Lola

A héten már megnyitottam ezt a posztot, mert motoszkált bennem az emlékgyártásra késztető erő, hogy Lola fejlődéséről legalább olykor nyomot hagyjak. El vagyok tőle olvadva. Még mindig... Azért is, mert még ő a pici. És azért is, mert a LÁNYOM. Úgy érzem, bármit elnéznék neki, akár mit követne el :). Amikor ilyen heves érzéseim vannak, mindig előveszem a fúkat is, hogy természetesen így vagyok velük is, de ő egy mini én. És ennek valahogy van egy mámoros önző varázsa. 

Mindig azt mondom, hogy másfél éves, holott a héten 20 hónapos lesz. 

Bevallom töredelmesen, fogalmam sincs, hogy miket kell tudnia, ezt nála abszolút nem követtem. Viszont bármit csinál, úgy  érzem, fantasztikus, hogy már tudja :D. Így voltam vele tegnap, amikor először láttam a kicsit leharcolt mini micro-n rollerezni. Szabályosan, nem véletlenül, nem csak éppen elkaptam a pillanatot. Olyannak érzem magam néha kívülről, mint a filmekben eltúlzott kezdő anyukák, akik kb ujjongva szőkenősen tapsikolnak, hogy: Jujj, de cuki!!, Jujj de ügyes!!, Az én gyerekem!! stb...

Sanyikám olyan frappáns tényközlő statisztikát rittyentett a múltkor az 1 éves Pankáról, hogy lehet ilyet is be kellene iktatnom. Csak olyan lényegtelennek érzem, hogy hány foga van (15-16 db) és hány kiló (~10 kg), mert annyira a 

személyiségére koncentrálok: A kenyérre kenhető bőréből szép fokozatosan kibújt, ami nem is baj, kell is akarat, hang és kurázsi, hogy két fiú mellett neki is osszanak lapot. Ezt néha, sőt egyre gyakrabban túltolja, amit nehezen tolerálok, mert nem voltam hozzászokva, hogy akaratot magas Cé-n kell kezdeni  érvényesíteni. Mózi olyan tudományos munkatárs volt, nála a hiszti korszak is kimaradt, rövid volt, vele kicsiként is lehet beszélni (kb). Lócinál kihívás volt a hisztikezelés, ritkán egy-egy még becsúszik. Viszont itt a hiszti visítással kezdődik. Most abban a korban jár, és vele együtt mi is, hogy mindig az kell, ami másnál van, Lóci egy kicsit még rá is tesz egy lapáttal, így tegnap délelőtt már leszívott a csapat.

Mózival nagy-nagy szerelemben vannak, neki enged bármit, Lócival sokat torzsalkodnak. Mózi nagy okos bátyusként hozza-viszi, öltözteti, kádból kiveszi, megtörli, eteti, Lóci pedig max Mózival rivalizálva próbál Lolának "segíteni", ezt pedig érzi, és visít. Látom azért, hogy ez rosszul esik Lócinak. Gyengébb pillanataiban elkámpicsorodik, hogy Lola miért nem hozzá húz. Amikor valami kedves dolgot csinálni vele, akkor nekem jelenti, hogy látod Anya, én is nagyon szeretem Lolát. Amit én tudok, de kívülről látom Lóci küzdését középsőként. Javarészt ő gerjeszti a hullámokat mindkét irányba. Föl és le is.

Étkezés-alvás: Júniusban megritkítottuk a napközbeni szoptatások számát, kialakult a reggel-este és éjszaka. Augusztus második felében elkezdtem az éjszakai dőzsölést is berekeszteni, majd arra emlékszem, hogy szeptember elején Szentimrén már nem kelt éjszaka, sőt előtte már itthon sem.  Azt hiszem, ott volt az utolsó cicizés. Annyira rossz, hogy nem tudom felidézni, melyik is volt az, pedig olyan jól esne ha tudnám... Csak úgy. Hogy emlékezzek az utolsó pici babával töltött koccintásra :(. Egyre gyakrabban fordult elő, sőt gyakrabban igen, mint nem, hogy az ágyában fektetem le, és ott is kel. A leszoktató procedúra részeként kis lépésenként fogadta el a Milumil babatejet. Most végre azt kortyolja esténként. Tudom, hogy vannak, akik összevont szemöldökkel olvassák, hogy miért kell leszoktatni a gyereket az anyatejről, másnak viszont lehet a 19-20 hónap veri ki a biztosítékot. Mindegy is. Sosem érdekelt. Nekem volt már szükségem az átalvadt éjszakákra, és úgy érzem, ez az igény összeegyeztethető volt Lola elvárásaival is. Ahogy kezdtem visszavenni a szoptatást, úgy kezdtem visszakapni magam Lolától és a gyerekektől. Ez az első leválás/elválás egy pici baba életében, aminél mindig igyekeztem figyelni az átmenetre. Az éjszakai "zabálás" elsorvasztásával nem akartam egyből kiebrudalni a franciaágyból, és még most is becsúszik, hogy este nem alszik el a kiságyban, hanem mellé fekszem, majd átrakom, és reggel kel csak.

Hogy mitől Lola? - Csak ami beugrik kócosan

Orrfújás (ezt kb fél éve fújja szabályosan)

Cuppanós puszi osztás

Integetés (ez is régi ügy :))

Lépcsőn lefelé már nem mindig kapaszkodik

Öltözködik, más cipőiben, kacsalábas papucsaiban flangál itthon

Reggeli készülődéskor sertepertél körülöttem, és neki is krémezzük pirinyót az arcát, mert mutatja. Tartja a körmét, hogy lakkozzam (azt egyelőre még nem :))

De minden szépítkezős mozdulatot les, és mutatja, hogy neki is. IMÁDOM :)

Gyönyörűen ért mindent.

Nagyon szeret segíteni. A pelenkát régóta ő dobja ki maga után, de látszik a rendszeretete, mert a cipőt is párjával odailleszti a cipőtartó tálcára, amikor levesszük vagy leveszi.

Nagy kópé, és mindenből kiveszi a részét, ha viháncolásról, birkózásról, "kempingezésről" van szó.

Nagy kedvenc a nyuszi motor és a kis játék babakocsi. Kint a csúszda és a homok köti le.

Egyedül akar mindent. Autós ülésbe bekecmergést. Ha épp szűk az idő, alg tudom begyömöszölni, mert visítva feszíti magát...

Bővítem majd még utólag, ha eszembe jutnak dolgok

Ja. Beszélni nem beszél. Anya, Apa, pámpa (lámpa), dabda (labda), mama, papa, egsz (egészség, és tüsszentések után használja is) Amin csodálkozom, hogy nem mindig értem egyből, mit szeretne. Mutatni nem egyenesen oda mutat, ami kell, hanem valahogy mellé. És nagy komolyan magyaráz nekem, én meg kukán bámulok. Mózinál ilyen nem volt. Minden rezdülésére tudtam, mit szeretne. Lóci meg hamar beszélt.

Önálló étkezés: Enni március óta, sőt... egyedül eszik kanállal, villával, és meglepően szépen az utóbbi időben. Pont néztem, hogy szerintem sok bölcsis nem eszik így.

Ahhh, apropó bölcsi... Ezért is kapott el az ihlet a héten, mert szerdán bent voltunk a leendő bölcsiben. És jaaaaj, sajog a szívem, hogy előbb-utóbb az ő életébe is becsordogálnak az "idegenek". Hígul a vegytiszta anya-gyerek szimbiózis. Egyik felem várja, a nagyobbik felem majd' elbőgi most is magát, hogy ez az én életemben egy hatalmas változás. Na már nem is csak majdnem.... 7 éve ebben a szerepben vagyok, eddigi legjobb szereposztásom. Annyira rezeg körülöttem minden léc, és nyilván ebből is fakad. Hogy feltartóztatni nem lehet, nem tudom. Kb így fogok majd picsogni legközelebb a bölcsi szoktatáson, és majd a Mózi iskoláztatásán.