Olyan jó volt a tegnap - Lola 8

Isten hozta Pöttöm Pankát

Tegnap nyugodalmas napom volt. Mert eldöntöttem, hogy az lesz. Előző este 11-ig aranyoztam a komatálat, mert egy frissen szült (ok, kéthetes, de az még friss, főleg mert nem tudtam korábbra időzíteni) anyukának kijár a kényeztetés. Mellesleg a családnak is, mert végre igazán komplett és mennyiségi ebédet rittyentettem. Tegnap töltötte Lola a nyolc hónapot, és pont ezen a napon ünnepelték Sanyikámék az új kertesbe költözésüket is, mert ugyebár az volt az első éjszakájuk kint, amikor mi éppen a Klinikán remekeltünk :). 11 körül indultam útnak, és bár mi is kijjebb jöttünk a belvárosból, ők is kihúzták egészen a Debrecen tábláig a határokat, viszont a város két teljesen ellenkező végébe, így fél órácska kellett a kocsikázáshoz. Egy rendőr is leállított, hogy megszondáztasson a ZUZU körül :)). Annyira hülye is vagyok, persze, hogy Pavlov kutyájaként rendőrt és szondát látva jön rám a belső rettegés, hogy biztosan nem ittam valamit, biztosan nem fog kimutatni a szonda semmit?? :))). Aztán amikor kiszálltam, jogsit, forgalmit odaadtam, akkor a rendőrtárs észrevette, hogy utasom is van hátul (Lolika...), így még elnézést is kértek, és mondták, hogy menjek nyugodtan tovább. 

Bő két hét telt már Sanyikám turbó szülése óta és olyan természetesen simul be Panka a családi körképbe, és a régi-régi barátságba, mintha mindig így lett volna. Este hamar beszunyáltak a kicsik nálunk, és írtam is Sanyikának, hogy ilyenkor éri csak el a belsőmet a nap közben ért inger és élmény, és hogy úgy szeretem, hogy ilyen régóta ismerjük egymást, és láthatom különböző stációkban. Mert így a legjobb öregedni, hogy vannak kőbevésett horgonypontok, akár család, akár barát. Hogy laktunk mi együtt albérletben, és a fene képzelte el ezt akkor ennyire konkrétan.

Bori és Lóci 2013-ban

Figyelek nagyon...

Bori Nagytesó egy tündéri csupaszív kislány. Szikrányi "rosszindulat" nélkül. Olyan hihetetlenül eljátszik egyedül mellettünk is, hogy az állam leesett. Olyan jól vált a két világ között. Egyik pillanatban velünk van, utána úgy alászáll a játéknak, hogy kizökkenthetetlen, beszél, szerepjátékozik. Cuki. Mindeközben Panka tökéletesen alakítja az újszülött formát. Cicizés majd gömbölyű kis popsival, lábakat felhúzva szunyál mellkason, bölcsőben, ágyon, ahol letesszük épp. Borika néha betemeti párnákkal, törölközőkkel, konyharuhákkal. Ismerős... :D. És hiába indultam úgy neki, hogy szeretnék egy közös Lola-Panka képet, mint anno az első látogatásnál Lóci-Bori képet, miután berántottam magam után a kocsi ajtót esett csak le, hogy ne ilyen nem is készült... Majd legközelebb. 

Innen indultam csak a fiúkért, már majdnem négy órakor. Ma Mózi van itthon, mert már reggel panaszkodott, hogy hányingere van, és napok óta taknyos, így őt nem adtam be. De milyen jól is tettem. A Malompark parkolójában pattantunk ki gyorsan, és odahányt :((. Holnap nem viszem egyiket sem. Szombaton meg Attila és Lóci megy Hutára, és Mózikával lesz ráérős időm. Addig varrok gőzerővel, Mózi meg Legózik, Lola durmol.

Az éppen 8 hónapos egy fa 8-ast szopogat :))

Köszönjük a képeket Sándorom ;-)