Lóci okos, Anya elfogult...

Már kész kis mutatványos Lóci. Olyan jó látni, hogy mennyi mindent ért (többet sokkal, mint hittem), nagyon jól utánoz, és továbbra is úthenger módjára véghez viszi azt, amit szeretne. Visít, mint egy vércse, ha valami nem úgy van, ahogy. Nem lehet mellette enni, mert tökéletes mindegy, hogy ő épp most túrt be egy elefántot, ami nem tudom már hova fér el benne, de azért csak leöblítené még egy orrszarvúval. Olyanról szó sem lehet, hogy akkor kezdek el neki ennivalóval bíbelődni, amikor ő már a székben van, mert akkor hangos méltatlankodás, dobálózás a vége. Iszonyat hisztis vagy akaratos, egész testtel megfeszül C betűbe, teátrálisan tudja magát a földre vetni, hason rajzfilmbe illő módon verni a szőnyeget vagy a fejét kocogtatni a parkettába. Utána huncutul sandít ki, hogy látom-e, reagálok-e, mit lépek, mit nem. Ha ez nem annyira hatásos akkor meg pillogtatja hatalmas manga szemeit, és ártatlanul hüppög. Megzabálom, még akkor is, ha néha nehéz eset. Mózin úgy átmegy, hogy csak a körme és foga nyoma alapján látjuk, merre járt. Kezd a dolog úgy festeni, hogy Mózit kell kiszabadítani, őt pedig fegyelmezni, hogy óóóóvatosabban.

A produkció, amire reagál: 

 - Lócika, hol a lámpa? Erre olyan szépen kerekített szájjal mondja, mutatja, hogy OOOttt :)

 - Lócika, mekkora óriás leszel? Milyen nagy az óriás? Szépen emeli a kezét fejét fel a magasba, de a keze még nem ér a fején túl :))

 - Zenére táncol vagy ha mondjuk hogy tánci-tánci, eddig inkább ülve bólogatott.

 - Lócika, hogy fújod el a gyertyát? Erre szabályosan fúj :). Mózi sokáig csak az orrával fújt vagy lehelt. Le is videóztuk (majd megkeresem), mert annyira cuki az is.

 - Lóci, hogy csinál az oroszlán? Váááááá - mondja, és erre hörög egyből. Az is elegendő, ha meghallja az oroszlán szót. Ha éppen szopik, akkor is inkább félre nyeli a tejet, minthogy kihagyjon egy oroszlánhörgést.
Szépen pakol dobozba, de borogatni jobb azért; ijesztget, hogy HÚ; a kukucs játék az továbbra is nagy szám, reggel is bebújt a paplan alá; fürdés után két kis fenék ugrál háttal az ágyvégében ütemesen, közben kapaszkodnak a támlába. Ma (03.19.) pedig azon lepődtem meg, hogy milyen tökéletesen pakolja a műanyag színes karikákat a gúlára :).

Holnap ovi-beszámoló. Ne menjetek messzire!