Óraátállítás

Az égegyadta világon semmi, de semmi értelme és haszna ennek az óraállítgatásnak ide-oda. Hacsak annyi nem, hogy az eltolódott időzónában élő gyerekek napi ritmusát segít visszazökkenteni. Egy ideje küzdök az esti fél 10 és még későbbi fektetéssel, és harcolok a reggeli 7, negyed 8, fél 8-most-azonnal-ki-az-ágyból!! ébredésekkel. Kb egy hete jutottam oda, hogy ezt kőkeményen neki kezdjek, kezdjünk megreformálni, és be is tartani, mert túl sok a felesleges vita belőle a gyerekekkel. Este nem lehet lelőni őket, reggel meg nem lehet kipiszkálni, és mindig én vagyok a buta és büdös, amiért fel kell kelni, és kibújni a jó meleg ágyikóból, nem jut idő reggeli mesélésre, kényelmese készülődésre, csak űzött villámcsapkodásra. Ma a negyed 10-es fekvés új időszámítás szerint még csak negyed 9, bízom a reggelben is....

Hután voltunk. Rövid volt, nyúlfarknyi, de annál jobb. Ezt nem lehet elrontani. Még Mózinak sem sikerült, pedig este/éjszaka hányt egyet, meg 100* felkelt, és nem tudott elaludni, valamint hazafelé is nyüszített hol ezért, hol azért: nyom az ülés, szomjas vagyok, hányingerem van, pisilni kell, ne olyan gyorsan, mikor érünk haza, folytathatnám.... Remélem, nem lesz semmi komoly baja, láza nem volt, pénteken éjszaka Lóci is hányt egyet, de azt betudtuk az autózásnak, mert autóban hányós típus, mint anyjuk volt gyerekként. Egész úton meg sem szólalt kb Nyíregytől, csak Mikóházán kellett kikapni, mert öklendezett. Persze nem hányt, ezért gondoltam, hogy ez még annak a hatása. Valszeg csak volt kapcsolat a 2 gyerek között. Nálunk divat mostanában a félnapos vödörölelgetés hétvégente Mózi esetében. Erősen gyanítom, hogy pszichés dolog :(. Ha Lóci most nem hányt volna, ezt is annak számlájára írtam volna, ezért várok még a komolyabb következtetés levonásával. 

Ezt félretéve imádom az őszi Zemplént ;-). Attila csúfolódik is, ha felhozom, hogy olyan, mint másnak a Hortobágy, és börtönéből szabadul sas lelkem... Olvasás minimális volt, de cserébe társasoztunk a gyerekekkel és nélkülük, bicajoztak, sétáltunk, malacnézés is kipipálva (azt ki nem lehetne hagyni a domb oldalon). Kifaragtam életem első töklámpását, ami az udvaron nagyon jól mutatott a sötétben. A kicsik is élvezték, főleg a Mózi kedvéért eresztettem bele a bicskát. Neki ígértem meg, hogy majd Hután faragunk. Egyre jobban ordít bennem az igény egy édeskettes hétvégére, sőt valóban sokkal, de sokkal több időre, mint egy hétvége, de nem leszek telhetetlen. Nagymamák kössétek fel a gatyát!!