New Békás-tó

Nem szeretnék lehúzó és fintorgó debreceni gyerekes nyannyernek tűnni, de délelőtt Barbiékkal felavattuk a Békás-tavat.... Tényleg csak a tapasztalatomat szeretném leírni, jelentem: GYEREKES szemmel. Személy szerint nagyon örülök, amikor épül-szépül Debrecen, és most nem érdekel, hogy sokan felszisszennek, hogy inkább a földutakat és a csatornázást kellene építeni blablablaaaa... Az,  hogy még elég építési terület szaga van a helynek, és nem nőtt ki a fű, meg itt-ott traktornyomos :), nem számít. Lelkesen közelítettük a játszóteret, mert olyan jó ötletes, és nem szokványos, harmonizál a hely szellemével. A nem szokványosságából viszont fakad egy-két hiányosság. Olyan érzésem volt, hogy de tök jóóóó, de valahogy mégsem :(. Valószínűleg túl kényelmes anya vagyok vagy csak kicsik még a gyerekek, de a nagy fa béka labirintusban is eltűnt Mózi az egyik lábában. Lestem a réseit, hogy hol bukkan ki, derengett a béka gyomrából a hangja, de nem láttam kijönni. Próbáltam belesni a szemén, de nem vagyunk hatalmasok, akiknek a 6 alma sok, így ráhagytam, hogy biztosan elhomokozik bent. Közben Lócikával egyensúlyoztunk a fa tavirózsákon és meglovagoltunk a rugós ebihalakat. Mózi még mindig sehol... Na akkor megpróbáltam bevetődni a béka száján, és kucorogva körülkémlelni, hogy merre. Itt már hallottam a hangját, hogy Anyaaaa!! Felmászott egy kis létrán, de le már nem mert. Én szeretnék kintről is jobban belátni ebbe az állatba. Hogy lássam, éppen merre buddog benne a gyerekem. Ha be kell mennem érte, akkor meg férjek be, ha menteni kell, mert épp esik. 

A váracska, és a pallók, meg a függőhíd is ötletes, szép, de a híd egyik fele már!!! le volt szakadva, egyik szegény tavi rózsának meg felváltak a részei. Nincs körbe kerítve, sok a víz és tó a környéken (meglepő, tudom ;-)), a híd korlátja is divatosan minimalista, de biciklivel simán átesik egy gyerek rajta. Ide egyelőre pihenni, lazítani, párhuzamosan anyukákkal csevegni nem fogunk kijárni, mert nekem két kis tajték fiam van, akik miatt egyre jobban hasonlítok egy kaméleonra. Az egyik szemem az egyiken, a másik a másikon. Van sok-sok út, ami helikopterből biztos tök jól mutat, csak ha szeretnék a párhuzamosra átmenni, akkor vagy kerülök, vagy dagonyázok, és letaposom a sarjadzó füvet.

Egy szónak is száz a vége, olyan érzésem van, hogy ez még nem egy kipróbált játszótér- és parktervező/építő brigád (a fafelületek is kicsit kezeletlennek tűnnek, tuti fog még száradni, deformálódni), de az ötletek nagyon tetszenek meg hogy olyan nyüzsgő és minden korosztály képviseli kint magát, és remélem, hogy menet közben majd köszörülik a csorbát. Nem bánnám, ha Ti is megosztanátok a véleményeteket velem, mert kíváncsi vagyok nagyon.

ez pedig még az egyetem előtt, amíg várjuk Barbiékat

párhuzamosan várnak ők is minket a Both-Dega előtt... :D