és nem egyetemista. Most estünk be Quimby koncertről, és 7,5 deci sör után és/vagy közben rendesen cikáztak bennem az érzések. Sok féleeee. Sehol se találom.... Hát, szóljon akkor közben ez a nóta, hátha meglelem a megfelelő szavakat, hogy lerajzoljam, de legalább összekössem. Addig Attila megsétáltatja Tolsztojt, én meg már nem kezdek neki éjszaka linzert sütni, jó lesz majd az Hután is, hiába gyúrtam be tegnap este.
Na ja, a Lovardában voltunk Quimby koncerten. Attila már jó előre kifigyelte, hogy most lesz (meglehetősen szar időzítés Húsvétkor), de mindegy. Halasztottuk Hutát 1 nappal, mert olyan nincs, hogy nem megyünk. Már a készülődéskor elkezdtek sorban állni bennem a benyomások, hogy tök fura így koncertre indulni, hogy arra kell figyelnem, hogy mind2 cickóból szoptassak, nehogy már felemásan induljunk el :). Aztán ez csak szaporodott. Bevallom, én már a kocsiban kibontottam a doboz söröm, mert mindenki tudja, aki számít, hogy én azt szeretem, ha már némileg langyos, de legalábbis nem hűtő hideg, és csínnyán bánnak benne a buborékkal. Ilyen szempontból én vagyok minden férfi álma, mert megiszom a sörük alját. A fesztivál sör pedig kifejezetten a barátom. Na jó, autó leparkol az irodánál, mi meg szépen átslattyogtunk a Lovardába, mint anno, mikor sok-sok Baricza Katica buliból vagy Inkognitóból sétáltunk a Pattantyúsra. Elhatároztam, hogy gyermektelen, már-már szeplőtlen szűz mária gondolatokkal lépem át a Lovarda küszöbét, és nem akarok mindig arra gondolni, hogy vajon Mózi taknyos-e éppen, és édesen gyűrődik-e az orrlyuka körül a száradó takony, ami hamarosan ébredésre készteti vagy hogy éppen mit csinált vagy mit nem a nap folyamán. Olyan sokan megyünk neki mi anyák (szülők szerintem) úgy a gyermekvállalásnak, hogy na majd mi megmutatjuk, hogy az anyaság mellett is megőrizhetők a régi baráti összekapcsolódások, régi szokások, régi lendület, régi kinézet, és nem húz le a szaros pelenkák szagelszívó vedrének örvénye. Sokszor azt is hiszem, hogy ínnye de ügyes vagyok! Nekem ez siekrült is (még leírni sem tudom normálisan). Aztán..., mikor eljutunk egy-egy hasonló programra, jön a döbbenet, hogy ÉBRESZTŐ!! Ne akarjak már úgy tenni, mintha nem lennék mami. Mert az előzenekar közben állandóan be-beugrált Mózi képe, amint tánci-táncizik, és sok-sok hasonló jött még vele. Meg is osztom majd, de most fekszem.
Attila azzal tért vissza a sétáltatás után, hogy mit csinálok most géppel az ölemben. Mondom, ÍROK :). Mit? Azt, hogy megöregedtünk?
Amíg mi kívülről-belülre, oda-vissza fonákul megtanultuk a bölcsődalok CD-t, Halász Judit mákos rétesét, a százszor szép gyermekdalokat, addig a Quimby úgy húzott el mellettünk, hogy jóformán csak a slágereket ismertük. A Dave Matthews Band-re anno készültünk :), most nem frissültünk. Utólag fogjuk bepótolni a gyerek dalok rovására. Sebaj! És nincs abban semmi kóc, hogy múlik velünk az idő, és a koncert után hazavárt egy kis büdös bogár, SŐT.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése