Anya-banya

Tarajosodnak a hullámok olykor, hétvégente főleg. Pláne, ha hét közben is van mit a tejbe aprítani. Nem volt túl slow life a délelőtt. Pontosabban sétáltunk a piacra, fagyizni akartunk a Levendula kézműves fagyizóban, de majd csak délután nyit. És egy emberre akárhogy is nézzük sok három gyerek és sütés-főzés, higgadt együttlét, mindenki igényének megfelelés... Mondtam is a gyerekeknek, hogy bocsi, nem veletek van bajom, sőt. De ma úgy fest, türelmetlen Anya, lesz ez majd jobb pl holnap. Csak sajnálom őket, hogy az én nyűgösségemből nekik is jut, holott semmit nem ártanak, sőt :)). A nagy ágyban akartak aludni délután, mondtam is hogy ok, mert szerettem volna, ha tényleg működik. Sikerült is, csak párszor lepisszegtem a fejüket, mert megy a rúgkapálás, piszkálás, kuncogás, fetrengés, kukorékolás. Aztán 36 perc után bealudtak, én meg kibújtam, hogy lazuljak, varrjak, töltődjek az estére, délutánra. Amikor így látom őket, akkor viszont annyira elönt a hála, és úgy szeretnék nem boszorkány anyuka lenni. Ja, és Lolában tényleg az a jó, hogy többnyire bárhol, bármikor elalszik a nap első felében :D.