Ma egynapos ovi szünet van, és jó hogy mondták tegnap, amikor felcsipegettük Mózit... :). Elsüllyedtem volna saját magam előtt, ha ma beviszem, és a kapuban eszmélek rá, hogy nevelésmentes nap van. El is döntöttem, hogy nem hagyom magam kilengetni semmin. Még ha nem haladok a dolgommal akkor sem. Haladok annyira, amennyire lehet, és nem annyira, mint amennyire elterveztem. Cukik is. Reggel jött István bácsi fúgázni, ez nagy hatással volt megint rájuk. Mózi az imént csattogott be őszinte büszkeséggel, hogy nézzem meg a kiskaput, kifúgázta sárral ahol rés volt. De a kulcslyukat azt nem :)). És valóban. Vastagon betapasztotta vizes folyami homokkal, ami még itt maradt a térburkolaton. Nem is tudtam rá morcos lenni, annyira láttam a büszkeséget, hogy semmi másra nem vágyik, csak hogy megdicsérjem. Meg is tettem. Viszont a garázskaput kértem, hogy ne fúgázza ki, bízom benne, hogy célba ért az üzenet :D.
Rajzolt nekem egy szivárványt is, mert olyan aranyos voltam, hogy megengedtem, hogy ne aludjanak, miután egy órája kínlódnak az ágyban, és nem jártak sikerrel.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése