2017. április 6., csütörtök

Nem ilyen témával akartam indítani, de picit le vagyok merülve... Van, hogy nézem a laptopot vagy az asztal lapját, bőszen keresek a fejemben, ásnék mélyre, de  csak a felszínen csúszkálok, és egyszerűen nem jut eszembe, hogy egy fél másodperce mire gondoltam, hogy megcsináljam, mert fontos/sürgős/aktuális/szeretném. És nem ugrik be :))) És úgy nézek ki, mint mikor Joey megpróbál elosztani 567.898.651.239-et 3.245.787-tel.

Be akarom ide linkelni ezt a FB-on is keringő videót, mert én konkrétan elsírtam magam a végére, és olyan rég hatott meg valami ennyire. Nem írok róla olvasónaplót, annyira egyértelmű.

Nem mutattam még a gyerekeknek, de nagyon kíváncsi vagyok, mit szűrnek le belőle....
És pont ez a dilemmám az iskolaválasztással. Ilyenkor (is) nagyon örülök, hogy Mózi marad még egy évet az óvodában, utána meg rajta leszünk az ügyön hogy számára a legbiztosabb helyet találjuk meg ahhoz, hogy "narancssárga színét" megőrizze. Amikor kérdezik tőlem, hogy melyik suliba visszük, merre kacsintgatunk, mindig csak az egyértelmű bennem, hogy olyanba, ami nem irtja ki ezt az ösztönösen túlbugyogó kíváncsiságát, lelkesedését, nem keményíti meg ezt a hatalmas lelkét. Néha azt kérdezik, nem egyértelmű, hogy melyik van ide hozzánk legközelebb?... Hmmmm... Debrecen nem egy világváros, hogy széltébe-hosszába ne utaznám át egy legjobban passzoló iskola kedvéért, ha kell éppen napjában 2*. 

Lola áll. Kihasználom a reggeli csendet, gyerekek alszanak még, ember elment zöld hajnalban, én aránylag keltem időben, végre van affinitásom a blog kedvéért a gép elé telepedni.
Amennyire Lócinál már aggódtam ilyenkor, hogy decemberben ő is felállt, de elindulni, csak rá félévvel indult el, nyáron Riminiben, most ezt a kontrasztot csak olyankor érzem, hogy Lola is ezt a lassabb és biztosabb tempót követi, amikor pl 10 hónapos gyereket látok szaladni mellette. December óta apránként egyre biztosabb, de mindig csak tologatja a bútorokat, kapaszkodik vagy térden jár vagy lemegy kutyába, és négykézlábazik. Most jött el az ideje, hogy hosszan elengedte a kapaszkodót. Azóta is gyakorolja, és büszkén vigyorog. Nem beszél. Az egyetlen, ami egyértelmű, az a HAMMMA... Ha valaki eszik, ő is kér. Ezen kívül felütötte a fejét az AJA, amit lehet csak én magyarázok bele, de az anya. A szivecske karakterek megint megölték a végét... Az állt még itt, hogy: cérna hangon szokott ugatni, ha meglátja a kutyát.
Most viszont indul a reggeli, felébredtek sorban a gyerekek. Hiányoztok ám... Kerítek gyakrabban időt a blogra.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése