Első mozi, Lóci

Mennyire nagyon jó az asztalvégéből a kertre nézve ropit enni és megint megállapítani, hogy kevés jobb dolog történhetett volna mostanában velünk, mint ez a ház :)). 
Erős a gyanúm, hogy a szerzetesek is egy-egy 28 lat*-os (~500 gr) ropis zacskóval a hónuk alatt lófrálva kerestek megfelelő helyet az elropogtatásukhoz, amikor a meteorákra voksoltak. Én ezt imádom. Bocsi, ha unalmas vagyok vele, de elég hálás közönség vagyok, és annyi mindennek tudok sokáig örülni, újra ráeszmélni, újra örülni. 

ELSŐ mozis élmény

Most jött el az a hétvége, amikor megbontottuk a gyerekeket, és Attila felment Mózival Hutára, én meg maradtam Lócival és Lolával. Hogy legyen rájuk osztott figyelem is. Nagyon jól sikerült, biztosan fogunk repetázni. Attiláék sok eszközzel, programmal számoltak Hután, nekem picit jobban meg volt kötve a kezem Lola miatt, de nem is akartam telezsúfolni, inkább csak tényleg együtt lenni Lócikával. Sokáig pocoltunk reggel, sok-sok mesét elolvastam a kérésére egy huzamban, pancsoltunk közösen, és voltunk édeskettesben moziban szombat délután, amíg Lolára Mama vigyázott. Ez volt az első mozis élménye,kíváncsian vártam, mert a választott film 6 éves kortól ajánlott: A kis kedvencek titkos élete. Lócika annyira szeretne kutyát, állatot, gyakran emlegeti, hogy ő mellényes kutyát szeretne (a vakvezető goldenekre gondol :)), hogy reméltem, ez bejön majd. Felkészítettem, hogy hangos lesz, attól meg is ijedt, olykor befogta a fülét, és amikor az ölemben ült, akkor éreztem egy-egy összerezzenéséből, hogy meg-megijedt. Mikor kérdeztem, hogy nem volt-e

félelmetes, akkor azt mondta, nem, mert ő bátor, és megvéd engem :)). Tetszett neki, olyan nagy kerek csodálkozó szemekkel szemlélte már a mozit, úgy szeretnék egy film összevágást sok-sok gyerekből, amikor az első élményekre reagálnak. Annyira cuki az arcuk, a testük, minden porcikájuk várakozik kicsit bizonytalanul, de annál kíváncsibban. Megadtuk a módját pattogóval, én barna kólával, utána elmentünk fagyizni, játszottunk. Vasárnap Dodóval is találkoztunk, a Fórum előtt megnéztük a virágkocsit, bent a tengeri kiállítást, mesélés, elmaradt délutáni szunya (ezt kár volt kihagyni, de jött a burkoló, így már kb fél 4-4 óra volt, mikor ágyba dugtam, mert elveszti a kontrollt álmosan). Sokat kéri magát ölbe, rajta érzem kicsit mostanában, hogy picibabásodott Lola hatására, ami nem is baj, olyan bújós maki.

Mindeközben a Nagy Vadászok is jól mulattak (Mózi hívja így Attilát és magát), ők vittek bicajt, pecabotot, vettek Nyiregyen Mózinak kis vadászkalapot, tábortüzeztek, malacot néztek, jégkrémeztek, Kőkapuztak, le és feltekertek a kishutai alsó kocsmáig.... Olyan felvillanyozva jött haza Mózi, hogy hétfőn reggel azt volt az első kérdése, hogy Apa? Mondtam, hogy már elment dolgozni. Kiszaladt az útra, és onnan kiabált a vakvilágba fél 8 körül, hogy APAAAA... Ő már rendesen abban a korban van, hogy nagyon kellenek az apás programok, olyan áhítattal tudja nézni Attilát. Sőt, Apa az Isten és a legnagyobb, legerősebb. Olyan jó, hogy nem csak a szakkönyvek, magazinok írják ezt, hanem jó megtapasztalni, hogy mennyire így is éli meg :)

Ezen a családi eseményen túúúl, Sanyikám produkált vasárnap hajnalban egy turbó szülést, úgy annyira, hogy ha 5 perccel később érnek be a szülészetre, akkor a kocsiban megszületik Kerekes Panka. 5:21 kor még a Klinika felé száguldottak, majd 5:38-kor már a gyermek kezén volt a karszalag!!! Na jó, 5:38-as időponttal. Szóval lehet ezt így is csinálni, ráadásul pontban a 40. betöltött héten. Még van mit gyakorolnom ;-). Tegnap már meg is sasoltuk bent a klinikán, és mit ne mondjak... A viberes turbo beszámoló hatására, hogy izgulni se hagyott időt, annyira nem volt átmenet a riasztás és a tényközlés között, fejben sem tudtam megszülni az eseményt, délutánra emésztettem meg a hírt, és ért el a meghatottság. Bent meg persze látva ezt a szeretetcsomagot. Jaaajjjj... Nagyon. Hatalmas Gratuláció a családnak, de leginkább Sanyikám előtt hajlok meg, aki újfent 4100 grammot a'la nature 'kipottyintott' magából. Emlékszem én mennyire nagyon táncoltak bennem a hormonok, és hogy sokkal nagyobbat kellett lépnem egy gyerek után, mint most kettő után. De jár a pityergés, bőgőzés, amíg be nem veszi a tudat, hogy ez megint egy újabb felállás, és már kevésbé nyugodalmas, sokkal mozgalmasabb, kevesebb az idő a meghatódásra, kevesebb az idő nyálcsorgató mélázó fényképnézegetésre, válogatásra, körömreszelgetésre. Viszont semmivel sem kevesebb, SŐT. Level 2. Én magamat innen datáltam igazán Anyának. Itt esett le, hogy ez nem átmeneti.

* 1 lat = 17,5 g