anya

Nem szeretnék Világot megváltani, Isten ments! Szappanoperányi közhelyet fogok elpuffogtatni, de valami miatt pár napja különös nosztalgiával, némi kámpicsorodással élek az életbe bele a gyerkőcökkel. Annyira közelinek érzem azt a sirámot, amivel visszafelé fogom vágyni ezeket a "semmittevős" szép napokat, az összes velem együtt lézengő anyuka-barátnéval, akikkel játszóterezünk, piacozunk, akik ismerik milyen érzés babakocsiban végződő felső végtaggal élni éveken keresztül, és biztatjuk egymást egy-egy nyűglődősebb időszak kapcsán, hogy szeretném átszellőztetve, újravasalva, formára hajtogatva visszapakolni ezeket a benyomásokat. Kényszert érzek, hogy kicsit magamban rendbe vágjam ezt az Anya vagyok (lassan vér-profi) dolgot, most úgy veszem észere valahol fent lebegek, és összetörpül az elmúlt idő, amiben még a szálkás élek és sarkak is csont simák, és csak azért tudom, hogy nem volt ez mindig ennyire bársony, mert emlékeztet egy-egy poszt :)). Na BUMM!

Nem vagyok egy szókimondó alkat. Már ha magamról van szó. Érzelmi intelligenciám fejlesztésre szorul. A gyerekek előtt sem koptatom  napjában a SZERETLEK szót, de ez nem jelent semmi egyéb megvonást, emocionális-ínséget számukra ;-). Amikor rongyosra puszilom őket napjában többször, akkor is inkább a 'megeszlek' szó a kézenfekvőbb (Müller Péter óta tudjuk - én biztosan, hogy a kettő kvázi ugyanaz, sőt). Mózi első "Szeretlek, Anya ."mondatán is fennakadtam, mert ezt nem itthonról hozta anno. Mama keze van a dologban ;-). Nekem ez gyomor rezgető mondat, túl sok töltést pakolok egy-egy ilyen ritka alkalmú kinyilatkoztatásba. Mózinak a napokban megeresztettem mégis, mert észre-észreveszem, hogy amikor Lócikát ajnározzák idegenek az utcán vagy akár pont én, akkor nem szól, de figyel, raktároz olyan gazdit keresünk nézéssel. Aztán ha egyből megölelgetem, akkor vagy kivágódik a kezemből vagy pont annyira bújós és koala maci, hogy a szívem megszakad milyen féltékeny lehet. Én ezt nem igen tapasztaltam meg, mert második, illetve tíz év után középső lyányka lettem, és ez megint más.
Sanyikám azt mondta/írta már többször is, hogy úgy érzi, Ő jobb ember lett Bori által. Ez bennem nem fogalmazódott így meg, én biztos jó ember voltam már előtte is :-D. Inkább tudnám hangsúlyozni azt az érzelmi döbbenetet, skála és árnyalat tágasságot, illetve ingadozást, és eddig nem sejtett indulatot, hevességet, amit pozitív és negatív irányba is képes vagyok berepülni akár 5 perc alatt is. Olyankor, ha mínuszba indulok, még azon is elgondolkozom, hogy egyáltalán nekem való-e a gyerek, de utána nyakon önt a hideg felismerés, hogy nem létezik, hogy más mindig kötélidegzettel derűsen szemléli az ivadékokat és magát. Biztosan vannak türelmesebb, kreatívabb, ügyesebben priorizáló, rendszerező, háztartást vezető, gyermeket nevelő, férfi embert elégedetté tevő asszonyok, és tuti, hogy vannak nálam türelmetlenebbek is. Ezeken egyre ritkábban rágom magam, mert bár nem takarózhatok ezzel mindig, de őszintén vállalom a gyerekek előtt is, ha nincs kedvem, ha fáradt vagyok, ha eltörött a mécses, épp annyira, mikor bugyival a fejemen kis cicát kell alakítanom. Mózi a Cica anyuka, Lóci meg a Cica apuka. Hetek óta ezt játszuk, de csak tegnap kérdezett rá Mózi, hogy engem hogy hívnak. Mondtam, hogy Cica Kornél. Kérdezte, Lócika mi. Mondtam, hogy ő meg Cica Béla. Nyilván ő volt a soros, hogy bemutatkozzon. Mi mást mondott volna, mint azt, hogy Kaka. Kérdezem, hogy Te Cica Kaka vagy? Kacagott rajta... :). Nem kell még sok.
Észrevétlenül csúsztam bele totál ebbe a pozícióba. Pontosabban már 4 éve is azt hittem, Anya a nevem és a foglalkozásom, sőt egész tök rég óta azt hiszem, hogy ez milyen jól fog nekem menni. Mózi mellett azért nagyon sokszor rácsodálkoztam, hogy Én??? Tényleg? És ez már így is marad? Akkor inkább éreztem még egy átmeneti állapotnak, és hogy minden korábbi szokásomhoz, gondolatomhoz hozzáférek hamarosan. Hát ez totál elmúlt. Kellett 2-3 év biztosan, hogy a sejtjeim is lecserélődjenek, és atomjaimban is anyává legyek. Új napirend, új rutin, új szokások, új barátok (is), új hobbi, egy részben új ember. A hosszú (jelen esetben max sajnos 1 órát jelentő) futásokat is ezért szeretem. Mert olyankor elkapok valamicskét a korábbi Sáriból is. A sorok közül úgy tűnhet, hogy ez nekem nehezen megy. Szó sincs ilyesmiről. Már most félek attól, hogy ez az állapot nem tartható fent örökké. Este énekléskor megkérdezte Mózi, mi az a pár? Mondtam, hogy Anyának Apa a párja. Neked pedig ha nagy leszel, megtetszik egy lány, akivel együtt szeretnél élni. Akkor már nem anyáékkal szeretnél.... Ezek a hangos gondolkodások és magyarázatok egyébként nekem is kellenek :)). Na de elkezdett zokogni, és ölelt nagyon, hogy ő csak velünk akar...

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkba.
De szép barna kislány van a szomszédunkba.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.

Ennek a kislánynak dombon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Ősszel a sok tea rózsa hullajtja levelét,
Köszönöm galambom hogy eddig szerettél.
Még engem szerettél másra rá sem néztél,
Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.