Tábori feeling :) 3. rész - Feldolgozva (?)

A lehető legközhelyesebb, hogy szeretném megállítani az időt. És ez most tényleg annyira így is van. Mint máskor, amikor ilyet írok :).

Elég sietősen hagytuk el a klinikát. Én már reggel óta készültem, már csak félfenékkel ültem, feküdtem. Kb ugrásra készen. Mégis annyira maradtam volna. Délután volt már javában, mire kiadtak minden zárójelentést, Lola megkapta a BCG-t, lezajlottak előtte a vizitek. A holtidőkben meg csak néztem a gyereket. Gyönyörködtem és hálálkodtam magamban. Fél 5-re jöttek értem a fiúk. Öltöztettük Lolát, lehordta Attila a motyót, és bevágódtunk immár öten az autóba... Éreztem, hogy lenne minek kijönnie. Hogy tudnék nagyon-nagyon pityeregni (hátha kijön majd most visszaidézve), de szóval tartottak a fiúk, nem volt helye megadni magam az érzelmeknek. Igyekeztem rögzíteni a havas klinika képét. Valamiért legelevenebben a villamosfordulós kereszteződés  ugrik be. Amint kikanyarodunk onnan, és irány haza egy új felállásban, egy kibővült családként. Itthon szép rend és tisztaság fogadott. Jól is esett nagyon. Mózi még az akváriumot is segített Attilának kitakarítani, hogy Lola így lássa meg. Mert még sosem látott ilyen szép tiszta akváriumot!!! Tört volna fel mélyről a sírhatnék. De a gyerekek körbeugráltak, indult az itthoni menet. Játék, vacsora, fürdés, szoptatás. Nem volt olyanra lehetőség, mint mikor Mózival hazajöttünk. Hogy mind a hárman csak befeküdtünk az ágyba, és csak voltunk. 

Érintettem pontokat, amikor már nagyon nem fért, és bugyogott fel. A fiúkat sem akartam riogatni, alig vártam, hogy én mehessek zuhanyozni... Vacsora elrámolás közben is áztak az edények a kezem alatt. Ismerős dolog volt, nem akartam elzárni. Tudtam, hogy ez nem ijesztő, ez csupa-csupa élményfeldolgozás, csupa-csupa pozitív emlék miatt van, amit nem tudok egyszerre befogni. Kicsi ez a test még a plusz kilók ellenére is, hogy elbírjon ennyi érzelmmel. Azt hittem, majd a hétfői ovi, és kényelmes itthoni terpeszkedés lehetőséget ad a feldolgozásra, de vagy annyira eltekertem a csapot vagy ez egyszerűen most ennyi volt, hogy nem itattam az egereket többet. Inkább olyan hálás hangos megnyilvánulással többször kibújt belőlem, hogy Istenem, Lola milyen jó dolgunk van.... :)

Viszik-hozzák a két fiút oviba, hozzák az ebédet, bevásárolnak, én meg épp csak a rendet tartom fent, és reggel rántom össze a lakást. Pici leányzó eszik-alszik. Néha nyefeg minimálisat, de az tényleg nagyon az. És mindig van is oka. Egy olyan puha, meleg, selymes kis nyuszi, hogy elvarázsol, mint korábban a többi is. Sajnálom, hogy visszahozhatatlan. Hogy hiába vagyok jelen 100%-ban, akkor sem vagyok képes megőrizni minden mozzanatát.

Úgy érzem, túl sok volt a túlbuzgó jó élmény belőlem. Nem akarok minden nap ömlengeni és olvadozni jó dolgomban, szerelmetes állapotomban. Előbb-utóbb felvesszük a hétköznapi fordulatot, lesznek túlkapások, azokról is beszámolok. Lócit féltem a leginkább, aki egyébként is hiperérzékeny, és nem igazán tudja kifejezni, hanem egyéb tünetekkel reagál. Már most is látszik, hogy Lola érkezése rá lesz a legnagyobb hatással. Tegnap már megütögette Mamát a kubus üveggel, rám is rám csapott, belém rúgott... Utána pedig koala módjára függ rajtam, hogy ő anyát szereti a legjobban. Éjszaka is felsír, és el nem ereszt. Este is hüppög elfolytva az ágyban, mikor már Mózi alszik. Ha bemegyek látom, hogy ül az ágyban, és majszolgatja a körmét, és sutyorogja, hogy csak szeretne még egyszer megölelni, puszit adni...

A hiszti sosem állt távol tőle, de szaporodnak azok is nap közben. Remélem, sikerül megtartani az ő kis maki-szerepét, és nem szorul be nagyon szorosan középre. Rá különösen kell most koncentrálni. Lolát egyelőre nem nyüstölik, sőt. Elmondják este és reggel is 100*, hogy nagyon szeretik Lolát! Simogatják, Mózi előtte öltözik reggel, hogy tanítsa, hogyan kell. Kérdezik, hogy vajon most mit gondol, mit érez, miért csinál ezt vagy azt. 5 szivecskét rajzoltak tegnap, hogy az egyik Anya, Apa, Mózi, Lóci és Lola. Bármiről beszélnek, hogy mit fognak csinálni a jövőben, mindig benne van a legkisebb is. Várják Hutát. Hogy mutassuk meg Lolának. Egy szavam nem lehet. Pontosabban de. Pont egy van. Hatalmasra dagadt, vastag, aláhúzott Arial típusú: KÖSZÖNÖM!