Ezt csak azért merem megosztani, mert annyira kínos voltam és vicces (ebben az értelemben ekvivalens a szerencsétlennel :)), hogy kiteregetem.
Bő három éve vagyok itthon a gyerekekkel hol jóban, hol kevésbé barátságos viszonyban a háztartással, de biztos, hogy ruházatban elsődleges szempont a kényelem és a moshatóság... Ezért élvezem, amikor van valami alkalom, esemény, megjelenési lehetőség, és sutba dobhatom hamupipőke szerelésemet. Ilyen most ez a végéhez közelítő tanfolyam is. Tegnap felöltöztem szépen, kiszíneztem az arcom, gyereket elvittem Dóriékhoz, a nagyért Mama ment, én meg elkocsikáztam a a DAB székházba. Utána vissza, haza. Ezért nem tűnt fel, hogy nem éppen kompatibilis a cucc gyalogláshoz. Ez csak akkor tűnt fel, amikor leparkoltam a ház előtt, és gyalog, üres babakocsival elindultam Lóciért Dodóékhoz. Éreztem a rendőrség épületének a sarkánál, hogy a harisnya valahogy nem az igazi a combomon. Próbáltam húzni egyet rajta, de nem mertem igazán, mert volt forgalom, meg eddig nem volt semmi probléma, soha nem pöndörödött le rólam, nem fogytam, nem híztam, tehát ennek jónak kellene lennie. Toltam tovább a "szekeret", de csak nem volt jó. Akkor már picit pánik szerűen próbáltam felfogni a szoknya alatt, hogy ne bucskázzon ki alóla. Nem tudtam, hova pattanjak be, ráadásul az Ady gimi előtt is volt sok fiatal, én meg olyan idétlen öregasszonynak éreztem magam :). Nem volt más választás bepattantam egy fotocellás irodaépület ajtaján üres babakocsival, és a portás bácsit (persze, hogy bácsi) megkérdeztem, hogy hol a mosdó. Elég furán méregetett, muszáj voltam kibökni, hogy elhagyom a harisnyámat, de akkor már kicsit húztam a jobb lábamat, hogy nagyon ne kelljen mozgatni. A mosdóban felrántottam, és úgy éreztem, ki is bírom a Csapó utca sarkáig benne. Elköszöntem vigyorogva, de természetesen a Liszt Ferenc utca sarkát sem értem el, már megint kezdett csúszni. Rángattam, nyúlkáltam a kabát alá, próbáltam a szoknyával együtt felcsippenteni, és felhúzni, de nem lett jó. Mit volt, mit tennem, bevetődtem a CSÓRA használt cipőshöz, mert nem értem volna el a következő házszámig sem. A gyerek cipők méregetése közben szépen feligazítottam. Viszont Dórihoz már úgy értem fel, hogy mondtam nagyon ciki vagyok egész út közben, nyomjon a tenyerembe gyorsan egy marék testápolót, hogy bekenekedjek vele, és a combomra tapadjon az a sz@r harisnya :)). Hazafelé problémamentes volt az út, itthon lecibáltam gyorsan, és belebújtam a kényelmes, de annál vállalhatatlan otthonkámba.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése