Két ünnep közötti idill

Ne tévesszen meg senkit, a kép egy pillanatot örökít meg a zúzás és díbolás közben, éppen nem kellett puszilgatni a fájó részeket, senki nem kapott bele a másik szemébe, senkibe nem haraptak, senkit nem csíptek meg, nem zúg porszívó, nem hull fenyőtüske és dísz, nem borul és roskad össze ruhaszárító, nem lépünk gyurmába, nincs friss kakaófolt a fehér (...) lepedőn, senki nem akar világgá menni. Igazi Állítsátok meg a Földet..!! pillanat - éppen jókor... :D. Majszolgatnak mézeskalácsot, cantuccinit a lehámozott kanapépárnákon pizsamában, amíg készül az ebéd.

Jelentem

Itt most biztos csúszásban leszek a beszámolások terén. Igyekszem. Bírjátok ki picit.

Mózi, a naiv ;-)

 - Anya, mit eszik a kis zsiráf?

Mesélem neki, hogy az picike állatokat is szoptatja a mamájuk. Erre ő:

 - Anya, ugye az én kisgyerekemet is Te fogod majd ciciztetni?

 - .... nem

Meg se lehet előtte egyelőre említeni, hogy egyszer neki is lesz felesége/barátnője, és anyából nagymama lesz. Én pedig fürdőzök egyelőre ebben a nagy Anya fétisben :D.

Sütöm a süteményeket iccaka, felkelt ma is Mózi, hogy rosszat álmodott. Bebújtam hozzá, és a kis meleg testével odabújt közel az arcomhoz, és már kb álmában dünnyögte, hogy szeretlek, Anya...
Apa híján én vagyok a fix pont most, ennek tudom be ezt a nagy szerelmet. Annyira drága.

Fél 4, lassan kelnem kell...

Karton rénszarvas

Úgy döntöttem, hogy a megőrülés elkerülése végett az utolsó pár napban "lelassulok" a gyerekek mellé. Még jobban. Alkotunk közösen. Most éppen karton rénszarvast. Köszönet az ötletért és inspirációért a borarti for kids-nek. Mózi és Lóci dobozt lyukasztgatott és kalapált ollóval :). Várjuk a Jézuskát és az angyalokat...

... a megértés ünnepe

Fáradt vagyok, de tótágast áll bennem a karácsonyi hangulat. Úgy néz ki, idén törvényt bontunk, hagyományt oszlatunk. Tavaly meglehetősen kifingtunk december 24-ére, és hiába szeretjük a nagy sürgést-forgást, nekem csak kicsúszott a számon az a mondat, hogy jövőre elbújnék inkább Hutára. Attila ezt akkor kb készpénznek is vette :). Nem kellett sokáig barátkoznom a gondolattal. Édes négyesben, plusz Tolsztojjal bevackoljuk magunkat 23-án a hegyi parasztházba, és nem lesz - más által egyébként nem támasztott - magunk gerjesztett megfelelési kényszer, csak társasjáték, pocolás, majszolgatás.

Fura. Valahol belül csak erre készültem. A képeslapok már megvoltak akkor, amikor egyáltalán felvetült ennek az idei forgatókönyvnek a gondolata, de idézetben, egyszerűségben teljesen erre a vágyamra/vágyunkra, igényünkre utal az idei üdvözlet. Kóstolgassátok.

a legszebb az egészben, hogy az idézetre egy Kundera könyvben bukkantam nyár végén, szintén Hután, és tudtam, hogy ezt valahol felhasználom, annyira illeszkedett. hát most itt van... :)

Boci

Eddig elég jól tudtam kezelni a FB és blog bejegyzéseket, ügyesen szétvált bennem is, hogy mit posztolok az egyikre, mit a másikra. Eleinte úgy futottam neki, hogy a tűkkelütött varrományok feltétlenül legyenek fent a blogban (is) a Tűpárna menüpont alatt, de a 'sorozatgyártás' ;-) és fénykép túltengés miatt letettem erről. Most inkább a családi szennyes, illetve a családi közös vagy nekik szánt alkotások itt jelenik meg, az egyéb meg a FB-on.

Ezt a Bocit mégis kénytelen vagyok ide feltenni, mert 2014 kedvence lett számomra. A fiúknak is fogok varrni, csak lehet, nem bocit, de hasonló karaktert.

363 nap bemóban :D

Karácsonyra és Szilveszterre ÖTYE, kiöltözni!!!

A mai este emlékére. 2:41. Marika! Férfi nincs, aki ilyen málén zokog :)).

Nagyon jól esett, kellett :). Köszönet érte. Csók

Úgy szeretem, amikor kis gömbölyű puha macskatalpain érkezik. Nyílik a konyha ajtó, és hoz egy álmos, elfeküdt hajú, hunyorogva mosolygó, álomszagú, gyűrött Lócikát.

Elindulok akkor vissza. Az élelmesebbjeinek feltűnhetett, hogy azt írtam októberben, kezdjük a bölcsit. No, nem kezdtük. Max november közepétől kezdhettük volna egyéb bölcsődei okok miatt, akkor meg már úgy voltam, hogy azért az egy hónapért nem éri meg nem az eredeti terv szerint haladni. Nagyanya bevállalta, hogy majd Ő heti 3 alkalommal istápolja Lócikát, és január 5-től kezdünk. Papírok a helyén, lesz üres hely stb. Erre majd még visszatérnék egy köhhintés erejéig :). Szóval ezért nem volt beszoktatási beszámoló. Ami késik nem múlik. Januárban a 2 éves Lócika Erzsike néni szárnyaira lesz napközben bízva. Már most hiányzik az okos kis feje :). A piacon felcsillant ma a szeme Nagyné és Fiai standja előtt. Felül 2 bocifej figyel. Mutatja nekem lelkesen. Anyaaa, boci! Mondom, igen, tényleg. Erre ő: KETTŐ is! És ne legyek elolvadva...? Ne csókolgassam szerteszét a piacon? Deeee!!

...a sok helyesírási hibát és értelmetlenséget, amit az imént ide hánytam majd utólag korrigálom, szépítem, de a kezem gyorsabban jár, mint az agyam.

Szép álmokat kívánok ezekkel a szép ajándékkísérőkkel.

Enyém az éjszaka

És még előttem. Így kezdem ezzel :). 

Így még nem jártam. Lócit letettem délben, 1 körül aludni, majd neki fogtam varrni. Nézegettem az órát, tervezgettem, hogy hánykor is kell elindulnunk az oviba Móziért, mert fél 5-től családi karácsonyi kézműves délután volt. Kb belőttem a 4 órás indulást, így legkésőbb 3/4-kor Lócit vagy kelteni kell vagy kel magától. Varrok, varrok, sötétedig, gyerek alszik. Óra jár, mutatja az időt, csak mint kiderült lassabban járt..., majd megállt. Lóci kel olyan 15:40-kor. Legalábbis én azt hittem, annyi az idő. Babusgatom az álmos kis fejét, bújik, üldögélünk, dúdolunk, ébredezünk. Megláttam ekkor bent az órát... 16:37!!! Jesszus! Kb hajítom el a gyereket, nézem a telefont, és tényleg. A híres időérzékem cserben hagyott. Ráncigálom magamra a ruhát és Lócira, közben futtatom a fejemben, hogy mi a jobb. Troli vagy gyalog. A gyalogra szavazok. Kossuth utca-Kuruc utca viszonylatban kb 30 perc. Kilépve 25. Futva babakocsival 19 :D. Lett mára nem tervezett sportolás is. Olyan praktikákhoz folyamodok, mint a Kiskegyed hasábjain, hogy lassan ez számít sportolásnak. Ha lépcsőn megyek fel, és gyalog közlekedek sietve vagy a troli megállóban feszítsem a fenekem 10 számolásig majd ernyesszem el, utána ismételjem meg 3*, és bomba senekem lesz :). 

16:47-kor még a Burgundia kereszteződésnél voltam, és 17:06-kor  bent az oviban lefőve. Mózi már várt. Már csinált pici cserépből kis csengőt, karton papírból és grízből havas karácsonyfát. Utána összerittyentett egy asztali kompozíciót termésekből, gyertyából ragasztó pisztollyal. Ámultam-bámultam :). Majd lefényképezem, mert szép lett. Legalább képen megmarad emlékbe.

Ezen kívül volt gyertyagyújtás és éneklés, zeneszó, gyertyaöntés, méhviasz gyertya tekerés, filc dísz készítés, mézes kalács zabálás, bambizás. Kaptunk kis meglepetést szépen becsomagolva névvel ellátva. Le a kalappal a csapat előtt. Köszönjük. Ennél jobban már csak azt köszönném, ha az ovi 23-áig tartana :). Remélem, végére érek a necces feladatoknak vasárnapig, hogy utána már gyerekes közös munka maradjon itthonra.

Anya! Én inkább nagyon szeretlek. Mint a villám...

Hát ilyen jó nekem. Mózi valami extra szerelem korszakába jutott, hál' Istennek - bár ő mindig olyan szókimondó, érzelgős alkat volt. Most viszont napjában 50* elmondja, hogy Anya, nagyon szeretlek!. Vagy recitálva kántálja, hogy Én nagyon szeretem Anyáááát....!!! Alig várja, hogy Lóci kiszálljon az ölemből, és koala maci módjára ő is rám csimpaszkodjon. Persze ezt amint Lóci meglátja, mint a buldózer jön, és túrja le Mózit. Esti mesénél sem bújhat, ülhet mellém Mózi, mert Lóci addig fészkelődik, túródzkodik, amíg közénk nem ül. Nem elég neki az, ha én vagyok középen, ők meg két oldalt. Neki az ölemben kell lennie. De jó lenne, ha sose múlna el ez a jó világ :). Ez az anya központú világkép.

Elég elhavazott napokat élünk, de igyekszem kárpótolni őket. Jut Mikulás rombolás, Tompeti koncert (ez csak véletlenül), közös fürdés, mint húsleves, vetítés, sok mese, este addig nem jövök ki, amíg el nem aludtak. Karácsony előtt, általában van lehetőségem belekóstolni az egyedülálló anya szerepébe, és bár nem kárpótolom Apát (nem is célom), de igyekszem még türelmesebb lenni. Meghálálják. Annyira cukik

fürdés után Apával skype :)

Annyira bírom...

..., hogy olyan, mint az anyja, nagyanyja, mindig buddog benne valami nóta. Elszöszmötöl a tűzőgéppel éppen. Tömködi bele a gyurmát, és közben énekli (a maga módján, de felismerhetően) a Serkenj fel kegyes nép!-et... Nagyon sok dalt, és mondókát tud, mond, ráismerek. Itt-ott kiegészíti halandzsával, itt-ott tökéletes :). Úgy szeretném rögzíteni (mint anno a rádió kívánságműsorokat :D), de ha meglát, hogy settenkedek, befejezi. Kérésre meg nem muzsikál.
.... Ja. Lóci

Hát az úgy volt...

...

Ott kezdődött, hogy kifundáltam, hogy Mózival készítünk cipős doboz ajándékot a szegény gyerekeknek, mert én is szoktam csuklóból hülyeségeket beszélni. Pl amikor irdatlan kupi van a nappaliban, és lépni nem lehet, és a játék annyiból áll, hogy szórjunk szét mindent. Ilyenkor szokott felbugyogni bennem a Megszökött játékok, gyermekkorom szeretett diafilmje. Mózinak is vetítettük, egy időben különösen nagy sláger volt Bori, az óvodába készülő kislány, aki nem vigyáz a játékaira,

és éjszaka megszöknek szakadt nyakkal, lyukas púppal az óvodába. Majd mikor Borikát felveszik oviba, szembetalálkozik a megrenovált játékokkal, és megtanul rájuk vigyázni. Erre szoktam én ilyenkor utalni, hogy meg fognak szökni reggelre, ha nem pakolják el. A következő lépcsőfok (hiába tudom, hogy elég annyi, hogy elkezdjem a pakolást, és megkérjem őket, hogy segítsenek. mert abban partnerek, csak én nem tudok mindig ilyen higgadtan, konstruktívan állni a témához), hogy hozok egy nagy zacskót/zsááákot  ;-), és összeszedegetem a szegény gyerekeknek. Ezzel persze azt értem el, hogy nem annyira szimpátiát ébresztettem a szegény gyerekek irányába, hanem inkább ellenszenvet. Ezt orvosolandó, találtam ki, hogy beszállunk a - kb reklámfogásnak beillő - cipős doboz ajándékozásba. Ez már nagyon tetszett Mózinak. Olyannyira, hogy reggel már orvosi táskát, vonatot akart vetetni velem :D. Mondtam, hogy ennél apróbb ajándékokat fogunk adni, és hogy így is célba fog érni. Ő meg rajzol valamit, segít becsomagolni.

Viszont a poszt címét még nem merítettem ki. Ezen a ponton ágaskodtam fel a szekrényem felső polcáig, hogy leljek egy üres cipős dobozt, mert tudtam, hogy van. Ha már felágaskodtam, elkezdtem átrendezni, rendszerezni a cipőket, eltettem a tavaszit és a nyárit stb. Ha már szabadult fel hely a szekrényben, átrendeztem az egyik felső fali polcot. Király. Ott is lett újabb szabad felület, szépen bemappáztam az újságokat, magazinokat. Gondoltam, ezt nem forgatjuk gyakran, felteszem őket a megüresedett helyre. Ahhaaa.... A gondolat nem volt rossz. De nehezebb volt, mint ami korábban a helyén volt, meg úgy egyébként is nyomta néhány kg kreatív, alkotós motyóm a deszkát. Álltam a kis IKEÁs fellépőn, és a polcok megindultak kiszakadni a falból. Elég jó nagy robajjal zúgott le 2 megpakolt, falba fúrt polc az akvárium felől. Megfogni esélyem nem volt. Inkább vártam, hogy lezúgjon a fejem felett. Törtek el apróbb dolgok, de nem keletkezett komolyabb kár. Leszámítva az időt, amit a takarításra, pakolásra fordítottam. Mert úúúúgy ráérek :). Viszont, ami buzi szerencse, hogy 260 liter vizes hal nem ömlött szét a lakásban. Az akvárium megúszta egyetlen karcolás nélkül. A történtekkor fiúk a kádban csücsültek - szerencsére. Csak Mózi kiabált, hogy mi volt ez, Anya? Kiabáltam vissza neki, hogy nyugi, csak a polc.
- Jaaaa, jó. Már azt hittem, hogy a Mikulásos bögrém.
:D:D. Kaptak egy kb 1,5 dl-s kis kerámia télapós bögrét az oviban, és most az a sztár itthon. Félti nagyon, hogy el ne törjön. Elkezdtem nevetni, hogy ekkora robajra azt hitte, hogy az a 10 grammos bögre tört össze. Na szóval így. Ha már takarítottam, akkor addig beraktam a mosógépet, hadd zúgjon éjfélkor, kitakarítottam a kis budit, lomoltam. Most viszont húzok az ágyba.

Ide sem volt időm ma írni, pedig gyűlik-gyűlik a sok exponálás a fejemben. Na majd egyszer ez is összejön. A fiúk meg úgy felnőnek, hogy arra eszmélek, se bejegyzés, se fénykép :(.

Lócika mai mondása. Már eleve ez durva, hogy két éves nincs, és mondásokról kell beszélni ;-). Csak hogy ez ki ne surranjon a fejemből reggelre.

Addig hancúroztak a szétdíbolt kanapépárnák, matracok között, hogy mindketten egyszerre elkezdtek csuklani. Ez Lócinak nagyon tetszett. Jött ki kipirulva a konyhába, hogy: Anya, HUKKáztam.

Persze egyből ez sem esett le. Csak miután csuklott egy nagyot vigyorogva :D. Az volt az aranyos benne, hogy nem szoktuk így emlegetni, hanem a hangutánzó szót egyből jól ragozta térben és időben, számban és nemben és minden, ami van. El vagyok tőle olvadva... 

Holnap meg leírom azt, hogy Mózitól miért vagyok. Mert nekem ilyen jó dolgom van, hogy ennyi fele el lehet olvadni.

Szép álmokat! Mesi szavaival élve: bemosakszom az esti fekvéshez. 

Hóemberek lógnak a szeren

Extrán cukik lettek a Pizsamás Hóemberek. Hát még élőben... ;-) Négy éve készült az első Édesapámnak karácsonyi "mellékesként", aki komoly délutáni sziesztázó hírében áll. Az egereknek sem volt szabad cincognia, ha Ő aludt. Mostanra kicsit lazult ez a szigor :). Viszont a pizsamás hóembert akasztja ki az ajtóra még ma is, ha durmol. 

Tudom, hogy sokaknál pizsama partisan telnek az ünnepek. Lehet, idén mi is fellőjük szent estén/reggelen, és potyogni fognak 26-ig.

A hóember mérete ~27-28 cm,
(hó)teste: natúr színű vászon, flízzel tömött,
orra: festett hurkapálcika,
szeme: szénfeketére hímezve

Ára: 2490 HUF

Olyan aranyos volt reggel Mózi. Ma ment az oviba Miklós, és mondtam neki, hogy este csizmát pucolunk, mert holnap reggel hozzánk is jön. Erre lelkesen, aggodalmaskodva, kicsit fontoskodva kérdezi, hogy de Anya, fel van díszítve a konyha? Mondtam, hogy fel. Ott az egyik girland a bejárati ajtón, ott a másik, ott vannak a koszorúk, a cserepek, a virágokba szúrt angyalok stb. Visszakérdeztem, hogy hiányzik még valami? Nem-nem, csak hogy tényleg jöjjön a Mikulás. Mintha ezen múlna.... :). Bár néha azt hiszem én is, hogy ezen múlik. Olyan jó, hogy kezdi felfogni ennek a várakozásnak a lényegét.

Adventi Naptár 2014

Idén roppantmód környezettudatos voltam, és visszatértem 2 évvel korábbi gyökereimhez/adventi tasakocskáimhoz. Olyan nincs, hogy a gyerekek ne kapjanak, még akkor is, ha nem semmittevéssel múlnak a napok itthon. Mózi nem nagyon értette a lényegét, este azt kérdezte bizonytalanul, hogy itt van a karácsony? Egyszerre akarta kibontogatni a több is. A tavalyiról nem sok emléke maradt, kérdeztem tőle, hogy nem rémlik, hogy a fa zöldségek voltak elrejtve egy éve. Én már most sejtem, hogy nem fogok a gyerekek számával beszorozva 24 meglepi-csomagot gyártani később sem, tanulják meg reggel egymást bevárni, és közösen kibontani. Mondom ezt most, amíg magasan van, és nem érik el, így jóformán rajtam múlik, mikor nyitogatunk... :D.

hoppá...!!!

... nem beszélve arról, hogy a karácsonyi lapok is megszerkesztve, beborítékolva várják sorsuk jobbra fordulását. Reménykednek, hogy kikerülnek valamelyik hűtőre kimágnesezve. Úgy-úgy. Pénteken fel is adom prioritás nélkül, hogy ne érjenek oda túl hamar. fekszem. szép álmokat!

Kuplung

Megünnepelve saját magam, hogy ilyen ügyesen teljesítettem ma, és 1-et kivéve kipipáltam mindent a listáról, kuplungot (=kuglóf) sütöttem vacsi utánra. Mózi kérdezte falatozva az asztal felett, hogy Anya, ez kuplung? Nem esett le elsőre :)). Sajnálom, hogy a szimpla hétköznapokat nem írom le, mert ezeket visszaolvasva elevenednek meg a napok. Megpróbálok majd megint egy összegzést írni legalább saját használatra, hogy képben legyek, ki hány centi és hány kiló. Na jóóó... , ez pont nem fontos ;-). Visszatérek hamarosan.

Hotel Tibi

... és Küche Ildi. 

Hálás köszönet a tegnapi negyed tizenkettes ébredésért és kosztért :D. 4 és fél év után újból elvetődtünk a bécsi Gasometer-be koncertezni, 3 napot gyermektelenül lenni. Attila nagy kedvence, Ben Howard várt minket tárt kapukkal, csak úgy mint anno Dave Matthews. Belém fért két sör Ildi fenséges házi hamburgere után is. Mellesleg délelőtt közel jártam a Kánaánhoz. Egy csalóka bejáratú textil barlangra bukkantunk egy kis segítséggel, de tényleg teherautó kellett volna, hogy elhozzam azt, ami tetszik... :). Jutott idő andalgásra, kávézásra, bolhapiacra, a futás az elmaradt, pedig Schönbrunn volt a cél. Azt majd legközelebb. Ez így is jól esett, fiúk vártak haza nagyon, ma még turbó mód varrtam és megőrültem, Mózi itthonról köhécsel, nincs oviban. Délután elszökünk fényeket nézni a térre, és játszani, mert délelőtt muszáj voltam lepattintani őket mindig magamról. Feri szépen kifestette a konyhát, jöhet a karácsonyi rend bele. Ti pedig hallgassatok zenét!

Most vagy ínyenc vagyok vagy igénytelen

... de rászoktam arra, hogy a puffasztott rizsre sütőtököt kenek és mozzarellát szeletelek rá :D.

Különben meg, Sheryl Sandberg (Lean In) után lehet én is feltalálom, hogy autó és Attila híján a gyerekeket este a másnapi ruhájukban fektessem le, hogy reggel időt és energiát nyerjek, spóroljak :). Elszoktam a trolizástól, Mózi rettenetesen élvezi, nekem pedig új volt, hogy van 4-es és 5-ös vonal is, plusz A-val megspékelve. Rendben, az 5-ös a 2-es helyett van, de akkor is. Ragyog a szeme reggel, hogy jön a busz, szálljunk fel. Mondtam, hogy legalább a troli csápját figyelje, mert nem mindegy, mire pattanunk fel.

Megyek is, teszek egy kört a trolival, aztán eltűnök pár napra.

Szeretem, ha a piacon vagy a sarki zöldségesnél van olyan bácsi, aki leangyalkáz vagy letündérez akkor is, amikor nagyon nem úgy festek vagy nem annak érzem magam :D. és rendszeresen nála veszek dolgokat és megkérdezi, hogy tetszik lenni, hogy vannak a gyerekek, vagy miért csak egy van nálam éppen (vagy éppen egy sem). Tudom, nem kell nekem sok. Az is fel tud dobni, ha egy nagy zsák sárgaborsóba túrhatok bele vagy végig tapogathatok pár km színes méterárut. Fiúkák szunynak, majd egy videót tolok fel, mert nem friss, hónapos, de olyan aranyosak.

Karácsonyi állatságok - íme...

Ígértem tegnap este mára is puha dekorációt, karácsonyi ajándékötletet. Ne essen folt a hírnevemen, íme a zsiráf és az elefánt páros. Mózinak régen varrtam már ilyet, most is reménykedett, hogy nekik készül... :). A múlt héten Pestről hoztam a fiúknak apróságot, egy kis vásárfiát. Úgy örült neki Mózi, azzal is aludt. Reggel pedig szorongatva kérdezte, hogy Anya, ugye ezt nem adod el?

Azt nem. De ezeket igen.

Azért nem effektelem túl a képeket, hogy látható legyen az eredeti színe.

Az elefánt mérete: ~ 36-37 cm
Ára: 2.990 HUF/db
flízzel tömött dekoráció

A zsiráf mérete: ~ 45 cm
Ára: 2.990 HUF/db
flízzel tömött dekoráció

Karácsonyi állatságok

Holnap Ők következnek

sOK hÓEMBER kIS heLYEN iS eLFÉR

3...., 2...., 1.... Indul!!! 

Emlékeztek még a húsvéti pihe-puha nyulacskákra? A cserepes fajtára? Most itt a folytatás. Cserepes Hóember és Angyal felállásban. Őshonosak az ünnepi asztalon, az ablakpárkányon, a kolléganőd/kollégád asztalán. Bérelt helyük van a mikulás csizma szomszédságában, a karácsonyi csomagolás mellett vagy akár a kirakatban. 

Egy cserepes figura ~ 12-14 cm magas

Ára: 890 HUF/db

A nagy hóember mérete: ~ 16 cm

Ára: 1.290 HUF/db

Az első 10 megrendelő majszolgathat mellé finom házi cantuccinit is ;-)

Keressetek, írjatok: saracska@gmail.com, tukkelutott@gmail.com, https://www.facebook.com/tukkelutott

Sanyikámnak külön köszönet a fotókért, hogy gyereket, fakanalat elhajítva a kezéből a rendelkezésemre állt és Marikának, hogy a Gambrinus Gastro-t felfordíthattuk egy órácskára. Okozott kár: egy valamiféle üveg/kristály macska figura törése, egy gömb-lampionfüzér megnyekkentése, ami később életre kelt....

A befolyt bevétel egy része a károk térítésére lesz fordítva :D.

Karácsonyi füst

Most pedig, mint a tini-disco-s tutti-fruttis  füstgép elkezdem ontani magamból karácsonyig az apró tüneményeket. Bennem megbízhattok. Én leszek az utolsó, aki a varrógép mellől fel fog állni. Bombázzatok számokkal és kérdésekkel!!!

Készülök

Ugye, nem vagytok még telítődve a plazákban/bevásárlóközpontokban általában diszkréten  nyomatott karácsonyi muzsikákkal, és fér belétek némi ünnepi szépség. Készülök több mindennel is. Hamarosan mutatom Nektek.

FYKI a tegnapi mellé

Tisztuljatok patyolat kecsketejes szappanokkal az ünnepek alatt is!

A régi jó olvasóbrigád már tudja, hogy nővérem két-három kisfiú mellett sem fért a bőrében, és most négy mellett is feszít a 'bőrnadrág' :). Főként saját kis kecskéik tejéből készít szappanokat, kísérletezik, főzőcskézik. A visszajelzések több, mint biztatóak. Valaki már erre esküszik. Teszteljétek előre az ajándéknak szánt szappanokat kóstolócsomag formájában. Nem csak mutatós, de megbízható alapanyagokból készült. Ma már könnyűszerrel kikerülhetitek a szintetikus tartósítószerben és ásványi olaj alapú összetevőkben való lubickolást. Marad az egyszerű tisztaság. Nagyapám szerint úgy is a törölközőtől döglik a kosz ;-). 

Írjatok, keressetek idén is!! saracska@gmail.com, tukkelutott@gmail.com, https://www.facebook.com/tukkelutott

Az újdonságokra kevésbé nyitott, bátortalan, ámde kíváncsi vásárlókra is gondolt Judit(ka): Tökéletes méretű és árú mini szappan.

1 mini szappan ~ 17 gr, a darabszám választható, kombinálható tetszés szerint

Bármilyen további kérdésre szívesen válaszolok. Faggassatok!

Maugli

Néha átsurran az agyamon, hogy a Tűkkelütött blogot lehalkítom privát elérhetőségre, mert sok olyan téma kerül fel az oldalra, ami családi, és számotokra valószínűleg nincs lényegi mondanivalója, tanulsága, de bennünk lecsapódik. Még erre alszom egyet. Aztán majd úgy is észreveszitek az eredményt...

Csütörtök este felmentünk Pestre, és pénteken a legnagyobb csúcsban felkerekedtünk Budaörsre családilag meglátogatni második otthonunkat, az IKEÁ-t. Nem jutottunk el a célig, mert sajnos "Mauglit" összetörte egy furgon :((. Számomra sem volt teljesen világos, hogy hogyan tudta ennyire, mikor úgy rémlett, hogy lépésekben araszolunk vagy állunk. Nem sikerült még előszednem, hogy egyáltalán miről gondolkoztam. Jaaa, nem én vezettem. És semmi közünk nem volt az esethez azt leszámítva, hogy jelen voltunk. Attila elmondása alapján rekonstruálom az eseményeket, mert akkor igenis meglódult a sor, végre lehetett haladni, majd megállt újból, és egy sávot váltani akaró Nissan furgon fékezés nélkül belénkpukkant hátulról, egyben belelökve minket az előttünk haladó szlovák Renault-ba :(. Nem volt akkora az ütődés, mint amiben egyszer már részem volt, de most a gyerekek miatt ijedtem meg rettenetesen. Lóci aludt, erre riadt fel, Mózi pedig olyan pánikoló hangon kérdezte, hogy mi volt ez. Mikor mondtam, hogy belénk jött hátulról egy autó, akkor elkezdett kétségbeesve zokogni. Erre Lócika is :(. Mózi mögöttem ült, ki sem tudtam nyitni azt a hátsó ajtót, elölről kellett kinyalábolnom, Attila meg kikapta Lócit. A hátsó ablak totál betört, és a szilánkok előre szóródtak. Én ettől ijedtem meg, mert a gyerekekre is potyogott. Hál' Istennek megúsztuk. Leszámítva a riadalmat és az élményt. Mózi szegény azóta is kérdezi, hogy miért jött belénk egy autó, és hogy csúnya volt-e a bácsi. Nem győzi feldolgozni, mert még éjszaka is sírva, riadtan ült fel, hogy mi volt ez a nagy pukkanás??? Mondtam, hogy rosszat álmodott, és kérdeztem, hogy mit. Azt mondta, hogy nem álom volt, hanem a házunk megrottyant, és megkérdezi apát, hogy mi volt ez a nagy pukkanás. Ugyanazzal a riadt sírással kelt, ebből gondolom, hogy elég mély volt az élmény. Én a 2 fiúval eltaxiztam nővéremékhez, este 7-kor, hogy híguljon az élmény egy kis közös játékban, majd fél 9-9 körül mentünk haza. Attila cirka 4 óra alatt elintézte a rendőröket, az autómentőt, aki nagyon jó fej mentő módjára ingyen haza is fuvarozta. Az autó egyelőre mozgásképtelen, sőt gazdasági totálkáros...  A fő, hogy 4en szálltunk ki. Ilyenkor azért kicsit átértékeli az ember lánya a dolgokat, visszazökken az eredeti kerékvágásba. Bizonyos dolgok annyira lényegüket vesztik, és egy nagyobb lényeg lesz vastag, dőlt betűs, duplán aláhúzott alapértelmezett.