És ez most délelőtt jobban felerősödött bennem, ahogy kézhez kaptam a papírt, hogy bal fülemre közép szinten halláskárosult vagyok.... Egyébként, ahogy öregszem egyre többször fogalmazódik ez meg bennem, és egyre többször értékelem saját magam. Túúúdom, tudom, hogy ki ha én nem, meg már régóta kellett volna stb. Az érzés sohasem konstans, de emlékszem az első hortobágyi félmaraton után - amire csak úgy beestem minden fajta elvárás vagy tudás nélkül, tényleg amolyan Forrest Gumpként - Anyának írt sms-emre, amiben az állt, hogy F@sza csaj vagyok, 1:47. Azt sem tudtam, hogy ez jó időnek számít-e első félmaratonnál, de tökéletesen mindegy volt, mert tényleg úgy éreztem magam. Azóta vadászom ezt az érzést. Egy darabig azt hittem, csak a futás adja vissza ezt (egyébként most is így sejtem, de azért már nem csak...) az "önimádatot", büszkeség érzést, magabiztosságot, pozitivizmust (ezt hívtuk Annával Pozóságnak), hogy csak én, csak magamban, bármit, bármikor, ha akarom.
Eddig is tudtam, hogy egyik fülemre rosszabbul hallok. Családi, Seres-vonás Apukámon, Nagypapámon, ő apukáján keresztül. Nekem ez olyan természetes volt régről, hogy azt hittem, más is így él. Emlékszem Juditkával általános iskolásként este pusmogva, beszélgetve az ágyban, azzal búcsúzott a fáradtabb, hogy na most már ráfekszem a jó fülemre... Ez volt a szép álmokat, a jó éjszakát, a maradj már csöndbe, aludni szeretnék is. Azt hittem, más is így működik. Hogy az egyik füle gyengébb. Aztán kiderült, hogy nem :)) Ez csak nekünk adatott meg, hogy a háttérzajokat, a fesztivál feelinget, a belvárosi alapzajt egy fordulással ki tudtuk rekeszteni. Aztán volt idő, hogy zavart. Mert az ágyban fekve beszélgetve csak egy irányban tudok feküdni. Nem süket vagyok, de koncentrálni kell, hogy értsem a másikat. És ez álmosan, alfában nem kényelmes.
Ma eredetileg Lócit vittük, mert örökösen taknyos vagy takony a hangja, és az orrmandula, mint olyan merült fel, de előtte egy hallás vizsgálat. Még akkor sem tudatosult bennem, hogy na ha itt vagyok, kérjek magamnak is egy vizsgálatot, csak mint tényállást közöltem. Erre elküldtek engem is. Hál' Istennek Lócival semmi gond, én meg megkaptam a papírt arról, amit eddig is tudtam. Eztán elképzeltem magam otromba barna hallókészülékkel (ezer bocsánat attól, akinek van...) a fülem mögött, és rájöttem, hogy én annyira jó vagyok így anélkül. Nem mintha felmerült volna, hogy ez kell, mivel a másik fülem tökéletesen átveszi a szerepet, csak félévente meg kell nézetnem vagy ha úgy veszem észre, hogy romlik a helyzet. Műteni sem kell, mert nem fog javulni tőle az orvos szerint sem :( :). Szóval a nagggyon jó Seres génállománynak ez az EGYETLEN, de tényleg más nincs ;-) hibás eleme. A többi rajtam múlik mennyire pancsolom, nem pancsolom el, és töltöm meg.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése