4D UH - csak saját felelősségre olvass tovább, dagály van Nyál-tengeren... ;-)

Ilyenkor extrán... :D

A gömbölyű kiskemencét pedig 'csakazértis'
 felteszem, hogy ugyanúgy meglegyen,
mint Lócikával anno

Amíg ülepszik bennünk a borsófőzelék, addig beszámolok, hogy 25-26 hetesen gyönyörű AranyKépeket és moziműsort kaptunk. Lola a sztár!! Na jó, inkább szerényen belebújt a lepénybe, és a kezét igyekezett begyömöszölni a szájába vagy takargatni vele magát, viszont így is minden fontos kiderült. Tökéletesen rendben van mindene, működik, lüktet, mozog, ásít, nyel, pisil, nem szorongatja a köldökzsinór, nincs dongalába, nyúlszája, szabályos gyönyörű kis szíve és szervei vannak. Az hogy még gyönyörűséges is, és mosolygott csak ráadás. Illetve nekem az is, hogy továbbra is kislány. Mert 6 hét midig elég ahhoz, hogy felmerüljön bennem a gyanú, hogy biztos, hogy kislány lesz. Biztos :). Itt biggyesztgeti a száját az asztalomon, igazi kis tornász fazon. Végig bicska pózba vágta magát. Nem ám, csak felhúzta a térdecskéit, hanem totál fent voltak a tappancsai a feje, arca előtt :)). Olyan jó ez az UH időszak. Kötelezővé tenném a kismamáknak, hogy minimum fél nap szabadságot kapjanak utána, hogy csak merengjenek ki párás tekintettel a fejükből, és folytassák azt az intenzív kapcsolatépítést és befelé-figyelést, ami ilyenkor annyira evidens. Automatikusan lelassulok (még inkább) és csak ezen jár az eszem, hogy milyen lehet neki bent, biztosan a legjobb helyet béleltem-e ki neki. Az hogy ő úgy érezze, hogy a legjobb barlangba fészkelt, azért nagyon dolgozni fogok továbbra is. Lóci szerint Ő barlangban lakik a hasamban. És mennyire jól elképzeli... Tegnap is beszállt mellém fürdés közben, és simogatta óvatosan a hasam, hogy ugye ez egy barlang :). Ebben a mindent ellepő szerelmes hangulatban megbánom az összes korábbi kimerültségemet és ideggyengeségemet, hogy nem tudatosul bennem minden pillanatban, mennyire rettenetesen, elképzelhetetlenül sokat adnak hozzá a családhoz és hozzám. 

Óraátállítás

Az égegyadta világon semmi, de semmi értelme és haszna ennek az óraállítgatásnak ide-oda. Hacsak annyi nem, hogy az eltolódott időzónában élő gyerekek napi ritmusát segít visszazökkenteni. Egy ideje küzdök az esti fél 10 és még későbbi fektetéssel, és harcolok a reggeli 7, negyed 8, fél 8-most-azonnal-ki-az-ágyból!! ébredésekkel. Kb egy hete jutottam oda, hogy ezt kőkeményen neki kezdjek, kezdjünk megreformálni, és be is tartani, mert túl sok a felesleges vita belőle a gyerekekkel. Este nem lehet lelőni őket, reggel meg nem lehet kipiszkálni, és mindig én vagyok a buta és büdös, amiért fel kell kelni, és kibújni a jó meleg ágyikóból, nem jut idő reggeli mesélésre, kényelmese készülődésre, csak űzött villámcsapkodásra. Ma a negyed 10-es fekvés új időszámítás szerint még csak negyed 9, bízom a reggelben is....

Hután voltunk. Rövid volt, nyúlfarknyi, de annál jobb. Ezt nem lehet elrontani. Még Mózinak sem sikerült, pedig este/éjszaka hányt egyet, meg 100* felkelt, és nem tudott elaludni, valamint hazafelé is nyüszített hol ezért, hol azért: nyom az ülés, szomjas vagyok, hányingerem van, pisilni kell, ne olyan gyorsan, mikor érünk haza, folytathatnám.... Remélem, nem lesz semmi komoly baja, láza nem volt, pénteken éjszaka Lóci is hányt egyet, de azt betudtuk az autózásnak, mert autóban hányós típus, mint anyjuk volt gyerekként. Egész úton meg sem szólalt kb Nyíregytől, csak Mikóházán kellett kikapni, mert öklendezett. Persze nem hányt, ezért gondoltam, hogy ez még annak a hatása. Valszeg csak volt kapcsolat a 2 gyerek között. Nálunk divat mostanában a félnapos vödörölelgetés hétvégente Mózi esetében. Erősen gyanítom, hogy pszichés dolog :(. Ha Lóci most nem hányt volna, ezt is annak számlájára írtam volna, ezért várok még a komolyabb következtetés levonásával. 

Ezt félretéve imádom az őszi Zemplént ;-). Attila csúfolódik is, ha felhozom, hogy olyan, mint másnak a Hortobágy, és börtönéből szabadul sas lelkem... Olvasás minimális volt, de cserébe társasoztunk a gyerekekkel és nélkülük, bicajoztak, sétáltunk, malacnézés is kipipálva (azt ki nem lehetne hagyni a domb oldalon). Kifaragtam életem első töklámpását, ami az udvaron nagyon jól mutatott a sötétben. A kicsik is élvezték, főleg a Mózi kedvéért eresztettem bele a bicskát. Neki ígértem meg, hogy majd Hután faragunk. Egyre jobban ordít bennem az igény egy édeskettes hétvégére, sőt valóban sokkal, de sokkal több időre, mint egy hétvége, de nem leszek telhetetlen. Nagymamák kössétek fel a gatyát!!

Hogy én mennyire rettenetesen örülök annak, hogy 2011-ben elkezdtem felskiccelni kis családunk apró-cseprő mindennapjait.... Ott kezdődött a felfokozott örülés, hogy átfutottam az idei októberi posztokat. Majd a 2014 októberit. Utána a 2013-at, 2012-et és végül a 2011 októbert és decembert. Első blikkre az tűnt fel, hogy mennyivel választékosabban tudtam fogalmazni :D. Még volt szókincsem, nem csak tőmondatok. Lehet felzárkózni saját egykori jómagamhoz. Az összes lényegtelen(nek tűnő) mozzanat olyan jó, hogy meg van örökítve. Hálásan meghajlok magam előtt, hogy visszatükröztem egy-egy megőrülős időszakot is. Nem sajnálom, hogy annak is nyoma maradt, sőt. Egész hitelesen képviselem a családot :). Belevaló lakmuszpapír vagyok... Most pedig bekuckózok én is a fiúk után azzal az érzéssel, hogy én mindig pont jókor vagyok jó helyen :)).

Ez még a 2 héttel ezelőtti mézeskalácssütés. Csak olyan régen raktam képet is. Szép álmokat!

Rainbow Party ;-)

Hónapok óta tudjuk, tervezzük, hogy lesz végre egy lányos esti kihágásunk. Ami nem ÖTYE, nem otthon valakinél (főleg Marikáéknál :))) lesz traccsolás és teázás, hanem amolyan igazi rákészülős 21:00 óra utáni felnőtt program. Persze, amint közeledett a kijelölt nap, aminek apropója örömteli és komoly dolog volt ;-), úgy kezdett repedezni a lelkesedés két asszony-tagban is. Végül győzött a győzedelmes mondat, hogy nehogy már Nyuggerek legünk, igenis 9 - fél 10 körül fogunk csak egyesülni, mert valaki altat, valaki készül, valaki Pestről érkezik haza, valaki takarít stb :). Az örömteli de komoly dologból függvényszerűen következett, hogy a piros a fő szín az este folyamán. Legalább egy körömlakk, egy piros rúzs, egy ruha, egy kabát vagy cipő kötelező. Ehhez képest egész jók voltunk :D. Annyi volt a bibi, hogy én az ivás részéből nyilván nem akartam/tudtam kivenni a részem, és másfél deci vörösbort szopogattam egész este, amíg a többiek megittak vagy 18 speed-et és egy kör tequilát.... Helyszínnek is olyat választottunk, ahol még nem jártunk, amit még nem próbáltunk, de már kacsingattunk felé. Így jött el a MASZEK ideje, és nem csalódtunk. Pontosabban kellemesen. Egyedül az ejfélkor záró konyha törte le a kedvünket mert a sültkrumpli jobban fogyott, mint az első rendelésnél felmértük. Mire új kört rendeltünk volna közölte a pincér fiúcska, hogy bezárt... :(.

Olyanok voltunk, mint a viháncoló tinik (dehát azok is vagyunk...), fényképezkedtünk (mondjuk azt szoktunk), és csak kellene Kiskatának a selfibot, mert egyre nehezebben vesz be minket a fókusz :)). Meg is kértünk egy jó kedélyű embert, hogy lőjön már rólunk egyet, neki pedig egyből feltűnt, hogy valamit ünneplünk, és mi ez a Rainbow Party vagy Loki drukkerek vagyunk-e :))). Mondtuk neki is, hogy jó okunk van rá.

Úgy ahogy kell, dőlt a speed, tört pohár az asztalunknál, nevetgéltünk hasfájósan, ettünk sültkrumplit aztán a Roncsban, és egészen fél 3-ig elnyúlt az ágyba bújás határideje. Már jönni akartak a lányok is pogácsát sütni, mert hajnal fél 6-kor én beidőzítettem, hogy Attilának a vadászszezon nyitóra sütöm a jól bevált tökmagvas pogit, amit immár harmadik alkalommal dicsér és díjaz a közönség ;-). Nem szeghetek holmi hagyományt csak azért, mert pont egybe esett a két esemény. 

Hát pont így telnek a napok. Barátnőkkel sokkal ritkábban, mert mindenkinek 100 egyéb dolog között kell mérlegelnie, de nincs is ezzel baj, ha összejön egy-egy ilyen este.

Helyzet

A következő nyúlfarknyi párbeszéd azért tetszett annyira nekem, és azért került fel a blogba, mert olyan nagyon rettenetesen sok lenyomatot tárol az itthoni helyzetről, gyerekek helyéről, erejéről, mentalitásáról szerepéről - számomra.

Pénteken délután ovi után, Apjok még a bányában, Anya főz a konyhában, gyerekek bent díbolnak, szétpakolnak. Jön ki Mózi lóbálva a kis piros iPodomat, hogy Anya, bekapcsolod a fülhallgatót? Hallgathatom?? Nézem az összegabalyodott zsinórt, az elcsúszott füleseket, és a.... gumijától megfosztott jobb és bal dugaszt. Mondom neki, hogy de Mózikám erről leszedtétek a gumi dugaszt, amitől megáll a fülemben, meg a tiédben is, keressétek meg, tegyétek rá. Mózi kicsit megadóan közli a tényeket, hogy Lócika lerágta róla.... Pfűűűű, akkor hozd ide, majd én visszarakom rá. Beszalad a szobába, nem látom, csak hallom, hogy nem fér, csetlik-botlik a szétgórált játékok és kiborított vezetékek, telefon és egyéb töltők között, majd sajnálkozva jön ki, hogy nem tudja rátenni, mert tiszta karalábé és husi. :)))) 

Hogy én mennyire szeretem az őszt

De nem írok sem olyat, hogy HELLO ŐSZ!, sem olyat, hogy HELLO OKTÓBER! Most korán reggel negyed 9-kor (és a fiúk még alszanak!) újból rájöttem, hogy én nagyon élvezem ezeket a szürkés reggeleket, korábban sötétedést, köntösbe burkolózást, hűvösebb napokat. Végleg elmúlt belőlem az a gyerekkori élmény, hogy az ősz lehangoló és a(z) ÁCIÓ, KÁCIÓ, VAKÁCIÓ!! végét jelenti szimplán. Öregszem? Biztosan. Egyszer még azt is kiírom majd lehet a FB-ra, hogy HELLO NOVEMBER ;-)

A múlt héten a klinika telepen gesztenyét gyűjtöttünk, és annyira előjött belőlem az ovis, madárfejű Sári-lét. Mikor a klinikai oviba jártam, Anyáék a klinikán dolgoztak és a Lehel utcán laktunk. Sétáltunk haza a Nagyerdő mellett, és gyűjtöttük a gesztenyét a klinikán a forgó ajtó mellett, reggelente meg sokszor hatalmas köd volt. Annyira, hogy a 13. emeletről nem lehetett látni a szomszéd házakat. De szó szerint. Anyáék ilyenkor mindig azzal ébresztettek, hogy "Gyerekek, ellopták a házakat :)!" És a konyha ablakból kinézve bambán szívtuk magunkba a meleg kakaót... Lehet, hogy csak nagyon terhes vagyok ezért e sok nosztaligia :))? Az is lehet. Van ficánka odabent rendesen.

Hormonjaim hálójában

Amíg emésztem a Kis Padlizsán fenséges menüjét délről gyorsan idevetem már, hogy nyoma legyen, mennyire ingadozónak érzem a kedélyállapotomat :) ezalatt a várandósság alatt. Kezdek rájönni, hogy ez hormonális.... Egyik nap majd szétvet a szerelem, ide nekem az oroszlánt és a világot keblemre ölelő önzetlen Teréz Anya érzés, másik pillanatban viszont váratlanul rájövök, hogy annyira nem haladok semmivel, mindenben tök béna vagyok, türelmetlen vagyok, a tököm tele van mindennel, hagyjatok békén, ne szóljatok hozzám. Úgy kb ebben a sorrendben :). És ma valószínűleg az első dominál, mert reggel óta azt érzem mióta a fiúkat széthordtam az intézményekbe, és reggel 7-kor már jöttek velem az OTIba cukorterheléses vérvételre is (!!), hogy olyan nagyon jó lenne, ha itt lennének körülöttem. Ma már 100* megjelent előttem a két kis golyófejű ábrázata, amint ülnek bent a laborban a lefóliázott betegágyon, valamit csacsognak, és várják, hogy anyából lecsapoljanak némi vért majd pótoljam a förtelem porcukros teával.... grrr. Azon jár az eszem, hogy mennyivel menjek hamarabb értük, és mit főzzek (!!!), és hogy milyen jó lesz, mikor a család összes hímtagja itthon lesz. 

Olyan evidensnek tűnik leírva minden...

Egy kis kapaszkodó nekem (is), bár Mózi még nem iskolás, a tüneteket produkálta az elmúlt hetekben...

http://wmn.hu/2015/10/05/szorongo-iskolasok-mi-okozza-hogyan-vedd-eszre-mikent-segits/

Ez most ilyen

Nem is tudom, melyik végén fogjam meg a posztot, mert bennem is katyvaszos az elmúlt pár nap, hét... Próbálom megbolondult kismama hormonjaimra is fognia a helyzetet, de ez a múltkori Mózi ovis kiborulása, és az azóta eltelt időszak néha kicsit kikezd. A sírós ovis reggelek napjaiban Mózi úgy viselkedett mintha átugrottunk volna pár évet, és kamaszkorba zuhant. Az hogy az élő fába is belekötött, és semmi nem volt jól, csak a hangulata eleje volt. Követelőzés volt, és erőszakos hiszti, csúnya beszéd (ami nála a sz@r-ig terjed, és egyszer egy b@ssza meg is elhagyta a száját...), kötekedés, Lóci piszkálás, és semmihez sem volt semmi kedve. De még a fele se. Még úszás sem volt. A mesét is úgy hallgatta este, hogy falnak fordult, néha kitekintett (de azért kérte, hogy meséljek), és reggel sem akart felkelni. Ráadásul éreztem, hogy ez nem megjátszás, hanem olyan volt kicsit, mintha a korábbi gyereket egy tollvonással kikapták volna a családból, és újat kanyarítottak volna a helyére. Aztán kezdett, kezd bontakozni a helyzet. Ráéreztem, hogy velem van baj(a). Mindig én voltam 'büdös' és 'nem-szeretem-anyát', és 'kaka' és minden. Szófogadatlan volt és csak nekem parádézott a reggeli elválásnál az oviban. Hülyeségeket vágott hozzám, utána meg csak sírt, hogy öleljem meg vigasztaljam meg, mert nem gondolta komolyan, így szeret-úgy szeret. Majd kibukott belőle, mikor előre felkészítettem, hogy jövő héten is lesz egy nap, amikor Pestre megyek, megyünk Apával, de este jövünk is. Erre kibuggyant, hogy de én mindig csak elmegyek, és soha ne csináljam ezt többet és nem akarja stb...

Tegnap megint csúnyán összekaptunk, ma viszont nagy szerelemben telt a nap velük. Délután hátulról jól nekem szaladt, de nem bántásból, csak vehemenciával ölelt meg hátulról, és mondtam, hogy finomabban, mert nem esik jól a pici babának sem.... Majd dőlt belőle, fröcsögött, hogy ő nem akar másik testvért, és ne legyen pici baba, és ő már most utálja, és büdös lesz meg hányás és stb... :(((

Ez annyira meglepett, mert ez volt az első kirohanása a téma ellen. Eddig mindig annyira szerette volna, kérdezte, simogatta stb. Közben uszítja Lócit is mindenben. Többek között ebben is, hogy ugye Lóci, Te sem akarod a pici babát. Lóci meg szalad a "megmentésemre" legörbült szájjal, mintha Mózi után próbálná a romokat helyreállítani, de ő maga sem tudja hova kapjon, hogy minél kisebb legye a zúzás. Anya, nem vagy büdös, se hányás..., Anya, adtam puszit a hasadra stb :).

A két gyerek sosem mozog egy irányba, ami egyértelműen a féltékenység jele, és valszeg én nem lavírozok jól közöttük, mert hol az egyik, hol a másik elégedetlen. Lóci részéről van viszont jóóókora Apa-szerelem, ami Mózi idején nem emlékszem, hogy ennyire intenzív lett volna. Ami persze könnyebbség, csak, amikor Attila nincs, akkor szívás, mert csak Apa kell, kéne, Apa csinálja, Apa adja, Apa vigyen bölcsibe, miért nem Apa jött értem stb.

Estére elértem azt az állapotot, hogy csak arra vágyjak, hogy nesze Nektek Kossuth utca, én holnap haza húzok a Piac utcára, és csak nézek bele a nagyvilágba könyvvel a kezemben és némi számítógéppel.