A net hol volt, hol nem volt... Addig írom wordbe, amíg mással nem haladok a gépen, majd ha kivirít a kikelet, átmásolom.
Sosem tudom igazán fasza gyereknek érezni magam, mert
valahol mindig kilóg a lóláb. Most pl pár napig Attilapa nélkül vagyunk, és
Lóci tegnap estére belázasodott. Ezzel nem is lenne gond, mert annyira cuki, és
olyan bújós-ölelgetős, amikor egyedül van, és nem érzi fenyegető kényszernek, hogy
megőrizze a szerepét, helyét, hogy küzdjön a figyelemért és a szeretetért.
Egyébként is le van lassulva, hatalmas nagy barna szemei csak úgy csillognak a
38 fok körüli láztól, a hangja olyan, mint a gordonkának, gyűlik benne a takony és szorongatja a markában a két kis kinder tojás maki figurát (találóbbat nem is tojhatott volna bele a nyúl a tojásába). Enélkül nincs alvás, nincs evés, nincs mesehallgatás, fürdés...
Közben elmatat,
gyurmázik, mesélünk, játszunk is. Olyan jól elszöszmötöl mindig. Ő el tud
mélyülni a játékban seperc alatt. Szerepjátékozik, motyog, lapozgat, és nagyon
szeret építeni, akár JÁVA, akár DUPLO, akár LEGO. Előszedi a kirakót, és
egyedül rakosgat (persze, ha ott vagyunk mellette, akkor nem küzd, nem
próbálkozik, akkor egyből hiszti van, hogy De nem tudooom!!!) Ölelgeti,
puszilgatja Lolát (most csak a hasát szabad), és addig nem aggódok, amíg azt
hallom, hogy De én éhes vagyok… Annyira szénhidrát függő (mint mostanában én :( ). Tészta, csoki,
sütemény, keksz. Úgy örülök, amikor azt mondja, hogy nem szereti a gumicukrot
vagy a túrórudit. Ilyeneket csak sátoros ünnepekkor kap(nak), de Lóci ilyenkor sem
szereti.
Végre elszunnyadt az összes kisbalázs, sőt nem is volt nehéz dolgom. Mózi nem aludt ma az oviban, mert be volt sózva, illetve fel volt dobódva az ovis locsolkodástól, Lócikát 'bedrogoztam' estére, Lola menetrendszerű sírása pedig még később következik (de minden nap bízom benne, hogy vége, és legalább az este az enyém/miénk). Olyan könnyű vele az élet még mindig. Egyedül időben hosszabb minden. Tegnap reggel pl nehezen indultunk el, picit el is aludtunk. Mire összetrombitáltam az összes gyereket Lola befosott, ruhacsere. Lócika pisilni akart indulás előtt, de túl sok volt rajta már a hóbelebanc, így olyan jól sikerült kabátostól megoldania, hogy az atlétát is összepisilte, és ami melléfolyt, abba még zoknis lábbal bele is lépett, így csak a kabátból nem kellett újat felvenni. Mire ez kész (és nagyon ritka, hogy Lola türelmetlen, és sír) kicuccolunk, aztán kinyitom az összes 5 ajtót az autón, aki tud, bemászik egyedül (de állandóan figyelem a kaméleon szememmel, hogy valaki nem kóvályog-e az út szélén, nem jön-e autó, beszállt-e mindenki), aki nem azt bekötöm, majd mindenkit lecsatolok, becsukok, babakocsit, ovis motyót, alvókákat, játékokat bepakoltam, lefővök xedjére... Az ovi előtt megint kinyitom mind az összes ajtót, kicsatolok, kiszállnak, kiveszem, becsukom, felnyitom, rácsatolom, aláteszem, betolom. Az oviban akinek kell segítek még az öltözésben, búcsúzás, integetés az ablakból, amíg látjuk egymást, majd megint kinyitok három ajtót az ötből, lepattintom, beteszem, becsatolom, becsukom, összecsukom, benyomom, lecsukom, beszállok, bezárom, bekötöm magam, és itthon megint. Már csak két ajtót nyitok ki, babakocsiváz marad a csomagtartóban. Nem frusztráló, csak időben sokkal-sokkal hosszadalmasabb. Eddig egyetlen egyszer volt olyan (az sem most, hanem hónapja formán), hogy Lolát majdnem ott felejtettem az oviban :). Na nem ennyire durván, de nem toltam be, csak az előtérbe, hogy ne főjön be, és amikor kiléptem az öltözőből, és megláttam a babakocsit, akkor jöttem rá, hogy ha nem áll ott az orrom előtt, akkor bizony lehet nekilódultam volna egyedül :). Annyira meg sem nyeffen, alszik vagy nézeget nap közben. És vigyorog mindenen :))).
Szóval este klappolt a fektetést, de úszik a lakás és egyéb dologgal szeretnék és fogok is végre foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése