Körítem a körítést először. Hónapok óta nem beteg egyik gyerek sem (kopp-kopp), ebből a megfontolásból halogattam az 1 és 3 éves státuszokat is januárban, mert amint ellátogatunk a gyerekorvoshoz, védőnőhöz bármi célból, valamelyik legény tuti benyal valamit. Csütörtökön összefutottam a védőnőnkkel véletlenül a városban, és mondtam, hogy akkor pénteken reggel nála kezdünk, ha bent lesz. Ovi előtt el is készült a két státusz, ma pedig egész nap olyan kis nyominger volt Mózi. Olyan nyüszögős, lelassult, unatkozós, semmi sem jó. Este Lóci fél 8-kor már aludt, Attila vadászott, mi pedig előszedtük a vetítőt. Akkor kezdtem érezni, mintha melegebb lenne a kelleténél. Miután elpakolásztunk, mondtam, hogy mérjük már meg a lázát lefekvés előtt a jó öreg higanyossal (csak abban bízom, viszont azt ki kell várni). Szorította Mózi a hóna alatt a mérőt közben ott fészkelt az én hónom alatt. Elég gyorsan ki akarta venni, illetve várta volna a csipogást. Mondtam, hogy még nem lesz jó, de nézzük meg, majd visszadugjuk. 37,5. Mondom ez még csak hőemelkedés, de szorítsa vissza.
- Anya, mi az a hőemelkedés?
- Amikor melegebb vagy a megszokottnál, de még nem vagy lázas
- Olyan langyos, mint a diavetítő?
- Olyasmi
:)))
Amíg én pakoltam a lázmérés előtt a diafilmeket, ő levette a masinát. Kérdeztem, hogy nem meleg? Nem, csak langyos - mondta.
Innen jött :). És persze lett belőle 38 is... :(
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése