Valahogyan még el kell ütnünk hasznosan az időt, amíg Mózi itthon van. Hiába tudom, hogy mennyi mindent lehetne csinálni, sokszor azért képtelenség, mert Lóci még nem férhet hozzá bizonyos dolgokhoz, anyagokhoz, illetve nem tolerálja, ha kirekesztjük - érthető is :), másrészt fárasztó nekem is az egész napos játék. Hülyén hangzik visszaolvasva, de ez az igazság. Nem tudok mellettük semmit sem csinálni. Ez a leginkább fárasztó. Jönnek utánam, akárhol vagyok, és.... Anyaaaa, játszunk??! Hiába mondom, hogy igen, csak legalább délelőtt hadd haladjak a főzéssel, lakással, nem megy. Mert akkor Mózi tinédzser módjára döglik a kanapén vagy a fotelban felpakolt lábakkal a falra, és közben nyünnyög vagy egymást egrecírozzák. Ha ezt kibírom, akkor kb negyed óra után feltalálják magukat, de ez is elég átmeneti. Ezek mellett próbálok olyan játékot kitalálni, ami nekem is az. Legalább a létrehozás fázisa :). Mózi mindig egy madzaggal szokott itthon tankolni a kis motorokba, bébi taxiba, talicskába, dömperbe, és van egy pár kiberhelt vízipisztoly, ami szülte az ötletet, hogy kartondobozból töltőállomást rettyintek. Gondoltam veszünk remek arányú kartondobozt, de aztán letettem róla, hogy dolgozunk meglévő alapanyagból, úgyis hamar kétdimenziós lesz. Amíg ezt bemutatom, addig felteszem az árlistát, ami szintén ki lesz akasztva ;-)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése