Hogy szolgál az olvasottságotok? (Kis)gyerek mellett is jut belétek elég építő betű? Nekem ez nagyon tud(ott) hiányozni. Azt mondanám, muszáj, ez kötelező. Novellát hozhatok? Jöhet? Eddig úgy tudtam, hogy én nem szeretem... Lehet, abban a kanyarban szerettem meg, amikor bedőltem a sütőtök és cékla csábításának is. Mi volt a bajom vele korábban? Röviden: rövid. Mire kialakulnak a fejemben a karakterek, mire megépül bennem a körítés a leírtak alapján, mire az apró, le nem írt részlettel felöltöztetem a történetet, vége is. Nem tud hozzám nőni. Nem tudok ezek alapján később egy aktuális életérzést, hangulatot visszaidézni. Nem úgy most Murakami Férfiak nő nélkül című novellás kötete. Murakamit egyébként is szeretem, rövidebb-hosszabb munkáiról őrzök benyomást. Könyvei egyébként nagyon hasonszőrű hangulatatot váltanak ki belőlem, mint Kunderaé. Igaz könnyebb, és 21. századibb. A nevező a visszafogott, talányos stílusban lehet. Amennyire eddig a rövidségével volt bajom, most annyira ez tetszik benne. Reggel, délben, este kerek kis történetekkel gargalizáltam a napszakok között, mert nem kell hozzá túl sok idő. Nem kell félbehagyni és újra felvenni a fonalat. Ráadásul a 7 kis történetből mindig az aktuálisnál éreztem azt, hogy a legjobb a kötetből.
"Öregszem. Metafora és hasonlat között is különbséget tudok tenni.
(...) Persze eljött a pillanat, amikor újra szem elől tévesztettem. Hiszen nyomában voltak a földkerekség összes tengerészei. Egyedül nem tudtam megvédeni. Mindenkivel előfordul, hogy nem figyel oda egy pillanatra. Hiszen aludni is kell, a vécére is ki kell menni. A kádat is ki kell mosni. Hagymát is aprítunk, a zöldbab végét is lecsipegetjük. Meg a légnyomást az autónk gumijában, azt is muszáj ellenőrízni. Így aztán elszakadtunk egymástól.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése