A következő nyúlfarknyi párbeszéd azért tetszett annyira nekem, és azért került fel a blogba, mert olyan nagyon rettenetesen sok lenyomatot tárol az itthoni helyzetről, gyerekek helyéről, erejéről, mentalitásáról szerepéről - számomra.
Pénteken délután ovi után, Apjok még a bányában, Anya főz a konyhában, gyerekek bent díbolnak, szétpakolnak. Jön ki Mózi lóbálva a kis piros iPodomat, hogy Anya, bekapcsolod a fülhallgatót? Hallgathatom?? Nézem az összegabalyodott zsinórt, az elcsúszott füleseket, és a.... gumijától megfosztott jobb és bal dugaszt. Mondom neki, hogy de Mózikám erről leszedtétek a gumi dugaszt, amitől megáll a fülemben, meg a tiédben is, keressétek meg, tegyétek rá. Mózi kicsit megadóan közli a tényeket, hogy Lócika lerágta róla.... Pfűűűű, akkor hozd ide, majd én visszarakom rá. Beszalad a szobába, nem látom, csak hallom, hogy nem fér, csetlik-botlik a szétgórált játékok és kiborított vezetékek, telefon és egyéb töltők között, majd sajnálkozva jön ki, hogy nem tudja rátenni, mert tiszta karalábé és husi. :))))
Egyik blog szórakoztatóbb, mint a másik. Ezen az egész család jót derült :)
VálaszTörlésUgye, hogy ugye :) ? Én is olvasnám az MB programot....
VálaszTörlés