a hátteréről a legjobban példázza a kis magyar valóságot. 

Pazar kilátás nyílik a magasból 😁

a csavarok több helyen hosszúnak bizonyultak 🤦🏻‍♀️ (jó’vanaz?)

a lovak megvárnak - ha azzal érkeznétek, amíg bebarangoljátok a terepet

Az egyik ‘legalja’ része a környéknek 

kondipark (???)

kondipark 2.
a lógó láncnak se vége, se hossza…

A kilátóból pont jó rálátást enged az egész lombkorona ösvényre a gyér aljnövényzet.

no comment

ezt nem hiszem el 🤯

Na angolozok Mózival, utána focizok Lócival, tollasozok Lolával, kocsit porszívózok, futok, utána folyt. köv.

Áprilisi mindfulness

 Mindig úgy örülök magamnak, amikor futok. Sokszor csak az ad erőt, lendületet, hogy korábban ez olyan jól ment. Na nem lazán, de imádtam. Most bőven nehezebbnek érzem, sőt egy újrakezdőnél is kezdőbb vagyok minden alkalommal. 5-6 km amit bírok tüdővel-szívvel, koncentrációval, és nem akarok éppen már máshol lenni, mást csinálni. A legjobb alkalmak erre Lóci foci edzései, mert amíg ő a bőrt rúgja a füvön, mi Lolával kondiparkozunk (akarom mondani, ő kondiparkozik, én meg fekszem a fűben szétvetett végtagokkal, iszom a Napot és nézem az eget. Ez olyan kincs, amit régen nyannyer bénaságnak éreztem volna :D) majd poroszkálok a salakon. Futás közben Lola talált egy bokrot, terebélyes tuja félét, ami kiváló bunki, be tud bújni alá/közé. Amíg én a köröket róttam, ő a fű közül csipegette a százszorszép fejecskéket a markába. Szusszanásként pedig rám bízta, hogy kezdjem el feldíszíteni a tuja-kuckót. Ahogy így tűzögettem a rövidke szárakat a levelek közé, megint a csontomig hatolt az energia, hogy ez mennyire jó nap, mennyire cuki és mennyire jó dolgom van ❤️. Lola akkora intenzív anya szerelmben él, h minden alkalommal mikor belémtemetkezik és ölelgetjük egymást, megkérdezem, hogy ugye így maradunk, és nagylányként is az ölembe kucorodik majd mindig. Volt egyszer egy facebook kép erről, ami olyan megható volt számomra. Nagyon sokszor gondolok erre. Megpróbálom megkeresni. …

megtaláltam

London 2023 részleteiben_Vol 3 - uccsó eresztés

(amíg a bőrgyógyásznál csücsülök, pötyögöm a londoni trip maradékát, még mindig sokszor jut eszembe)

A 4 napból kettőn délelőtt szitált/szemerkélt az eső, borongott, a maradékban igazi londoni turista idő volt. Amikor takony volt, akkor behúzódtunk enni, vonatra vártunk, vagy az M&Ms sok emeletes csoki boltban garázdálkodtunk. A gyerekeknek ez volt a legnagyobb élmény, pedig különösebben nem volt interaktív vagy wow. Valszeg a színek és a néhol plafonig érő színenként hangolt csoki drazsék voltak a nagy számok. Fejtek is a gyerekek bőszen, vettünk itthonra adagolót, forrócsoki port. Azt olvastam ez a világ legnagyobb csoki boltja, nem tudom, hogy csak az M&Ms -ek között vagy négyzetméter, szint, értékesítés alapján. Nekem pl a szemközti Lego jobban tetszett. Mindig elhűlök mi mindent megépítenek legoból :))

London eye a mi szemünkkel

Soookat sétáltunk, napi 12-14 km-t is a városban, Temze parton, hidakon. Az egyik napsütéses napon hajókáztunk Greenwich-be, parkoztunk, múzeumoztunk. Újra és újra megállapítottuk, hogy ezek az ingyenesen látogatható tárlatok, múzeumok is annyira igényesek, tiszták, nem leamortizàltak, nincs szétlopva, kispórolva. A gyerekeknek külön volt terem, lehetett daruzni, kirakodni a kikötőben, morzézni, ágyút sütögetni :)). 

elsörözgetnék most is ezen kis csolnakon ;-)
(nem sok kép van, amit Mózi nem trollkodott szét :D)

A nulla délkörön állva

Lolának meg kell nőnie, mert a
legtöbb családi szelfiből kilóg :D

Sláger számba ment a kicsiknél a Burger King :))). Milyen jó, hogy itthon ilyen limitáltan látogatjuk ezeket, mert most kész atttakció volt ennyiszer ott enni. Lóci és Lola mindig ezt választották, mi inkább a Pret a Manger-t.

Nem hagyhattuk ki az emeletes buszt sem :D,  de a Dungeon-t Lola kis virágos lelke miatt nem vállaltuk be, azt majd legközelebb. Mivel a szállás nyugat Londonban volt, és utolsó nap a gép csak este indult, ezért a kofferokat begórtuk egy megőrzőbe, hogy tehermentesen tudjuk az utolsókat szippantani a londoni levegőből. 

Mindjárt az én sorszámom jön, kilövöm az uccsó posztot, ebéd mellé mazsolázzatok belőle, hátha Ti is kedvet kaptok egy kiruccanáshoz.

Ez Mamának készült a lengyel bolt előtt,
amíg én visszaszaladtam a bankkártyámért 😁

Eeeevening Standard!

És persze összehoztuk indulás előtt a 9 és 3/4. vágányt is a King's Cross-on ❤️

patagonia

London 2023 részleteiben_Vol 2 - ami belefér

Ott fejeztem be, hogy Lolával aludtam az első éjszaka. Még meséltem egyet a Bárány Boldizsárból, aztán összekucorodva aludtunk el. Annyira cuki, bújós-anyás. Óóóóriási szerelem tüze ég gyermeki szívében.

1. nap - Hyde Park, Harrods, Buckingham P. és környéke, National History Museum

Reggel látszott, hogy az idő kivirul, használható lesz, rá kell ugranunk gyorsan a csapadékmentes napra. Némi döglés, ébredezés, telónyomkodás, tv-kapcsolgatás után nyakunkba vettük Londont. Nem győztem lelkendezni a londoni külváros hangulatáért, annyira tetszenek ezek a kis porták, házak, felfelé építkezés, bár valószínűleg lakni nem szeretnék ilyenben. Attila mindig fel is hívta rá a figyelmemet, hogy milyen szűkek a bejáratok, közel a szomszéd, papírvékonyak a falak, de nem is lalkni mennék. Viszont a hangulata, stílusa a reggeli újsággal bedobva itt-ott annyira más volt. És pont ezek a "más" élmények, hangulatok, emberek, épületek, napok hiányoznak. Pont ezért akarok menni, pont ezért érzem, hogy alám gyújtottak, és amennyire eddig nem tettem két lépést az utazásért, mert különösebben nem hiányzott, most azt érzem, hogy annyi mindent szeretnék látni, mutatni a gyerekenek Nem vonzott eddig a Kelet. Most baromira. Na de ez csak némi mellékes.

Egy cuki reggeliző helyen kezdtünk, a gyerekek ettek valami giga nagy és ilyen-olyan cuccal díszített-töltött croissant-t teával, én maradtam reggelire csak egy jó kávénál. A metró felé sétálva, betértünk egy charity shopba, nem is egyszer, Attila talált magának könyveket, Lócika meg gumi álarcokat próbálgatott :D. Az állomáson sakkoztunk a legjobb jegyvásárlási kombót nézegetve, hogy hány naposat vegyünk, melyik zónában fogunk mozogni, kell-e minden gyereknek, amikor mondta az ellenőr, hogy ha van külön bankkártyánk, akkor Attila húzza le elsőnek, vele menjenek át a gyerekek, utána pedig én. A föld alatt nem látjuk közben a várost, de ahhoz rövid volt az idő, és elsődleges cél a főbb turisztikai látványosságok voltak most gyerek programokkal megspékelve.

Little Ealing - energetizálva, teli hassal

Első napra befért a Hyde Park mókusozással, kacsa-hattyú nézéssel hessegetéssel, jó sok sétával, némi fázással Lócika részéről, aki eljött reggel egy széldzsekiben egy pulcsival, de én odaadtam neki a pót pulcsimat, hogy túlélje a napot :). A parkból átsétáltunk a Harrodsba, itt is jó sokat elnézelődtünk a játékosztályon (az egyik legjobb élmények között szerepeltek a naaaagy emeletes játékboltok). Nagy legófugurák, állatok, járműek, és a sötétbőrű biztonsági őr, aki olyan jó fej volt, hogy pacsit adott és kapott :))). Azóta is többször szóbakerült itthon, hogy még a biztonsági őr is milyen jó fej volt.

kicsit fúj a szél :D - Lócika itt fotózott egy didergő libát,
aki nem volt hajlandó a vízbe menni :D
(majd becserkészem tőle a képet)

Lego Friends

Lócika egy 4900 fontos kis mackót ölelget :))
(bocs, az a zsiráf volt, ez csak 3600 font)

Szerettem volna még kihasználni a jó időt, átsétáltunk a Buckingham palotához. Itt a zebránál egy kis csete-patéba is belefutottunk, rendőr oszlatta a balhézókat. Őrségváltás pont nem volt, csak egy szimpla csere, erre nem is várakoztunk, nem is terveztünk vele, mert ez annyira nem mozgatta a fantáziánkat. Mózi itt bevágta a durcit megint, már nem emlékszem min, csak hogy nem akart fényképre sem állni :). Ő egyre jobban bontogatja a szárnyát, határait, pl hajnövesztésben van, kérdezte, hogy megnövesztheti-e. Én meg mondtam, hogy miért ne, ennél nagyobb lázadással ne legyen dolgunk :D. Szóval most december óta nő, legalább annyira, hogy össze tudja majd fogni :)). De eljött már az első olyan mondat is, hogy alig várja hogy elköltözzön itthonról, és ő már 16 évesen el fog innen cuccolni. Szóval nála fel-felüti a fejét ilyen-olyan szájhúzogatás, igyekszem nem túlreagálni ezeket, hanem előkotorni az emlékeimből, amikor én voltam pont ilyen mísz és hullámzó, kiszámíthatatlan hangulatú. Még ott épp nem tartunk, hogy az utca másik oldalára átmenjen, mert ciki velünk, de valszeg azért nem mert főleg autóval közlekedünk sajnos.

Itt már rá sem állt a képre (Lola őt sasolja) :),
de mutatom a kamera másik oldalát :D

... aztán végül mégis becsatlakozott.

Először nagyon fintorgott a képen,
akkor csináltunk direkt egy mindenki vágjon 'a-sz@r-is-ízetlen' fejű ábrázatot
majd megenyhült a 'ferde tükörben'

Tiszta apja ❤️

A palotától visszasétáltunk a Természettudományi Múzeumba, na ez baromi jó volt. Legjobban nekem a földrengés szimulátor tetszett, meg az őslények. Ez tényleg egy olyan program, ahol pl kaksi idő esetén óóórákat el lehet tölteni, nézelődni, olvasgatni, hallgatni. Azt hiszem az első napon itt zártuk a sort. Ja, és ami még nekem nagyon tetszett, hogy ingyenes ;–)

2. nap - megpróbálom este folytatni