Csütörtökön futás közben Lócikáról farigcsáltam fejben posztot, mert épp halmozottan sok megfáradt hiszti jutott az elmúlt két napra, ami annyira kirajzolta a gyenge pontjait, amin segíteni kellene neki, ha hagyná, hogy azt éreztem/érzem, én kevés vagyok ide. A héten Mózi is zokogott, előtte az ő fejét ‘mostam’, majd a lelkét támogattam, palléroztam, de most valahogy vasárnap délután az ágyban ébredezve a délutáni szunya után, a nyitott ablakon hallva a beszűrődő szomszéd kutya vakkantását és a tipikus kertvárosi hétvégi zajokat valahogy aláhúzta vastagon bennem az egyensúly érzést, és több pozitív is átcikázott bennem. Délelőtt családilag nekimentünk Nyírmártonfalvának, és tényleg úgy éreztem, hogy jesszusom, nekünk még nyaralni is el kell jutnunk közösen, és ha ezzel a mai lendülettel fogunk neki, szétrágjuk egymás idegeit mire odaérünk. A fiúk nagyon nem bírnak egymás mellett meglenni, Mózi olyan rettenet csúnya hangsúllyal beszél, velem is sokszor, hogy rengeteg energiámba kerül, hogy visszalépjek kettőt, és tudatos pályán tartsam magam. Ilyenkor iszonyatosan zavarnak a hangok, a zene, főleg ha hangos, de bármi repetitív izé zaj, zörej. Pl Lola a tépőzáras labdát azzal a tenyeres elkapóval nyiszegtette, meg Mózi is. Ezekben az állapotokban nem érezném luxusnak, hogy két autóval mozogjunk, csak ne kelljen hallanom. Aztán kiszálltunk, lett megint tér és jóidő, és kivasalt a Nap, a levegő. Már a héten beterveztük, hogy megnézzük a híres lombkorona sétányt, Mózi sem győzi megemészteni a látottakat és egyre csak azt kérdezi, hogy nem tűnt fel a készítőknek, hogy az egy dolog hogy fa nincs a környéken, de olllly kókler munka van az egészen, hogy megalázó látni mennyire pofátlanul szarnak a nép fejére, hogy ez az egész egyáltalán megszületett. Egy év nem kell, hogy ez az egész egy széthordott, gyomos terület legyen. A legjobb lehetőség és tankönyvi minta egy safety walkra, ahol lehet gyűjteni a hibás, balesetveszélyes, értelmetlen, ‘mekkmester’ módjára elvégzett munkákat, mert egyetlen olyan rész nem található, ami klappol. A sírva-röhögős kiruccanás. Attila nem is tudta abbahagyni egy darabig. Érdemes gyerekkel kimenni, és mesélni az egésznek a hátteréről a legjobban példázza a kis magyar valóságot.
 |
| Pazar kilátás nyílik a magasból 😁 |
 |
| a csavarok több helyen hosszúnak bizonyultak 🤦🏻♀️ (jó’vanaz?) |
 |
| a lovak megvárnak - ha azzal érkeznétek, amíg bebarangoljátok a terepet |
 |
| Az egyik ‘legalja’ része a környéknek |
 |
| kondipark (???) |
 |
kondipark 2.
a lógó láncnak se vége, se hossza… |
 |
| A kilátóból pont jó rálátást enged az egész lombkorona ösvényre a gyér aljnövényzet. |
 |
| no comment |
 |
| ezt nem hiszem el 🤯 |
Na angolozok Mózival, utána focizok Lócival, tollasozok Lolával, kocsit porszívózok, futok, utána folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése