Amíg emésztem a Kis Padlizsán fenséges menüjét délről gyorsan idevetem már, hogy nyoma legyen, mennyire ingadozónak érzem a kedélyállapotomat :) ezalatt a várandósság alatt. Kezdek rájönni, hogy ez hormonális.... Egyik nap majd szétvet a szerelem, ide nekem az oroszlánt és a világot keblemre ölelő önzetlen Teréz Anya érzés, másik pillanatban viszont váratlanul rájövök, hogy annyira nem haladok semmivel, mindenben tök béna vagyok, türelmetlen vagyok, a tököm tele van mindennel, hagyjatok békén, ne szóljatok hozzám. Úgy kb ebben a sorrendben :). És ma valószínűleg az első dominál, mert reggel óta azt érzem mióta a fiúkat széthordtam az intézményekbe, és reggel 7-kor már jöttek velem az OTIba cukorterheléses vérvételre is (!!), hogy olyan nagyon jó lenne, ha itt lennének körülöttem. Ma már 100* megjelent előttem a két kis golyófejű ábrázata, amint ülnek bent a laborban a lefóliázott betegágyon, valamit csacsognak, és várják, hogy anyából lecsapoljanak némi vért majd pótoljam a förtelem porcukros teával.... grrr. Azon jár az eszem, hogy mennyivel menjek hamarabb értük, és mit főzzek (!!!), és hogy milyen jó lesz, mikor a család összes hímtagja itthon lesz.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése