Illetve, ha marokszám nyelem a "lesz@rom" tablettát, ami önbizalom növelő ;-). Vagy lehet, ezt más nem lesz@romnak nevezi, hanem egyből-a-tettek-mezejére-lépésnek? Én viszont nem azzal foglalkozom így, hogy más mit fog szólni hozzá, vagy ha nem lesz jó, akkor az kudarc. Egy fotóművész lányaként úgy tűnik, lenn a mélyben csak hatnak rám a fényképezőgépek. Sütöttem már vagy 8 éve mézeskalácsból is. Félálomban mindig olyan jó ötletek rohannak meg, amit persze vagy elfelejtek totálisan, vagy csak az érzés marad reggel, hogy annyira felvillanyozva aludtam el, és mi lehetett az. Olykor lejegyzem gyorsan, ha nem alszom még elég mélyen, és erősebb a késztetés, mint az álmosság, hogy fogok én erre még reggel is emlékezni. Hiába igazolja a tapasztalat, hogy többször nem, mint igen. Egyébként ez a héten már sokszor elkapott. Úúúgy szeretem, amikor külső idegenek mondják, hogy valami de tök jó ötlet, vagy de jó hogy így-úgy csinálom. Ilyenkor tényleg túlbuzog bennem a 'most azonnal ki akarom próbálni', és mindent meg tudok csinálni. (Halkan itt a blogon azért megsúgom, hogy eddig egy-két dolog haladta meg úgy igazán a nyers valójában a képességemet, amire tényleg azt érzem, hogy nincs az a 4C modell, ami működhetne. Ez pedig az, amikor szoptatás közben kattogást, halk kerregést hallok, majd gyerekkel az ölembe nézek alá a légkondinak, hogy a gyerekek vaj' mit pituszkáltak el a távirányítóval a gépezeten, és hirtelen a szép tiszta falon, a fényesen csillogó legömbölyített légkondi alól kikandikál egy egér farok, majd azzal a fürge mozdulattal visszarántja és megint ki (!!!!) - na, hát ez nekem sok. Ehhez férfi ember kell a házhoz, mert én inkább rácsukom az ajtót, de nincs az az Isten, hogy megoldjam. Mert az egér ragacs és csapda gondolata is borzaszt, hogy utána azzal mit kezdek. Szóval inkább hamarabb kiugrok ejtőernyővel, mint egérre vadásszak itthon. Ki is költöztem a hálóból, hiába nincs elvileg már. Ahol kettő valaha volt, ott biztosan van több is, még akkor is ha csak a padláson...).
Szóval a héten több löketet is kaptam, és lehet, csak jobban tudom értékelni vagy komolyan venni a reakciót, de egyszerre több fronton is pörgök, mert nálam - akár ki, akár mit tanácsol, hogy előbb fejezzek be egy dolgot, utána kezdjek másikba pl - csak ez működik. Mert vagy az affinitás vagy az eszköz vagy gyermeki akadály miatt ütközök falba egy dologgal, és ekkor előrántom azt a darabot, ami a szőnyegen ülve is működik vagy alma reszelés előtt és után, vagy éppen altatás közben telefonon keresve, jegyzetelve. Egy német online babanapló tuningoló magyar csapat keresett meg, pontosabban onnan Ági :)), hogy egy egyórás skype keretében tudnék-e beszélni a tapasztalataimról, az inspirációmról, a hogyanokról és a megoldásokról valamint egyéb ötletről, amikor blogolok vagy a gyerekek naplózásával foglalkozom. Küldtem külön bejáratú viselkedésnapló excelt, amit Lócikáról vezettem/vezetek (nyilván csak a vázát), és közben annyi új ötlet rugaszkodott el a fejemben. Ági pedig többször felsóhajtott, hogy ez de jóó, és mekkora segítség vagyok ;-). És ja.
Ma reggel pedig, hiába nem találom még mindig a dolgaimat, kisiskolás módjára össze akartam technikaórázni egy papír fényképezőgépet. Pusztán az arányok miatt. Nem találtam több fajta papírt, hiába van nekem csuda sok, fogtam egy magazint, és bevetettem azt is, meg a gyerekek rajzfüzetét, ragasztóját, mert az enyém szintén nem került elő. És nem érdekel többé, hogy nem néz ki azonnal úgy, mint egy több évtizedes hagyományra visszatekintő szakmabelié. Majd idővel alakul minden.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése