Azt érzem, nem izzadtuk túl ezt az idei húsvétot (sem), ez az ünnep kevésbé volt gyerekkoromban vastagon húzva a naptárunkba, nem érzem a belső késztetést, hogy élére állítsak mindent. Volt 4 nap, össze voltunk zárva, és igazán nem mocorogtunk semerre. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. Volt délutáni szunya, kerti matatás, elmaradás rendezés, padlás pakolás, sütés, grillezés, mesélés, játék, gyerekeknek meglepetésszerzés 'nyuszi' jövetellel, és lekeverésként egy családi mozi, majd nagymamák és női családtagok sürgősségi öntözése, hogy el ne hervadjanak :). Megint csak azt érzem, hogy annyi energiát tud adni, amikor örömet tudunk szerezni a gyerekeknek. Olyan boldog volt Mózi a családi mozijegytől, amit a nyuszi hozott nekünk, plusz megspékeltem picit a tojás és meglepi keresést a kertben egy Kincskereső Térképpel, mert a Rumini meséből annyi szeretik a térképet, illetve a Galléros Fecó titkos Naplójából a viseltes, ázott hatású könyvborítót. Élvezik a kertet, a szomszéd gyerekeket, reggeltől kint vannak homokoznak, szomszédolnak, utcán bandáznak, locsolnak, saraznak. Lola is egyre jobban részt vesz. Már nem hagyja magát átugrani a birkózásban, gyömöszölésben, táncikálásban. Ő is tartja a kezét, hogy Attila vegye fel és gyomrozza, kacag, és visong a fiúkkal. Észrevétlenül lett értő lény. Nem beszél, nem jár, de ért és mutogat. Ma megint megfogalmazódott hangosan a fejemben, hogy mennyire jó energiája van ennek a háznak. Ahogy besüt a nap, és szétszóródik az olaszos élettéren ;-) nagyon tudom csipázni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése