2017. szeptember 4., hétfő

Egy ajándék

... vagyok a számotokra és a sajátomra is ;-). Visszaolvastam itt-ott magam Lola altatás közben, és tökre szeretem Tűkkelütött jómagamat ezzel az ákom-bákom szívritmussal és fel-fellángoló szívzörejjel együtt itt, a cybertérben.
Mióta nem szopik intenzíven Lola (június) olyan periodikusan visszaköszönő hangulati ingadozásom van, aminek könyv/net szerint nem néztem alaposabban utána, de nyilvánvalóan tudunk a létezéséről nők esetében, de rajtam ilyen kegyetlenül nem ütközött eddig ki. Most annyira mellbevágó már, hogy csinos excel táblában vezetem, mert nem akarom elhinni, hogy ez tényleg rendszeresen és pontosan ismétlődik. Majd szép grafikont is rajzolok, mert van rajta a hangulati változáson túl, aktvitás, önbizalom, elfogyasztott kalória és szénhidrát (kb... na jó ez annyira nem számszerű - habár :), mert utálom számolgatni). stb. Már csak saját magam kedvéért rajzolom és írom, hogy tudjam, mi következik, mikor legyen kéznél a muszáj-dzseki. Nagyon meglepem és elkeserítem magam a vérszegény 'szürke egér' érzéssel, amikor rá két nappal meg tényleg úgy érzem, hogy páromat ritkítom :D (vonjatok megfelelő számú gyököt belőle - én is megtettem...). Most viszont szunya - alattam még mindig ringatózva hullámzik a szék és dől az ágy - holnaptól kezdődik az ovi. Hogy ez most yippiii vagy 'ez a dolgok rendje', döntse el mindenki maga. A végsőkig kihúztuk a szünidőt, a gyerekek nagyon tiltakoznak az ovi miatt, biztos kell pár nap/hét, hogy felvegyék a fordulatot. Én várom az őszt. Imádom. Írtam már...?

2 megjegyzés :

  1. Párodat ritkítod mindig, ha még a hajad is rövid lenne... :). A görbémet én is megmutatom majd :), hogy segítsük egymást rosszabb napokon 😛

    VálaszTörlés