És most is csak annyit tudok megígérni, hogy majd utólag számolok be mindenről. Ritkábban ülök ölemben a laptoppal, mert jó idő van, Húsvét közel, játszóterezős, Barbival nagyasszony módjára téren kávézgatós, gyermek toszigató, futható szép idő, és persze takony porszívózós ordító szép napok. Tudom, hogy az orrszívás legundorítóbb része, hogy le kell fogni. Ő is ezt utálja a legjobban. Mert amikor kérdezem, hogy Mózi, ki kell szívni az orrodat? Akkor vigyorogva áll a témához, mutat a porszívó felé. Első nekifutásra szépen leül. Bekapcsoljuk a gépet, kezébe adom a szívót, és kis segítséggel tartja az orrába. Viszont ez nem túl hatékony így, rá kell segítenem, de az meg már nem tetszik. Ilyenkor követek el családon belüli erőszakot. Gúzsba kötöm, hogy minél hamarabb végezzünk, de csak fickolódik, tekereg a lábam között. Az UV lámpa a szörcsögés ellen szóba se jöhet. Max ha alszik, ráirányíthatnám - de nem szoktam. Csak elmúlik hamarosan.
A héten megint kirajzottunk a játszótérre. Lehet, felesleges még elvinni, mert egyelőre az a legjobb móka, hogy mindent felcsipeget a földről, én meg piszkálom ki a szájából, és figyelmeztetem, hogy nem szabad, nem vesszük szájba. Homok, termés, kavics, levél stb. A többi meg nem mozdítható, azt helyben fogyasztja: mászóka, hintát tartó állvány csavarjai, pad.
....Most megyek.... felkelt. Majd folytatom.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése