Hűséges és hűségtelen Cyber-Barátaim!

Ma felizzadok egy posztot, ha megolvadok útközben valahol, ha meg :). Tartsatok ki!

Álló utasok kapaszkodjanak!

Valami. Az valamiii. Odaadom kezembe :-)! Zummogo bogartol felek.

Marmint a legytol Mozi. En nem felek, csak undorironak tartom lakasban, hazban, zart ajtok, ablakok mogott. A hutai sziesztahoz pedig javaban hozzatartozik ez is. Nem is tudok elaludni. Kint suttetem magam a napon. Fent "ragadtunk" a hegyek kozott Marikaek zempleni, nagyon hangulatos eskuvoje utan. Ugy voltunk vele, keddig biztosan maradunk, de meg lehet, a szerda is belefer. Aztan felnapos osszepakolas utan ut kozben mar ott tartottunk, lehet, egy het lesz belole. Kb tarthato is. A csalad pumazik :-) mivel 3 napra goraltuk ossze a motyot. A legszuksegesebbeket kezzel kilogybolom, de gep hijjan inkabb letojom a tobbit. Az a legjobb a nyari Hutaban (eltekintve a finom, mindenhol erzodo kakukkfu illattol es attol a tenytol, hogy itt a netto futoido = a brutto futoidovel), hogy senki nem hokken meg azon ha pizsiben megyek le a buszforduloba telefonalni, mert ott van nomalis terero vagy szimplan melltartoban napozok furdoruha helyett, mert a kutya nem jar hetkozben Hutara. Sehol nincs turista, csak 50!!! helyi lakos. A tegnapi kisvonatozast is ugy elvezhettuk Palhaza es Kokapu kozott, hogy rajtunk kivul meg egy csalad zotyogott.

A 'kaller bácsi' fényképezett le minket :)

Marika Lánybúcsúra készülünk

Én lehet izgatottabban, mint a menyasszony :). Megcsapott a party szele. A felső gombot nem is gomboltam be magamon ;-)... Milyen jó, hogy van okostelefonja a mai okosembernek, mert minden hasznos gondolatot és eseményt egyből meg tud osztani veletek vagy fel tud skiccelni a vázlatok közé későbbi részletezés végett...

A későn "érkezőknek" kicsit light-osabb lánybúcsú jut már. De legalább nem csak én voltam a vasmacska, aki visszahúzta az estét, és akivel közösen kell járni szoptatni két feladat között.

Marikát, aki mint ismeritek, a Hímzés Nagy Asszonya, mi mással invitálhattuk volna meg saját lánybúcsújára, mint egy keresztszemes meghívóval. A szövegezést Kiskatára bíztuk, mi meg a kivitelezésért voltunk felelősek megosztva Sanyikámmal. Szerintem tök jó lett :).

1 582 hét     11 101 nap 266 424 óra

Állt rendelkezésedre, hogy kihasználd lányságod mind a 15 985 440 percét.

Mi, akik osztozkodtak veled ezekben a számokban, szeretnénk méltó módon elbúcsúztatni őket, hogy elindíthassuk az:

Új Időszámítást

Így hát, kérjük légy a SZTÁRVENDÉGÜNK 2013.06.01-jén 16:00 órától.

Lányságod búcsújára készülj fel:

  - zsebkendővel – a könnyes röhögés miatt

  - bátorsággal – a kihívásokkal szemben

  - leleményességgel – a megoldandó feladatok véget

  - öltözéked legyen laza, táncolásban ne feszélyezzen magas cipőd sarka

  - készítsd be egyrészes fürdőruhád, talán még szükséged lesz rá

  - az ivással ne fukarkodj, kismamák helyett is öblítsd torkod

  - ételre nem sok idődet raboljuk, 5-10 könnyű fogás elkészítésére azért engedélyt adunk

  - barátok várnak majd rád különböző helyeken, neked mást nem kell tenned csak őket megkeresned

Nem kapsz más instrukciót, már csak egyet:

  - Szombaton 16:00 órakor légy otthon (Piac utcán) útra készen!

Felejthetetlen estéd szervezői uralják a többi részletet, te csak engedd el magad és ereszd el a Lányos Éveket.

Kinőttünk már a rózsaszín cowboy kalapból és részegen visítva viháncolásból kocsmáról kocsmára járva (nem mintha ne tűnne jó ötletnek néha :)), ezért picit józanabb mókát terveztünk. Összetartozásunk jeleként varrtam mindenkinek kis madaras kitűzőt, ha már elkezdtünk szárnyasban gondolkozni. Kapott egy atlétát, amit csináltattunk a bekezdésben közzétett kis napocska logóval, de ezt akár később is tudja majd hordani. Miután megtalálta a barátnőket a városban feladványok útján, és beültünk bodza borozni.... (nyamííí), elmentünk Hint Hunt-olni. Ezt nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek. Kódfejtős csapatjáték, ahonnan ki kell jutni 60 perc alatt. Azt sajnáltam csak, hogy csupán 60 perc, és nem több. Utána mentünk szoptatni egyet, majd Sanyikámnál folytatódott a móka játékkal, feladattal, ottalvással, négy utáni fekvéssel, croissant-os reggelivel. Egyéb részletekbe nem bocsátkozom, elég legyen itt még ennyi :D

Marika kiállta a próbát, bátran eresztjük az új időszámítás közé.

Olyan meghatódós lettem. Pedig nem akarok ennyire. A héten toltam a nagy kombájnt Lóci alatt a téren, és az egyik ablakpárkányon szemmagasságban (ami nektek egyébként kb. derékmagasság...) megláttam egy megpusztult kis verebet felemelt fejjel puha-pihés tollal az álla alatt :(. Annyira ember bébi jellege volt. Olyan kis elesett, törékeny. Még ez is meg tud hatni. Ennyire, hogy posztot szül. Egyébként mióta gyerek van a háznál sokkal aggódósabb vagyok. Kimondatlanul. Egy része normális. De egy része mélyről fakadó szorongás lehet. Főleg Mózinál éreztem ezt a kórházban, amikor született, de Lócinál is, és azóta is fel-felüti a fejét. Képtelen marhaságok, amik nem valósulhatnak meg szerencsére, de átlibbennek a fejemen. Gyorsan el is hajtom, és csodálkozom, hogy miért vagyok ilyen hülye.

Csomagolom a maradék pipát is

Ott fejeztem be, hogy alvás-nem alvás. Biztos, hogy az a baj, hogy túl sokat alszik Lóci nap közben, túl nyugis, túl érdeklődő, módfelett tündérbögyörő. Valamikor ki kell a zsákból bújni a szögnek.

Alap esetben, ha nincs semmi különleges, akkor 7 körül elkezdődik az esti szeánsz. Fürdés, előtte általában vacsora, mese, szoptatás, összebújás, 1-2 éneklés, néha vetítés. Mózi adja az esti menet csontvázát, és Lóci körülrágja. Mivel nem vagyok görcsösen órához igazított szoptatógép, ezért lehet, hogy nyugisabban, lehet hogy feszültebben kezdjük a fürdést. Az biztos, hogy a vízben minden megoldódik, ott ellazul, élvezi a meleget, a csobogást, ha Mózi locsolgatja locsolóval a hasát. Az öltözés már nem mindig sima ügy, de inkább itt borul fel az egyensúly. Mózit Attila intézi (ha nem nyűgi pók, mert akkor csak anya, és nem pizsama, és nem kiszáll, és nem fürcsi-pancsi, és nem pelenka, csak bili pisi, 100* is cseppenként). A mese az ágyban esti babakakaóval és Lóci etetéssel indul. Legszerencsésebb esetben Kicsi bealszik, vagy megnyugszik annyira, hogy letehető. Akkor van kényelmes idő, hogy Mózival összekucorodjunk, beszélgessünk. Ha nem alszik be, és sír, akkor nekem kevésbé kényelmes, de Attila tartja kint a frontot. A bölcsi beszokás alatt nagyon igényelte Mózi, hogy anya nem kimegy, anya bebúj picit, és fogja a kezem. Ha távozni készülök, akkor mint egy kis pióca rám veti magát és sír. Ezt sikerült elég jól visszaredukálni, hogy még egy utolsó vers vagy ének, utána puszi és anya ki fog menni. Működik. Ha eddig csendben is volt Lóci, akkor kb mostanra elkezd sírni.... És innentől kezdve sír tizenegy-fél tizenkettőig. Ölben is biztosan. Nem akarom cicire tenni, hogy  később ne legyen nagyobb harc anélkül elaludni (meg mert most evett), viszont arra sem szeretnék rászokni, hogy Attila a lakásban babakocsiztassa. Ha nagyon kész vagyok, akkor belemegyek. És 10 perc múlva biztosan alszik a kocsiban. Ha az ölemben alszik el, akkor viszont nem tudom becsempészni az ágyba, mert tuti felébred az első rezdülésre. Akkor is ha 40 percet várok, amíg igazán elszenderül a karomban. Fél tizenkettő körül aztán nagyon elég szokott már lenni, így csak az a vége, hogy a hónom alá kapom, cici a szájába, és szunya van. Ha elég éber vagyok, akkor be-becsempészem az ágyába, ha nem akkor marad köztünk, mellettünk. Mózi is így volt sokáig, de amikor elkezdett forogni rutinosan, akkor már féltem, hogy legördül, és akkor visszatettem az ágyba. Ez is el fog következni. Addig viszont este inkább sírjon az ölemben, amíg meg nem nyugszik, inkább lógjon a szeren éjszaka, amikor igényli, inkább legyek fél őrült :) este, mint hogy cumit dugjak a szájába. Mondom ezt most, amíg nem értem el a végemet. Ez nem azt jelenti, hogy a harmadiknál ne legyek már annyira kimerült és kiégett, hogy beadjam a derekam, de egyelőre van bennem szufla.
Cumi és/vagy ujjszopás megosztja a világot. Mindenkinek van véleménye, elképzelése és tapasztalata valamelyik mellett/ellen. Én ha kell, az ujja mellett döntök. Azt akkor kapja be, amikor kell, amikor legnagyobb szüksége van rá bármi miatt. Az az ő döntése. A cumibevetést legfőképp a külvilág akarja/nem akarja. Egyszer azért, hogy csendben legyen, és ne mondjon semmit (ezt is meg tudom érteni... - szó se róla), utána meg pont ő akarja elvenni, amikor úgy ítéli meg, hogy már "nagy" fiú/lány, ha már "nem való", ha már "nem tetszik", mert nem lehet érteni, mit beszél alatta. Akkor erőszakkal eltesszük, és valami más vigaszt, feszültséglevezetést talál a gyerek. Pl körömrágást, kis párnába bújást, egyebet. Ez csak az én személyes véleményem. És nem jelenti azt, hogy nálunk esetleg nem így lesz később. Lóci nagyon szájába tömködős gyerek. Illetve olyan rettentő erős benne a kismajom reflex. Úgy kapaszkodik mindenbe, ami elsuhan a keze vagy a szája előtt, hogy csoda. Akkor mára már nagyon okos voltam :), levezetem majd a feles energiám a vasalnivalóban.

Csicseriborsókrém. És ebben az esetben nem humusz. Próbálok minél kevesebb tejterméket enni, de ez nem azt jelenti, hogy semmit. Csak azt kerülöm ki, amit nagyon megbírok állni, meg amit nem, azt is csökkentettem. Pl a sajtot, joghurtot, kefírt. Utóbbi kettőt Húsvét óta nem ettem 1 kefír kivételével, de a Pannónia sajtról nem tudom teljes mértékben levenni a szemem, ha benyúlok a hűtőbe.

Olyan változatát kerestem a csicseriborsónak, ami nem joghurt alapú. Legalább 12 óra áztatás után megfőzöm enyhén sós/"vegetás" vízben, majd nem öntöm le az összes főző vizet, hanem összeturmixolom. Belekeverem a felaprított zöldpetrezselymet és újhagymát, olivaolajat és mustárt. Kész!! Nagyon szeretem pufi búzával. Mózi is. Mennyiségeket nem írok. Nálam is szemre megy a játék. Ha álmos vagyok, és szűk a szemem, akkor mindenből kevesebb kerül bele.

Mózi szépen kommunikál: És ez így igaz :). Olyan aranyosan beszél, ragoz. Olyan jókat kezd mondani. Pl. Amikor itt volt a gyereksereg megcsapta az orromat a kakaszag... Kérdezem Mózit, hogy van kaka? Azt mondta nincs, és már feküdt is a határa, emelte fel a lábát, hogy nézzem meg. Mondtam, hogy tényleg nem, csak megcsapta az anya orrát. Csendben volt. Láttam, hogy feldolgozza a hallottakat. Mikor felöltöztettem, és felállt, orrba vágott. Mondtam, hogy ezt nem szabad, mert fáj anyának. Erre mondja, hogy Megcsap anya orrát kakaszag... :D. Ezeken túl is olyan jó szavakat és kifejezések használ, leaglább is olyan furán hangzik még a szájából. Na még ezt leírom, aztán nem osztok meg egyelőre többet, elkezdtem írni füzetbe őket. Fürdésnél a szappanbuborék fújó kis hengeres dobozát ráhúzta a fütyijére. Attila kérdezete mosolyogva, hogy mi ez? Mit csinálsz, Mózi? 

- Zsebet.

Lóci tündérbogyó: Kétség nem fér hozzá. Anya is mondta (mármint az enyém), hogy már megható, mennyire cuki. Eldünnyög az ágyban egyedül, nézegeti a kezét vagy mikor mit, döngicsél, visongat, ha valaki megjelenik a látóterében, akkor kezével lábával röpköd és mosolyog nagyon. Úúúúúgy, de úgy örül, ha foglalkozunk vele. A halakat különösen szereti nézni az akváriumban. Főleg a nagy narancssárga papagáj sügéreket. Követi a szemével oda-vissza, néha bólint a fejével, mint fékezéskor, elinduláskor a bólogató kutya a kocsi ablakban. Én pedig nem győzöm neki hangosan mondani, és szorongatni a puha testét, szagolgatni a pofiját, hozzányomni az én arcomhoz, hogy mennyire imádom :)!!! Ő meg kacagja. 

Egyelőre

Megpróbálom a pipákat kicsomagolni, részletezni. Jutok, amíg jutok, de mára már hasznos tevékenységre alkalmatlan vagyok, elszállt minden affinitás. Max kivasalok még három inget, és megnézünk két Big Bang-et :D. 

Bölcsőde: Kijelenthetem, hogy megszoktuk. Húsvét után indult a beavatás, és 4 nap után ötöt itthon töltöttünk, majd két hét bölcsi, és reggeli zokogás után öt napot megint itthon betegeskedtünk, de aztán újult erővel három hetet legyűrtünk. Most fogyasztjuk a negyedik hetet, és eddig nincs baj. Elfogyott a reggeli sírás is, ha nem ácsingózok sokat a bejáratnál, és nem búcsúzkodunk, és nem akkor kezdjük megbeszélni Márti nénivel a gyereknapi programot, illetve, hogy elfogyott a pelenka vagy hasonló. Mert ha látja Mózi, hogy nem távozom egyből, akkor rázendít. Egyébként szépen eszik, alszik, játszik (hol egyedül, hol csoportosan) sokat rámol, borít, de pakol is utána :). Lilla is nagy kedvenc lett. Valamelyik este az ágyban összebújva megeresztette, hogy Sze(re)tem Anyát. Majd: Sze(re)tem Lillát is. Köhömmm... 

Alig vártam, hogy elsőként elhangozzék a szájából délután, hogy Bőcsi Yo! Látom, hogy feldobva jön el, ugrabugrál, tapsikol, itthon felismerhetően "énekel". Nem dallamot, csak szaval. Na, nem mint Petőfi, de a kis sorok végét befejezi, meg ha lassan éneklek, akkor fázis késéssel mondja utánam. Most a Körben áll egy kislányka a favorit, illetve a Zöld erdőn, ibolya virág...

Tudom, hogy imádják a gondozó nénik. Ami nem csoda. Az ölemből hetykén most is odavetette Erzsike néninek, hogy Elmentem! és dobta a puszit :D. Márti nénit is emlegeti itthon, hogy szereti, mesél itthon ha kérdezgetem.

Az még nem tisztázott, hogy mit jelent az, hogy nagyon jól evett. Vagy hogy pontosan mekkora adagokról van szó. Mert itthon is ha teljesen egyedül eszik, és nem segítek be, akkor sokkal kevesebb csúszik le sokkal hosszabb idő alatt, mert a vége maszatolásba torkollik, elkalandozik, megunja. Úgy jövünk haza uzsonna után, hogy a sarki pékségnél mondja, hogy kifli vagy pogácsa. Azt megeszi itthon, meg egy banánt vagy eszeget almából, ebéd maradékból.

Állatkert: Nem voltunk még korábban, mert úgy ítéltük meg, felesleges, nem értékelné még különösebben. Nem tévedtünk. Pünkösdkor is még izgalmasabb volt a játszótér és a pénzbedobós helikopter. A kis pápaszemes maki tetszett, ott ácsingóztunk egy darabig, de inkább mászókázott az elkerítő rudazaton vagy motorozott a díszburkolaton. Attila szórta a Zoo Csemegét, mert nyilván azt sem merte még ő odaadni vagy normálisan beszórni :). Javában a kerítés elé sikerült. Ettől függetlenül jól éreztük magunkat, csak még mindig korai. Ahhoz biztosan, hogy kijelentse, biológus szeretne lenni, mint Attilapa egykor ;-).

Gyereknap alkalmából Nagyanya meghívta az összes unokát a Hangyaboly Játszóházba. Ez telitalálat volt. Nekünk, felnőtteknek az tetszett legjobban, hogy a tenger játékot nem nekünk kell szétválogatni, és elgórálni, hanem angolosan távozhatunk. Mózi annyira cukin tud örülni. Felváltott lábbal magsastérdemelésben topog, a kezét összekulcsolja vagy tördeli, és közben erőltetetten nevet, kurjongat. Csúszdázott itt nagymama, anyuka mindenki. Lóci baba csak ringatózott a függő székben. Jött Dodó, Barna, Juditka, mind az összes unokatestvér is.

Vasárnap a 2 nagy unokatestvér jött át délelőtt dorbézolni, majd a négy fiút közösen sétáltattuk át anyáékhoz ebédre. 4 fiú! Durván festettünk :D. Ráadásul korban is úgy tűnhetett, mintha mind a mi fészekaljunk lenne. Egy lassan 8 éves, egy bő 4 éves, egy bő 2 és egy egy bő 0. A zebrán átérve utánunk is iszkolt egy nő, hogy: Jézus szereti Önöket!! :D Magyarázkodni idő sem lett volna, hogy a fele nem a miénk, már futott is át a villogó zöldön. Így csak jól összekuncogtunk Attilával, és bízom benne, hogy legalább fele annyira szeret Jézus, mintha mind a miénk lenne.
Szombaton délben a Refiben volt kiállítás, ahol Juditka cuccai is fel voltak sorakoztatva, és mi mind elmentünk a megnyitóra. Majdnem mindannyian. Volt szerencsém kb fél órára együtt maradni egy zsák bolhával. Amíg a felőttek hallgatták bent a szót, én kint maradtam a "lovakkal" (5 fiú, de ebből egy Lóci, aki cserepesnövény). Fél óra után bementem kihívni anyát, hogy most jöjjön, mert a 4 100 fele szalad, és hiába van a Református Kollégiumnak szépen ápolt belső kertje, és első nekifutásra gyerek legeltetésre megfelelő terepe, közelről nézve fele se tréfa. 2 csap is átellenben, az egyiken slag, a másik meg spriccel 45 fokban. Nem én fedeztem fel, hanem Ők. Mózi ebben extrán veszélyes, mert az sem számít, ha bunda van rajta vagy mínusz 50 fok, akkor is pancsolna. Szaladgáltam a 2 kút között, másztak a fára, közben elkezdett esni, igyekeztem összeterelni őket az árkádok alá, a szél felborította a 2 lábon álló kukákat, ez is jó játéknak tűnt, és közben jöttek ki pisszegni nekem, hogy halkabban. AHHHA!! Majdem mondtam nekik, hogy cseréljünk :). Eleven egy társaság, meg délre fáradt is. Alá feküdtek a pénztárt és bejáratot jelző felállított fa táblának, hogy az a kisház, a portán megkaparintottak valami régi cipős dobozt, és a nem használt szárnyat lezáró vaskerítésen kezdtek el felmászni. Mondtam is a végén, hogy ha ma már nem találkozunk, akkor is elég volt ez az egy óra....

Pipa

Történt sok minden. Sok kétgyermekes családban zajló. Bölcsi beszokás, pipa. Állatkert, pipa. Hangyaboly játszóház, pipa. Gyereknap, pipa. Unokatestvérekkel találka. pipa. Esti altatás-nem alvás héttől - fél tizenkettőig, pipa. Tengerentúlra nyúló vasalnivaló, pipa. Erőfeszítések ellenére általában szaladó lakás, pipa. Csicseriborsókrém recept próbálgatása, pipa. Mózi szépen kommunikál, pipa. Lóci tündérbogyó, pipa. Egyéb, pipa. Később folytatom a beszámolót, pipa....

Tűpróba

Amíg fő a spenót, beélesítem ezt a posztot is. Úgy határoztam, hogy van annyi feles kapacitásom, hogy beépítek a blogba még egy menüpontot, aminek a nevét szavazás útján Te is befolyásolhatod. Szerintem sejthető, mi lesz belőle :). Mielőtt a MESKÁ-ra is feltornázok pár kis összeőckölt puhaságot, itt teszem próbára őket. Varrok megrendelésre is, illetve, amikkel elkészültem töltöm majd fel az oldalra árral, információval, Ti pedig vásárolni fogtok tőlem ;-). Ámen.

Hétfő

"Hétfő" van. Legalábbis új munkahét első napja. Ilyenkor aztán klikkelgettek az oldalra, hogy vajon pakoltam-e fel valami csemegét. De nem. Mert azon dolgozom, hogy megszavaztassalak benneteket hamarosan. Csak ezt meg kell bütykölnöm picit. Be kell építenem annak lehetőségét, hogy egy poszton belül voksolni tudjatok ;-). Mindezek előtt nyomok egy tornát, mert hamarosan fürdőruhás megjelenésem lesz. Jáájj :))! Nyakunkon a nyár.

Nyitott Akadémia - Dr. Kádár Annamária

Lányok, Asszonyok!

Ma 19:00-tól a Lovardában a Nyitott Akadémia roadshow keretében Kádár Annamária (Mesepszichológia) "fellépő" teszi tiszteletét Debrecenben. Tessék jönni!

Mózi-mozi

Tegnap bevezettem Mózit a mozi világába. Véletlenül fedeztem fel csütörtökön az Apolló Mozi oldalán kiplakátolva, hogy mozi ünnep lesz a gyerekeknek, és a kínálatban ott áll Bartos Erika Bogyó és Babócája. Én a falra mászok tőle, pontosabban a mesélő hangjától, de nyilván tud valamit, ha a gyerekek ennyire oda vannak érte. Mózi is ismeri, de nem mondanám fanatikusnak. Inkább mintha csak a biztonságérzetéhez tartozna hozzá, hogy ha azt mondja "Kopp-kopp" (így emlegeti régről a mézeskalács sütős fejezetet a szarkával), akkor a laptopon megjelenik/megjelenhet a mese. Hát erre vettem jegyet. 13 mese egyben, orrvérzésig. Jajj :)! Lényegtelen is, ha látom az átszellemült, vidám ábrázatát. Mondogattam neki már szombaton, hogy moziba megyünk holnap. Jó lesz? Lesz benne naaaagy TV. Az előadások előtt, lehetett rajzolni, ragasztgatni, fújták nekünk a lufikat. Rágcsálnivalót direkt nem akartam vinni, de pár szem aszalt áfonyát és mazsolát beszórtam a táskámba (nem egy az egybe...). Biztosra vettem, hogy 6 mesét sem fog egyben kibírni, csak kicsi még. Meg olyan, mintha férge lenne ;-) izeg-mozog, nem áll meg 2 percre sem. Nagyon cuki volt. Fogta a kezem szépen, és mint mindig, mikor elsőnek jár valahol meglepett, szemlélődő, raktározza a látottakat. Aztán feloldódik, és indul a pörgés. Ahogy lekapcsolódott a nagy lámpa, és a vászon megelevenedett, jobban fókuszált a lépcsősor végéin égő kékes fényre, valamint az ajtó fölött világító EXIT feliratra... 

Még csak a 3. mesénél tartottunk, amikor lerúgta a papucsát az előttünk húzódó árokba, majd  csápjaival tapogatásnak indult a széksor alján és a lépcső körül. Még vissza tudtam fogni egy darabig, aztán hallatszott a sötétben, hogy valaki pisilést emleget, 1-1 gyerek ki is ment, majd vissza. A 10-11. mese körül összeszedtük magunkat, indulásra készen ki is vonultunk, de a pénztártól vissza kellett fordulni. Akkor már le sem ültünk, csak a lépcsőre. Ő csak 1 percre, majd megindult fel-le, mint zsidóban a fájdalom, mutogatta a vetítő kalyibát, ahonnan a fény indult. Végül a vászon előtti téren kötött ki lufival rohangálva. Több se kellett. Csatlakozott Zsófi is hozzá, illetve még egy jó adag gyerek :D. Hát így esett, hogy először mentünk a moziba be.

Lóci csak itthon mozizott

A név kötelez

A kicsi fiú nagyon komolyan veszi a Lóci nevet. Hivatásszerűen űzi a táplálkozást. Nem eszik gyakrabban, mint igény szerint (ami 3-4 órákat jelent, ritkán kevesebbet, éjszaka 1* kel), de azt olyan élvezettel, szörcsögéssel, cuppogással, röfögéssel, hogy elérte 4 hónaposan a 7 kg-ot és a 63 cm-t. Nektek ezek a számok nem mondanak semmit - nyilván, számomra akkor is a meghökkentő kategória, hogy Ő így gyarapszik, én bezzeg egy dekát nem tudok lefaragni a kerületemből :). Még a végén tényleg óriás lesz. Mózi Manó félévesen volt majdnem 7 kg. 

Támadás az anyai hormonok ellen

Vasárnap hazafuvaroztam Tiszaszentimrére a család hölgy tagjait és a fiúkat, hogy Dédik, Nagymama, Nagynénik, Keresztapák is egy helyen legyenek. Nagyon szép idő volt a kertben, ezek mindig pozitív energiával töltenek fel. Tudtam anyák napja alkalmából pedikűrözni, futni, teraszon ebédelni, aztán pedig késő délután itthon és a másik nagymamánál folytattuk a napot.

Tartozok viszont egy igazmondással :). Mózit csak azért szerettem volna bölcsibe adni áprilisban, hogy május első vasárnapjára legyen esélye megtanulni egy szép anyák napi verset... Még akkor is ha csak most kezd el ragozni és igeidőket használni :). 

Nem így történt. Egy hetet megint itthon volt láz, csúnya köhögés és takony miatt. Tegnap újra kifutott a porondra. Ott is aludt, ott is uzsonnázott. Azért ennyire nem megy könnyen, mint leírva, de csak belejövünk. Reggel sír, hogy nem megyünk, utána, mint aki tudja a dolgát, és a helyzetébe beletörődik, mossa a kis kezét, törölközik, fésülködik (!), aztán a puszinál rákezd, hogy Hazaaa, nem bölcsibe. 

Tegnap be is hívtak a csoportszobába, és kaptam tőle kis virágot (Anyaaa, hapci! - így hívja a virágokat), illetve egy kis piros papír szívet, amire ő ragasztgatta fel a formalyukasztóval kivágott színes virág és szívecske motívumokat... 

Olyan rettentő cuki volt. Az üzenőfüzetbe Márti néni írt anyák napi verset, meg ragasztott virágot a nagymamáknak és az anyukának is. Csak az orvosi rendelőben olvastam el, amíg vártam hogy Lócival bebocsátást nyerjünk, és hát még így is megkönnyeztem :). Mi lesz itt később...

Mentovics Éva: A legdrágább anyukának

Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.

Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.

Lóci a kis úthenger

Május elsején, a munka ünnepén, a nagy többség nem dolgozik... Nem úgy Lóci. A héten már nekikezdtem megörökíteni, hogy megfordul hátról hasra, de nem sikerült, mert nem fordult meg. Szinte biztos voltam benne, hogy lemaradok az eseményről, csak ott találom meg valahol hősi hasonfekve, mert én közben Mózi körül intézkedek. A két legidősebb férfi délután aludt, Lócival mi a szőnyegen sütkéreztünk. Én sütkéreztem, ő kőkeményen dolgozott. Harapdáltam a számszélét, de nem akartam segíteni. Nagy erőlködések révén meghajlította maga körül a teret! Közel 7 kg-ot nem egyszerű megfordítani közel négy hónaposan ... :D

(majd tolom a videót is róla)

Spenótos kifli

Amikor kipróbálok valami újat, és ízlik, akkor mindig érzem a belülről fakadó késztetést, hogy megosszam veletek is. Ilyen volt ez a kiflicske, amit a Bébik, Kicsik és Nagyok című patikáknál lenyúlható újságból szakajtottam ki. És azért sikerült kivitelezni különösebb rákészülés nélkül, mert két tök jó fej fiam van ;-). A tetejére szórtunk még lenmagot, és nem vajjal kentük meg sütés előtt a tetejét, hanem felvert tojással. És tényleg. Még az is egyéb hozzáadott érték, hogy valószínűleg mivel fél adagot csináltam kicsit több lett a folyékony állagú hozzávaló, így kevertem hozzá rozslisztet is.

Hozzávalók 32 darabhoz:

20 dkg fehér liszt,

15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt,

 1 tk só,

2 dl kaukázusi kefir,

5 dkg olvasztott vaj,

60 g finomra aprított spenót,

1 reszelt fokhagyma,
50 ml tej,

1 tk nádcukor,
25 g friss élesztő
+ 20 g vaj a kenéshez

A langyos cukros tejben futtassuk fel az élesztőt. A liszteket keverjük össze a sóval egy dagasztótálban. A kefirbe keverjük el a reszelt fokhagymát. Az összes hozzávalót tegyük a dagasztótálba, és alaposan dagasszuk ki. Takarjuk le egy tiszta ruhával, és kelesszük duplájára a tésztát. Osszuk 4 egyenlő részre, és mindegyiket nyújtsuk ki kb. 30 cm átmérőjű körré. Kettőt kenjünk át a maradék (20 g) olvasztott vajjal, és fedjük be őket a másik két tésztakörrel.

Egy kicsit nyújtsuk át a ragasztott tésztaköröket. Majd vágjuk fel őket egyenként 16 cikkre.
A szélesebbik részükről kezdve tekerjük fel a tésztacikkeket kifli alakúra, majd tegyük őket sütőpapírral bélelt tepsire (2 tepsi mennyiség). Kenjük át őket a maradék olvasztott vajjal. Letakarva kelesszük újabb 20 percet a kifliket, majd 200 fokos előmelegített sütőben 13-15 percig süssük.

TIPP: A tésztába kedvünk szerint tehetünk aprított petrezselymet, medvehagymát, snidlinget, rukkolát, kaprot, ki mit kedvel.

Lóci Kapitány most először átaludta az éjszakát. Sőt! Amikor felébresztettem 10 után, nagyon törtem a fejem, hogy mit ettem-ittam, amitől ennyire húzza a lóbőrt. Elsőként a borra gyanakodtam :D, de az nem játszott, mert javában este tíz után, tizenegy fele sikerült eldobnom a kezemből, akkor is csak a járókába mertem tenni, hogy Mózit ne sírja bent fel, és mi csak ezután fogyasztottunk. Reggel fél hatkor arra eszméltem, hogy Jéééé, reggel van, és Lóci nincs a hónom alatt. Fél 7-kor felébresztettem (és lefényképeztem, hogy az ágynak mely szögletében feküdt, ahol jó a csí. - ma este is odateszem le ;-)),

a külsérelmi nyomokat maga okozta magán

állandóan összekaristolja a pofiját,
mert próbál betalálni a szájába...

hogy egyen, de tényleg csak annyit csinált, majd elvittük Mózit nyolcra a bölcsibe, és még utána is aludt. Ma különösen jó napja van, na nem mintha sírós lenne, de ma egyetlen negatív mukkja nincs. Gagyarászik vagy örül veszettül nekem, ha fölé hajolok. Hálásan sikongat, én meg majd' elolvadok a fogadtatástól. Ha kikerülök a látóteréből, majd újra vissza, megint sikongat, gőgicsél. Hamarosan lódulunk Móziért, ami megint nagy dózisú jó érzés az ereimben, mert Anyaaaa!!! Aztán hozzáteszi büszke őszinteséggel, hogy SÍ(r)TAM! 

- Sírtál?! Hát miért sírtál? 

- JA, SÍ(r)TAM... Anya után. :D

Annyira drága, ahogy beszél, és itt-ott helyesen ragoz és használja az igeidőket. A reggeli bölcsi még most sem az igazi. De már nincs nagy zokogás, részemről meg menekülés, hogy ne halljam, ne búcsúzkodjak sokáig. 

Meg csak fel ketto mult egy kicsivel, de ma mar harmadjara jarok Locival a bolcsiben... Tetszik a beszokatas ritmusa, tetszik, hogy eppen varom az ebredest es az udvaron a viragzo fak alatt korbe csiripelnek a madarak, mint egy giccses Disney rajzfilmben. Mondtam mar, hogy imadom a tavaszt es a tavaszi ablakpucolast :-)?

Az is újság még a kis lakban, hogy Mózinak jönnek sorban a fogai, jelenleg 19-nél tartunk, valamint állva pisil a bilibe. Most kérdezhetitek, hogy bele is talál vagy állomási budi szag van. Beletalál. Egy csepp sem megy mellé meglepő módon.

Hóci Baba (by Mózi) még nem forog a saját tengelye körül, csak rúgja magát fel, néha kicsit tekereg, mint az óramutató. Karattyol, és szórja a mosolyokat a kis gömböc. Durván jó súlyban van :D. Múlt hét közepe óta együtt fürdenek a nagy kádban, mert a kis babakádat kinőtte. Rugdossa a lábával itt is fel magát, hiába fogjuk, a fejét mindig bekocogtatja a másik végébe. Élvezik a nagy vizet közösen. Cukik :). Ezekről az eseményekről nem pakolok videót, túl intim ;-).

Szabó Lőrinc

Vettem könyvet. Lóci volt az apropója, de egyelőre én örülök neki a legjobban. Szabó Lőrinc nagy kedvenc. Bár nem ő ihlette a Lóci nevet, most azért vettem meg a Lóci óriás lesz verses könyvet, mert "Harminc év után Szabó Lőrinc gyerekversei végre ismét hazataláltak a Móra Kiadóhoz. Gyerekeknek vagy gyerekekről szól "A rádió", a "Lóci óriás lesz" vagy a "Hörpentő?". Fölösleges kérdés, hiszen mindannyiunk számára ismerős klasszikus vers mind. Szabó Lőrinc szemléletes képei, látása, játékos képzelete és nyelve utat talál a gyerekolvasókhoz, a felnőtt számára pedig megidézi a gyermeki fantázia, a gyermeki gondolkodás és a gyerekkor emlékeit, megmutatja a mindennapi tárgyak, események költészetét. Verseiben a legegyszerűbb víz- vagy mézcseppen, a kormos füstön, egy tönkretett rádión keresztül felragyog az egész mindenség: természet és ember alkotta világ, és benne az ember, az emberben pedig a halhatatlan gyerek. Szalma Edit rajzainak színei, formái gyerek és felnőtt számára megelevenítik ezt a teljességet.

"

Sok Lóci verset nem is ismertem. Amíg csatangoltam haza az Alexandrából este szemezgettem belőle, mert tudtam, hogy nem ezt fogja kérni esti mesének Mózi, vagy nem várja ki, amíg a végére érek egynek. Néha mondjátok nekem, milyen jó, hogy tudok szépen énekelni, és ez milyen jó a gyerekeknek (pedig semmi extra szépség nincsen benne, csak szeretek dudolászni :)), én meg arra gondolok, hogy milyen jó annak, aki így tud írni. Ilyen lazán, mintha csak rímekben mesélne. Ezért szeretem Szabó Magdát és a Bárány Boldizsárját is. 

A gyűjteményben benne van az Ima a gyermekekért (habár csak részlet), amit anya írt bele az emlékkönyvembe, és ami már akkor annyira valóságosnak és elképzelhetőnek tűnt. Ettől félve, ezt elképzelve nagyon közeli hozzátartozóm a vers.

Biztosra veszem, hogy minden kislánynak volt ilyene elemi iskolás korában. Színes vagy mintás, bársonyborítású, aranyozott bordűrös egyre megy. Csak az írhatott/rajzolhatott bele, aki a legszebben tudott vagy említésre méltó matrica gyűjteménnyel rendelkezett.
Kóstolónak pedig szóljon itt ez:

Sorsjegy

Sorsjegyet kapott Lóci; arcán

csak úgy tündökölt a remény,

(melynek, mint a neve mutatja,

rokona a főnyeremény.)

- Negyvenezer! - hirdette Lóci

és mosolygott rejtelmesen,

szórta a kincset és ígérte, 

hogy háromezret ad nekem.

- Háromezer pengőt, fizesd ki

az adósságod, - mondta és

mint egy kis mennyei pénztáros

úgy járt-kelt közöttünk egész

héten... Hiába magyaráztam,

érveltem, számoltam neki...

- Valaki nyer, - felelte, - mért ne

lennék én az a valaki?! -

Már untam a kérdést s a választ:

- Mért épp te? - Mért ne éppen én? -

és lefeküdtem a díványra,

de oly bűvös volt a remény,

hogy végül én is eltűnődtem

s míg Lóci rajongott tovább,

hogy biciklit vesz és nagy útra

indul hegyen s tengeren át,

lassan megfertőzött az álom,

a remény, az édes ragály,

gondoltam: gyáva az okosság

s kár félni attól, ami fáj,

a csalódástól, éreztem, hogy

a sorsot hajlítani kell,

akarni, hinni, megbűvölni,

a hit sziklákat mozdít el,

gondoltam: elgyengít a kétely

s Lócinak igaza lehet,

hogy... És fölnéztem és előttem

némán gubbasztott a gyerek,

s csüggedten és csak nagysokára

szólt: - Ezret legalább... talán...

vagy százat... - Minthogyha a sorssal

alkudna, úgy nézett reám...

Felugrottam: - Nem! Negyvenezret! -

s már én kezdtem biztatni, én;

pedig éreztem, most repült ki

kezünkből a főnyeremény. 

Midicittá, 7 km

Na itt is van anyátok, átesve a célszalagon 44 perc poroszkálás után a 30 fokos dög melegben: 

A vonaton nem állt módomban elkápráztatni most benneteket, mert Lóci, illetve a telt házas IC annyira nem hagyta. Pedig csúcs-szuper, free-wifi MÁV szerelvénnyel robogtunk csupa-zöld plüss kárpitos ülésen, teljesen le voltam nyűgözve, nem láttam én még ilyet hazánkban.
Ott fejeztem be az előző posztot, hogy felértünk Pestre.
Nyomokban tartalmazok még valamicskét korábban túladagolt spártai önmagamból, de egyre inkább a jólesés irányába tendálok a pusztuljak bele, akkor is megcsinálom kategóriából.
Veszett sokan voltunk mindenfele, de ügyesen megszervezte BSI. Ott öltöztem át, ott szoptattam meg Lócit, ott tettem tisztába a rajt előtt, ott vettem fel a rajtcsomagot, ott adtam be levetett gönceimet, ott pisiltem, és sehol nem volt fennakadás, sorban állás.
Gyerek mintha csak megérezte volna, hogy jobb ha alszik, a rajt előtt várakozva elbólintott :), és végig aludt. 3 babakocsis anyukával-apukával találkoztam futás alatt, ebből én voltam az egyik eszement. Két évvel ezelőtt a Hősök tere, és 56-osok tere körül, Andrássyn, Dózsa Györgyön vezetett az út, nem volt lejtő és emelkedő, bezzeg most :). Az Árpád híd eleje rövid, de meredek, a Margit hídra felvezető szakasz, és a rakpart egy része sunyiban emelkedik. Ott azért volt szuszogás fél év kihagyás után. A tömeg nagy, fél sávon néhol csak sétálva vagy még úgy se lehetett haladni :(. Jó lenne azt hinni, hogy ezzel futóévadot nyitottam, mégsem vagyok benne biztos. Most mást szeretnék. Lehet megmaradok heti 1-2 alkalommal 40 perc kocogásnál. Ennél alább Ti se adjátok!