Megint felrobbantottuk a viber csoportot a lányokkal. Önbizalom vs maximalizmus és elfogultság témakörében. Kellemes szokásos esti beszámolásnak indult. Újra kezdtük (noha foghíjasok a napok hol egyikőnk, hol másikónk részéről) a napi győzedelmi lista megosztást, ami lehet bármi, de járjon büszkeséggel, sikerélménnyel. Ez három db/nap :). És annál több kell legyen, hogy reggel felkeltünk :). Megint csak annyira jó, hogy négyen elég mások vagyunk, mást és máshol csinálunk. A legszembetűnőbb viszont, a léc magassága, a kihívás küszöbe, ami kiváltja a jó érzést. Tudatosan, évek alatt rengeteget fejlődtünk, de kudarcaink felismerésében még mindig született profik vagyunk - sajna. Éppen ezért a lista mellé egyikünk sem írhatja oda zárójelben, hogy de ez-meg-ez-elmaradt, eltoltam, átugrottam, kikerültem, elblicceltem, nem sikerült stb. Csak a pozitívat, a melengető érzést rögzítjük. Nehezen indul be egyébkent. mert egyből nagy dolgok után kutatunk. Olyan sikerekhez mérjük magunkat kimondatlanul minden nap, mint könyvírás, Guinness világcsúcs, hegy elmozdítás. Kelljen dolgozni érte. Viszont csalóka. Nincs egyenes arány a megdolgozás és a siker között. Ezt is másként kezeljük. Én biztos, hogy különösen rosszul, ha valamibe beletolom az energiát, az időt, az egész magamat, és alatta marad az elvárt eredménynek. Akkor megtorpanok, nek egyre jobban hasítani akarok. Az ölembe pottyant véletlent pedig nem érzem sajátomnak. Ráadásul sok mindent tekintek ölembe pottyant adottságnak, hiába van közöm hozza, nem jön az elégedettség megnyugtató jó érzése (de tanulom, és alakul). A teljesítmény hiába egyéni tulajdonság, a siker a közönségtől fog függni, hogy mit lát belőle, hogyan értékeli. Eszterrel közös erővel elég kishitűek vagyunk, és ha sikerül valami, azt is elbagatelizáljuk, hogy nem nagy szám, másnak is simán menne. Kata például irigylésre méltóan megadja a módját az ünneplésnek, és a végsőkig elfogult velünk szemben :D. Ettől lett 200 a vérnyomása, hogy mi ezt elfogultságnak érezzük, ő meg komolyan gondolja.
Csupa tanulás vagyunk. Árgus szemmel igyekszünk észrevenni és elhinni, ha valamit megcsináltunk és jól csináltunk. Tudatosítjuk a munkánk felett született szabad örömöt és megkönnyebbülést, büszkeséget. Mert ezt a "luxust" csak azok engedhetik meg, akiknek kellő önbizalma van - ÁLLÍTÓLAG...
Ti ebben jók vagytok?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése