Ez most elég bugyutácskán fog szólni és hangzani :), de amíg szárad a körmöm nem nagyon tudok semmi mást csinálni, max ujjbeggyel pötyögni. Aki ismer, azt tudja, hogy nem a körömreszelésről szól az életem, de egy-egy szép körömlakk mellett nem tudok elsétálni, és nálam a mindennapi luxus itt kezdődik. Ez a pihenés. Mert amíg szárad, nincs más. Se párhuzamos se keresztező tevékenység. Lola alszik, ilyenkor szabad a pálya. A kis 9 hónapos beteg. Már egy hete. 4 nap láz után már csak merő takony és guszti köhögés. Ezt leszámítva tündér. Éjszaka rosszabbul alszik, nap közben nyűgösebb, de ez még az elfér kategória. Rájöttem, hogy azt leszámítva, hogy Mózi sokkal-sokkal izgágább volt, és az összes ajtót be kellett reteszelni, gumizni, kötözni, semmivel sincs könnyebb dolgom, csak sokkal edzettebb vagyok, és nincsenek elvárásaim. Belejöttem, hogy így működik a gyerek, ha van. És legyen ;-). Lola még most is fogatlan mámesz, hősi katona módjára kúszik és madamme rökamié pózba kikönyököl vigyorogva hurkásan. Belőlem pedig csak még többször bújik ki hangosan előttük, hogy olyan jó, hogy ez az összes gyerek van nekem.
Meg is száradt. Végeztem.
Akkor meg is van a karácsonyi ajándékod :) Ezt így nem is tudtam ennyire nálad, de büszke vagyok, hogy azért valamit fogtam belőle, mert már nem egyszer kaptál tőlem/tőlünk körömlakkot. Pussz Lolának, múljon az a fránya köhögés is!
VálaszTörlés