2017. április 27., csütörtök

Röstellem a blog slendrián kezelését

de áldozatul estem a social médiának. Durván. Le kell jönnöm a szerről :). A képeket az instára pakolom. Ma már picit átitatott az Anyák Napja. Tegnap Mózi újságolta boldogan, hogy készített nekem meglepetést, sőt ma a délutáni alvásidőben kiment pisilni, és már nem kellett visszaaludnia, hanem akkor is nekem alkotott valamit. Kérdezte, hogy szeretem-e a fehéret és a csillámló kéket ... Itthon pedig dúdolja az anyák napi dalokat, majd hirtelen a szájára tapasztja a kezét. Amíg a vacsi romokat pakolásztam elmondott egy verset, de még nem tökéletesen. Elakadt, picit zavarba jött, de csak próbálkozott. Már akkor éreztem, hogy mindjárt elzokogom magam. Lefekvéskor is bújt volna ki belőle, hogy a meglepetésnek csak az első betűjét hadd mondja el, de utána felejtsem el :D. Persze ez az első betű általában az első szótagot jelenti vagy a fél mondatot. Betapasztottam viccesen a fülem, és mondtam, hogy ne mondja el, mert nem fogom elfelejteni. Tavaly még elég pajkos kis csikók voltak, húztak jobbról-balról, csipkelődtek, és lefőttem már az elején. Idén farsangon sokat komolyodott, kíváncsi vagyok, hogy így lesz-e, és ha igen, akkor ez exponenciálisan duzzasztja-e bennem a meghatottságot és robbantja a könnyzacskókat. Hihetetlen mennyi érzelem van bennük, és hogy Mózi milyen ügyesen bánik a szavakkal, és mennyire jeleskedik érzelmi intelligenciában. Lóci nem annyira. Ő dettó én. Kopogtatnak a szavak a szájén belülről, de nem tudja kimondani, kifejezni. Inkább negatív módon reagál. Mózi kérdezi mostanában tőlem. Anya, mi vagyunk a legdrágább kincseid a világon? vagy. Anya, te félnél, ha velünk történne valami? Egyik fürdésnél kérdezte Mózi, hogy nekem mi a legfontosabb. Már nem emlékszem a körítésre, illetve hogy miről beszéltünk akkor, de erre válaszoltam azt, hogy nekem ők a legdrágábbak. Minden ilyet felszív, mint a szivacs, és utána hatalmas csillogó barna szemivel néz fel rám, és konkrétan meg is kérdezi. Még mindig nem hiszem el, hogy tartogat mélyebb érzelmeket az anyaság, pedig DE. Mindig van beljebb. 
Lolát ebből az állapotból ébresztettem ma, mikor indultunk az oviba...

1 megjegyzés :

  1. Csak most olvaslak.Bírom,hogy sokszor hasonló témák legyintenek meg mindkettőnket :) Csak én nem fejtem ki olyan szépen, mit te. :)

    VálaszTörlés