Ha szülő vagy, biztosan megkérdezted már magadtól, hogy Jól csinálom vajon? Ismertek. Szívügyem a gyereknevelés, de legalábbis erősen vonz a téma. Sőt az egész szülő-gyerek kapcsolat, annak lelki háttere, elméletek, módszerek. Neeem. Nem arról van szó, hogy fűt-fát elolvasok, és hogy könyvek mentén nevelek, nevelünk, sőt. Elég spontán, elég ösztönös a koktél. Érdekelnek a mozgatórugók, a belénk rögzült szülői minták, és az ezekből való kivetkőzés. Létezik "helyes" szülői módszer, etnoteória? Nagyra dülled a mellkasom és az önbizalmam, amikor olyan könyv kerül a kezembe, ami ezeket az ösztönös és tanult magatartásokat megerősítik és még inkább világító toronynak fogom fel őket. Más-más kultúrában más a "normálisról" alkotott belső meggyőződés, amely ráadásul olyan mélyen beitta magát a társadalomba, hogy nem is látjuk a fától az erdőt. Kaptam egy könyvet Attilától: Gyereknevelés dán módra. Bár sok a pusztítani való elmaradás itthon, én ma a lelkemet "sebtapaszolom" az olvasással, mert annyira azt érzem, hogy nincs egyensúlyban a 'szeretném' tevékenység, és a 'halaszthatatlan kell'. Ha jó könyvet olvasok, akkor viszont elkap a hév, hogy mással is megosszam az élményt. Szép apránként jegyzetelem a könyvet, mert már menet közben úgy érzem, hogy kétszer legalább jó lenne elolvasni, mert tápanyag dús, és bőven akadnak fent gondolatok belőle. Ez megint olvasónapló gyanús ;-). Fogok még jelentkezni ezzel kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése