Az utóbbi hetekben megint nem nagyon volt időm hallgatni, ahogy nő a fű a kertben, annyit futkostam fejben is, amit élvezek, főleg hogy nem tologatom a dolgokat, de ez a Kádár Annamária Mesepszichológia előadás úgy kellett nekem és a - hozzám képest két körrel lemaradt - lelkemnek, hogy nagyon nem bántam meg, hogy félredobtam mindent. Pedig még fél órával előtte is vacilláltam, hogy mi a fontosabb. És egyértelműen ez volt. Most megint majdnem egy síkban jár a téglatestem és a szellemem. A jó előadások kapcsán mindig azt érzem, hogy de kár, hogy ezt nem hallja Attila, vagy a barátnők, vagy Anya, vagy épp aki. Vagy de jó lenne utána még kivesézni, eszmét cserélni, rákérdezni a közben felmerült dolgokra. És ahogy öregszem, úgy szeretem az ilyen beszélgetéseket megspékelni egy kis rozéval. Nem kell nekem sok, azt szopogatom egész este.
Picit úgy éreztem egyébként magam, mint a túlbuzgó diákok, akiket sosem bírtam, mert már óra előtt és óra végeztével is a tanári asztalt támasztották, hogy tudjanak az előadóval pár szót váltani. Na így voltam én is :D. De ez most célirányos látogatás volt. A témát pedig megéri sokszor hallani.
Amit pedig újból megállapítottam, hogy engem annyira jól feltarisznyáztak a szüleim hamuba sült pogácsával, olyan jó példát és kitartást láttam az öreg nagypapáktól is, olyan jó képességem van a dolgok átkeretezéséhez is (reframing). És újból és megint és mindig megállapítom, hogy rettenetesen érdekel a pszichológia kontár módjára.
 |
| ezt pedig csak azért pótlom ide utólag, mert egy fordítás kapcsán került elő, és annyira a szívemhez nőtt a Little Nutbrown Hare... |
 |
| Kézműves délután az oviban tegnap |
 |
| Mert Lolának olyan jó... |
 |
| ... két ilyen bátyóval :) |
vajon meddig lehet ilyen 3as pancsi? :) KÉszíts minden évben egyet, izgalmas sorozat lenne :)))
VálaszTörlés