Ritka mondatok egyike, de reggel annyira hangosan megfogalmaztam ezt. Hosszú időszak után megint teli a fejem a futás és mozgás gondolatávával, érzésével, ami már önmagában akkora sikerélmény számomra, mert évek óta nem éreztem ezt, mindig felkapta és vitte a fókuszt valami más. Most pedig egyre azon kapom magam, hogy jelentős részét teszi ki a gondolataimnak. Ezért is kerestem fel a 'FUTOK' menüpontot, mert próbáltam visszakeresni, mennyi is volt a legjobb félmaraton időm, vagy hogy mennyit is futottam régen, mennyi alvás nélkül, szoptatás és kisgyerek mellett vettem alapnak a maratonra felkészülést. Nem akartam elhinni, hogy a legjobb félmaratont kevesebb mindt 5 perc/km alatt tudtam hozni, nem is tudom, hogyan. Próbáltam rájönni, hogy mi kellett ehhez. Mit is csináltam másként akkor. De futottunk Poszikóval 55 perces 12,5 km-t is, ami 4,4 perc/km. Nekem ez edző és tudatos felkészülés nélkül nagyon szép. Sanyikám azt mondta minap, hogy földönkívüli vagyok (függetlenül a futástól), és picit én is így éreztem most magam :D :D. Hogy hogy a búbánatba tudtam ezt összehozni. Arra jutottam, hogy biztosan benne volt a kor (28-31-32 évesen), benne volt a tudatlanságom. Hogy abszolút nem érdekelt, hogy mit hogyan kellene, mi elvárható, miből mennyit kellene, mikor-mit ehetek, hogyan kellene edzenem, felkészülnöm. Ismertem magam, és teljesen csak megérzésre mentem. Kellett az is, hogy nem vagyok túl kíméletes (magammal legkevésbé voltam), ezért legalább most megsimogattam a buksimat, hogy basszus, de jól összehoztam ezeket régen. Iszonyatosan hiányzik. Benne volt biztos a szakítás is Attilával, a rendelkezésre álló idő, a kevésbé szétaprózott, szétforgácsolt figyelem. És kellett önbizalom. Bár fura. Fel sem merült bennem akkor az, hogy ez benne van. Nem volt kérdés, hogy amit kitaláltam, az meglesz. Most pedig csak dagad a mellkasom, hogy ismerhetem magamat :D.
Tegnap a futóruházatot is kiseljteztem, megváltam a csoda nadrágtól, pólótól, amiben az első félmaratont futottam a Hortobágyon, azt sem tudva, mi az , hogy szintidő, főleg nem azt, hogy TERVZETT szintidő, alkalmas futócipő, terepcipő, hidratálás a nyári melegben a júliusi Hortobágyon. Inkább nem ittam, csak pár kortyot, hogy ne rontsam az időmet :D. Tényleg csoda, hogy célba értem. Főleg hogy 10.ként a 163 nőből. Ma ilyen nosztalgiázós szabadnapom van.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése