Megint kicsit fullasztó irodalmat választottam. De szeretem a nehezebb műfajt, amikor bírja a lelkem is. Két Murakami között elfér, különben meg lehet, hogy nem is olyan ‘nehéz’, csak most könnyebben megy a belehelyezkedés. Konkrétan akkorákat lélegzek közben, mert elfogy a mellkasomból a levegő, mintha épp kihúznának a vastüdőből. Felfoghatatlan egy életet leélni egy ilyen szerkezetben magatehetetlenül csak egy állítható tükrön keresztül szemlélve a helyiséget :(. Gyermekbénulás, poliovírus, vastüdő, 80-as évekbeli tüdőgondozó, kortárs író, polimer kazetta, ismerős közeg (Debrecen is). Bejövős a stílus, folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan tud valaki ilyen szemléletesen írni. Ilyen lazán-f@szán (bocs). Hol a határ a tanulás és az őstehetség között. Imádtam. Kultusz regény, bele kell kóstolnom egyébbe is Krusovszky Dénestől.
 |
| még ketten ma is élnek vastüdőben - felfoghatatlan és nagy falat ennek megemésztése számomra (álmodtam is azóta róla) |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése