BaristAttila kv lázban ég jó ideje, de én ezt egy csöppet sem bánom. Rajtam is kísérletezik, gyakorol, van itthon jóóó sok eszköz, amivel kezdek megbarátkozni, mert végre nem csak miattam van teli a lakás, nem csak az én alkotós motyómtól nem férünk. Mit ne mondjak sznobizmus a javából, ami itthon zajlik ezen a fronton, de tudom, hogy így megy ez, ha valaki komolyan lelkesedik valamiért, vagy komolyan érdeklődik valami iránt. Bő két hónap alatt a szemem is megszokta a konyhabútorba olyan diszkréten belesimuló kávéházi monstrumokat (köhömmm...., persze ;-)), vannak ecsetes és egyéb piszkáló eszközök, ami a tejhab öntéshez szükségeltetik. Kaptam már barba papát, amőbát, gúnárt és dupla szívet, de egyelőre ott tart a dolog, ahol anno napozás közben a felhőket bámultuk, és a nagy habpamacsokba beleképzeltünk formákat :D. Ez csak azért jutott most eszembe Lócika 14 hónapos hónapfordulója napján, mert olyan rég voltam beteg, de most rajtam rostokol valami taknyolós, torok kapirgálós, éjszaka-paplan-alatt-reszketős nyavalya, hogy abszolút nem volt kapacitásom ennek tudatában cselekedni, főleg mert holnap éjfélig kell leadni a tanfolyam záró "dolgozatát", amiért valszeg egy darabig még a gépet csépelem itt iccaka csendes magányomban, ezért lettem leitatva flat white-tal ;-). Ez a mondat jó sok tartalmi kapcsolódást tartalmaz, de se füle-se farka. Szeretem az ilyet :))
A hétvégén Pesten voltunk. Kiskata szervezett a Rahó utcába farsangi murit, ahol kötelező volt a kosztümös megjelenés. Első nekifutásra Csengetett, Mylord? szereplőnek, vagy tök mindegy, de sorozat hősnek kellett öltözni. Vaaagy tényleg lényegtelen, minek, de valaminek muszáj :)). Egy szuszra le is csaptam Ivy Teasdale karakterére, hiszen ez most különösen passzol a frizkómhoz és a mosószappan szagú háziasszonyi főszereplésemhez. A gyerekek az ovis farsangról levetett göncökben parádéztak: Lócika Csigaként, Mózi félelmetes Oroszlánként. Attila kacsavadász volt, vagy Pampalini. Volt egy ellenlábas Ivy Marikával bélelve, Béla pedig Tuskó Lady volt a Twin Peaksből. A Kerekes família maskarában is egy család volt: Gyula Teddy volt, Sanyikám Rose, és Bori kettejük törvénytelen gyermeke :). A házigazda pedig bátran bevállalta Betty a csúnya lány szerepét. A szüleink is űztek anno ilyen farsangi szórakozást, de ott lakótelepen adott volt egy szomszédos lakás, ahová elsinkófálták a gyerekeket, ők pedig mulathattak kedvükre. Minden órában ránk nézett valaki, de tény, hogy a mi gyerekeinknél kicsit már nagyobbak voltunk. Így viszont kinőttük a lakást! Jelentem Kiskatának. Mi nem is aludtunk ott, hanem Éééééén átfuvaroztam a családot Dunán innen, Tiszán túlra (na jó, nem olyan távolságba :)) az albiba, a VII. kerbe. Ez volt életem első pesti vezetése. Fosok tőle, nem nekem való egyelőre. Annak örülök, hogy a debreceni flaszteren egyre bátrabban nyomom. A farsangi mulatozók egyébként már hamarabb felköltöztek Katához, csak mi voltunk sztár-vendégek, de így is dűlt-borult hideg-meleg, puhára-keményre.
Vasárnap még bónusz színházi előadásra is mehettem születésnapos Anyukámmal (aki saját bevallása szerint IS 61 éves diáklány, nem 61 éves öregasszony :). Jó lenne nekem is ilyen pozitív hangulatban, lendülettel becsapódnom a 61-be. A példa előttem, a többi rajtam múlik), mert Lolka lebetegedett. Így meglepetésként még jobban örültem neki, és sajnálom, hogy nem szánunk több időt kultúrfoglalkozásokra. A vágy villamosát néztük Eszenyi Enikővel, és meg kell hagyni, érti a dolgát. Most kénytelen leszek megnézni Vivien Leight szereplésével is, mert nem láttam még.
Ezt csak most úgy mellékesen írom, pihentetve magam a kötelező dolgozatíró feladatom oroszlánrésze előtt, illetve morfondírozás közben, hogy feltegyem-e párhuzamosan a gomba pörit főni holnapra.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése