2023 után 2024

 Rég nincs már bennem óriási elhatározás ilyenkor, lehet ez pont lehangolóan hangzik, nem tudom. Nem érzem azt, hogy most kell nagy terveket kovácsolni, és azt pont ehhez a napfordulóhoz, éjszakához kötni. Mindig szeretnék sok mindent, függetlenül december 31, január 1-től. Mindig kergetek vágyálmokat, mindig sikerül levadászni belőlük, mindig vannak meglepetések, és hátrébb sorolt tervek. Amit ilyenkorra viszont érzek az elmúlt pár évben, hogy karácsonyra kipurcanok, és nagyon igénylem ezt a pár napot, amit töltődésre fordítok, és minden csápomat behúzok, és begubózok. Olvasás tölt legjobban, és az ágy.

Idén is olvastam sok jó könyvet, nincs statisztikám, mert nem a mennyiségre mentem. Idén jutott több utazás, nyílás a világra, ebből szeretnék még többet. Idén volt több sport, visszatért a futás az elmúlt pár évhez képest gyakrabban (ami most a téli hónapokban visszaszorult), és beújított A tenisz, ami nagyon kellemes meglepetés. Nagyon király, hogy ezt Sanyikámmal kezdtük művelni, mert ha csak egyikőnket kapja el a gépszíj, akkor könnyebben dugába dől partner nélkül a folyamat. Idén is történt előrelépés, változás a munkában, ami nem hagy unalmas rutinba szorulni. Idén is elkerült bennünket a betegség, komolyabb bajunk, balesetünk nem volt (ne is legyen!). Idén is voltak rojtosak az idegszálaim, de ezek mindig tudnak regenerálódni. Idén sem volt mindig fluffy az élet itthon, de itt vagyunk, együtt vagyunk. 

A nagycsaládos karácsony után még jutott egy kicsit ugyan rohanós, de pesti kettes nap, majd egy Bödőcs est, jutott idő brüsszeli rokonokra, pallagi teniszekre, magunkat megünneplő reggelizésre, könyvolvasásra, pihenésre, elbújásra, korizásra, Ágival pici futásra termálban reggelizésre. Szusszanjatok, Boldog Új Évet Nektek is!

Engedd el a tökéletességet advent 4. vasárnapján

 4. vasárnap - SZERETET

Nehéz ezt pont nekem, aki szereti, ha minden mindig pont úgy működik, ahogy a képzeletében él. Lehet, az sem tökéletes, de egy kőkemény célt ad mindig. A Fényes Pont a sötétben. Ha ezt a pontot szemüveg nélkül nézem a romló szememmel, akkor simán célt tévesztek… A homályos látás oka lehet a fáradtság, a menedzselésbeli képesség hiánya, és az is belefér már, hogy a fényes pont nem csak egy 1mm átmérőjű állapot lehet, hanem nő annak a karimája, holdudvara, és távolabb a középponttól is lehet jó. 

Olyan jó idézetet osztott meg a nagynéném a nagy Seres családos viber csoportban advent idején, ahol is Nagyapám írt egy képeslapot 2015-ben, és ez állt rajta:

“Fényben él, aki hisz,

Erő nem hagyja el, aki remél,

Fogyhatatlan az öröm abban, aki szeret.”

A karácsony kultuszát gyermeki hittel védelmezem/ápolgatom, mintha csak nem akarnám én sem elfogadni ennek a hétköznapiságát. Nem is az. Viszont ez kíván jócskán energiát, hogy minden változó körülmény ellenére kb érintetlen maradjon. Persze, alapból van benne változás, pl az adventi kalendárium is már nem az angyalok műve, pontosabban a bennem élő angyalé, amit leterhelt munkásnőként is próbálok megvalósítani. Bármennyire is illúzióromboló, de van sok olyan nap, amikor munka után semmmmit az égvilágon nem csinálnék, csak ülnék csendben egyedül, hogy az agyam/idegrendszerem lenyugodjon, feldolgozzon és türelmet termeljen. De ezt ilyen nagy családban, főleg ilyen forgalmas időszakban (Attilának is a december, év vége a legcsúcsosabb, és a pénzügyi kiszolgáló egységek sem éppen ilyenkor veszik ki az éves szabadságuk javát) ez kivitelezhetetlen, és csak halmozom a fáradságot, sokszor érzem azt hogy nincs több kezem/lábam, amit a griff madár szájába tömhetnék, hogy repüljön alattam, és ne zuhanjunk le. Hát idén ez majdnem sikerült. A hasa már súrolta a földet, én elengedtem a gyeplőt, egy cifra káromkodás és sírás kíséretében, hogy lesz, ami lesz, nekem ennyi energiám maradt az ünnepre, az évre. Aztán nagyon laposan felszállt, közel maradtunk a földhöz, valósághoz, és valószínűleg együtt a gyerekekkel kell feldolgoznom a karácsonyi csoda átalakulását, új értelmet kell alapoznunk neki közösen, ami már nem csak az én nosztalgikus mesevilágom. Egyelőre hallani sem akarok más karácsonyi forgatókönyvről, egy szülés/születés sem energiabefeketetés nélküli szusszanás hátradőlve, de vmit tényleg kell alakítanom rajta, hogy ne legyek Grincs :(

Senki nincs éppen itthon, a két kicsi kiment focizni a többi szomszédos gyerekkel, Mózi-Attila-Titus vadásznak, én meg töltöm-töltöm a puttonyomba az energiát, újra növesztem kezeim, lábaim, hogy legyen mivel etessem a griff madaramat. 

Kívánok Nektek türelmet, hozzá nélkülözhetetlen kipihentséget, és széleskarimájú célokat, amibe az újratervezés és a pontatlan lövés is belefér 😉! 

Mára olyan kardinális dolgokat tervezek, hogy teniszcipő kinézés, futás, jóga, olvasás, bejgli majszolgatás, kifeküdni a nappali közepére, ahova besüt a Nap, és bámulni a plafont, és megtalálni megint saját magam. Legjobb ❤️.

Direkt ezt választom, amin alszom, mert tényleg annyira fáradt voltam. 

A tavalyi kép idei folytatása

Findusz nagy kedvenc,
végre 3D-ben is a család tagja

Dec 23 is the new Christmas

 Magamhoz hűen én még erősen a készülés fázisában vagyok 23-án, nem úgy mint mások 😂. Mikor lett december 23-ból karácsony? Valahol megint lemaradtam, azt érzem. És majd 26-án, amikor már mindenki kifelé górálja a karácsonyfát, én akkor fogom a mákot kipiszkálni a fogaim közül 😁. Hova rohanunk basszus? Nyár óta ömlik a karácsonyi visszaszámláló, szól a mézeskalács illatú muzsika, sok helyről posztolódik a cozy hangulat, és már tele van napok óta feldíszített fával és alápakolt, becsomagolt ajival a közösségi média. Fú, de cammogó maradi vagyok 🤦🏻‍♀️. Csak ettől van bennem egy olyan érzés, mintha én nem lennék soha jó helyen. Szeptemberben még az indián nyarat élvezem és a feri-folt mentes napsütést, októberben még nem akarok karácsonyi díszekre és derékig érő szemetlen manókra gondolni, novemberben már jöhetnek a bekúszó gondolatok, ötletek, illatok, de én még trenyában tömöm a káposztát (előtte hűtőt takarítottam), még előtte a gyerekekkel Holiday-t néztünk, most meg Love Actually alatt csomagolok mindjárt. 

Tömöm az ünnepi káposztát én is 😂

Mára maradt még egy-két kurta kör, reggeliztünk a csajokkal, és olyan jó volt a gyerekkel nyugiban mesélni, lenni. Ahhh… Várom ezt az elkövetkező pár napot. 24-25 senki nem jön-megy sehova, ez a nap, csak a szűk családé mindig. 26-án lesz a tágabb családi ünneplés.  

Voltunk már jobban advent 3. vasárnapján

 3. vasárnap - ÖRÖM

Nincs semmi vész, csak egészségügyi megrottyanás. Én bő hete köhögök, lázam egyszer ment fel, és igazán nem fáj semmim, csak úgy érzem magam, mint akit helyben hagytak... Munka mellett megint nem jut kényelmes, semmittevős hangolódás, de ez nem is fáj most annyira, mert felszívtam magam korábban már. Inkább az esik rosszul, amikor azt a kevéske betervezett időt is keresztbehúzza pl vmelyik gyerek lebetegedése. Lolát pénteken elhoztam a suliból, mert fájt a hasa, feje, sírt. Itthon elég jól kivirult, de a szombat délelőtött végig hányta :(. Én is lemondtam pár teniszt, mert a köhögésre nem vállaltam be. Attila is belecsúszott, ezt decemberben sosem ússzuk meg, ez már nagyon a vége az évnek.

Az adventi kis programoknak örülök, hogy lettek. Nem mindig tudjuk aznap megcsinálni, meg nem is fene nagy kreatív dolgok, de mézeskalácsházikó-készítés, régi gyerekkori videók, képek nézegetése, családi pop-cornos filmnézés, almáspitézés a Volt egyszer....-ben, kalács sütés, extra mennyiségű mesélés, karácsonyi lapok készítése és hasonlókat tartalmaz. Ilyenkor igyekszem letenni a gépet, és éjszakára hagyni a melót.

készülnek a karácsonyi lapok

Volt egyszer… 

Félnapos hányás után, halad az ‘építkezés’ - CIP (construction in progress), lassan aktiválunk 😂

Lócika egy arab férfi itt - saját állítása szerint 😂
Általában széttrollkodja az eseményeket, nélküle nagyon unalmasan festenénk 🙈

Lola díszítette 😍😁

Pénteken volt a céges kari a debreceni csapattal, szerintem jól sikerült. Soookat táncoltam (már nagyon fájt a lábam, és nevettem is, hogy a fiatal generáció nem kinlódik ezzel, hanem lerúgja a cipőjét és ropja puckos lábbal, de bennem még él valami kényszeres kontroll, hogy na ne máááár :D, és inkább fájt, iszogattam rá a pálinkát). Ezen a napon volt délután Lócikának a szülő-gyerek foci, erre Attila ment, nyilván ő focizik, nem én :D. Ezek Lócikának is fontosak. Mózi pedig vigyázott Lolára, és házi késíztésű tésztát gyúrt be, hogy mint régen dédimama ő is kézzel szaggatja ki, csíkozza fel. Elég profin megcsinálta így elsőre... Le a kalappal.

Utolsó foci az évben

Anonim SV csapat (részlet) 😍 Óriási segítség ez a közeg, társaság
‘Beginning of a beautiful friendship’-ként kaptuk meg ezt a képet, és lehet… 

készül a 6 vagy 7 tojásos tészta 👨🏻‍🍳

géppel ez is gyorsabb lenne

Munka fronton eléggé le vagyok még terhelve, főleg az első évvégi zárással kapcsolatban, leltár, csapatkoordinálás, és egyéb operatív feladataim is vannak, de jó lesz ez. Amikor olajozottan működnek a dolgok, és én csak cc-ben vigyorgok a leveleket olvasva, hogy milyen ügyesen tudja mindenki a dolgát, akkor pont az a letörölhetetlen vigyor önt el, mint mikor szirénázva jön a mentő, és minden autós tudja, hogy le kell húzódni, összedolgoznak, nincs önös érdek abban a pillanatban csak mindenki egy ügyért, célért. Ez már akkor is megmagyarázhatatlan örömöt jelentett számomra, amikor még nem vezettem, csak gyalogosként figyeltem a láthatatlan rendezőerőt, aztán sofőrként már még inkább, most pedig pont ezt érzem csapat vezetőként. Nagyon az elején vagyok a dolgoknak, és nem akarom fojtogatni magam csakazért sem (ahogy szokom mindig), csak koncentrálni a gyengébb pontjaimra, és élvezni a működőket. 

BSC_GL - Fixed Asset (Debrecen) ❤️

Hogy hogy vagyunk mi advent második vasárnapján?

 2. vasárnap - REMÉNY

Picit masszívnak éreztem a napot, kellett bele a tudatosság itt-ott, mert lerottyantam, és nyűgős vagyok. Viszont, ha elvonatkoztatok magamtól, és kívülről nézek magunkra, a sok kisebb-nagyobb defekt mellett, olyan jó, hogy ilyen sűrűn vagyunk, együtt vagyunk. Lola nagyon Anyás, egy lépést nem tudok tenni sokszor a lakásban sem, mert jön, bújik kérdez, játszat. Még alig voltam egy órája talpon, és megindultak a kérések kérdések, ahogy ébredt a család. Mit lehet reggelizni? Van tojás? Csinálsz rántottát? Anya, sütünk ma mézest? Anya nekem csinálsz melegszendvicset kolbásszal? Én csak kakaót kérek, de ne habosat, és Anya csinálja. Hol van a géz? Hol van a sebtapasz? Anya, festünk? Bekapcsolod az xy zenét? Anyaaaa, kapcsold ki az xy zenét, mindig ez megy! Anya, mesélsz? Anya, mi lesz az ebéd? Hol a fésű?…. és a minden IS. 

Bementem ebédért, rendeltem, mert esélyem nem volt, se kedvem, hogy főzzek. Anya, jöhetek? Neeem, én kéreztem előbb!! Neem, te nem jöhetsz! Persze, mert mindig Lola megy, ő ne jöjjön! Bemegyünk a DM-be? Kell göndörhajú balzsam. Vehetek szájfényt? De a saját pénzemből? Ugye, békás tisztítószert veszünk? Ezt megszagolhatom? Rájöttem, ettől vagyok sokszor baromi fáradt, hogy 100 irányba válaszolok, figyelek, fejben tartok, követek. Anya, lesz a héten hétfőn foci? Befizettem már vajon a focis karácsony ránk eső részét…🤔?

Lola mindig szórakoztat,
 és fél percre nem hagy magamra

tenisz után, este már lázasan az ágyból

Reggel Lola craft lesson-nel indította a napot, teljesen oda van az angol daloktól, karattyolgat itthon, jelent (nobody is absent today, team is ready for the craft lesson), számol, magatartás táblát vezet a családról, kidekorálta az ágyunk rám eső oldalát hóemberekkel, a szekrényt felhópelyhezte.

Ma Lócika alszik velem, mert tegnap Attila kiköltözött, h horkolok a takonytól. Holnap Lola jön, utána Mózicsek.

A héten lezajlott az MCC-s gála a Nagytemolomban, annyira cuki volt Mózi. Kórus tag volt, és mondta, h izgult, kellett ez a fajta sikerélmény. Jött Nagyanya és Géza papa, meg Dóri is a szűk családon túl. A végén a templom előtt vártuk kint, mint egy sztárt 😍. Büszkék voltunk Rá ❤️! Szeretem a templomi énekléseket. Meg egyébként a zene és a tánc (ha profi) mindig penget bennem olyan húrokat, hogy elönt az endorfin, meg a minden jó, és jó lesz érzés. A világot átölelném. 

A héten járt nálunk Miklós, és a gyerekek óta az első év, hogy nem készült fénykép… Videó mindig szokott, majd ha lesz szabad kapacitásom esetleg, akkor vágok össze belőle vmit. Lola azt mondta, ő volt kint pisilni éjszaka, és látta, hogy már van pakolva csizmákba és mellé, de nem akart hozzányúlni. Titus kis mamusza is ki volt rakva, ő is jó fiú volt. Mózi már partner a ‘sunnyogásban’, a többiek még porszívózzák a csoda utolsó morzsáit. A céges mikura Mózi nem tudott jönni, mert arcüreggyulladása volt, de a csomagját elhoztuk. Neki ez volt az uccsó, mert 12 éves korig van kalibrálva a Télapó.

Pénteken volt a cég pesti felének a Kari Party az Orfeumban, és majd most pénteken lesz Debrecennek. Akinek a csapata vegyes, ott két ünnepség is dukál. Álarcos volt a muri, a nagy többség komolyan vette. Én már akkor éreztem, h nem vagyok teljesen a toppon, de éjszakára a hangom is elment, alig tudtam beszélni. A csapatot még nem kérdeztem meg, h tehetek-e ki képet, így egyelőre csak az indulásról van 😁.

Hogy vagytok így advent első vasárnapján?

1. vasárnap - HIT

 Felénk még nem tobzódik, de bontakozik a karácsonyi hangulat. Még csak ma fogjuk Lolával a koszorúkat, ajtódíszeket megcsinálni. Igazi nyugis, csajos nap van, valaki egésznapos talent foci eseményen van, valakik pedig vadásznak. Mi reggel Lolával megvettük a fenyőket, feldíszítjük a szobáikat, kuckóztunk, nevetgéltünk. Ezeket annyira élvezi, és olyan mély nyomokat hagy benne, hogy sokáig emlegeti, és törekszik a sokszorosítására ❤️. 

Adventi kuckózás ❤️

A jövő hét elég zsufi lesz, hol én leszek több napot Pesten, hol Attila, közben Lolának lesz sulis Miku meglepetés program, Mózinak MCCs karácsonyi gála, Lóci meg folyamatosan focizik hol itt-hol ott. 

Én már előszedtem a régi Adventi újságokat, nagyon szeretem lapozgatni, de idén ez a legkedvencebb ünnepi hangulatú képem ❤️

Pettson és Findusz karácsonya

Mindig olyan szomorúan olvasom/hallom, amikor bárki arról ír vagy beszél, hogy mekkora tortúra a karácsony, meg jaj mennyi macera, ideg stb :( Én eleresztettem idénre a fenti Pettson és Findusz hangulatot, mert pl Mózi annyira kamasz és annyira mísz, hogy az élő fába is beleköt, mindent igazságtalanságnak érez, kötekedik Lócival (Lócit sem kell félteni, sőt). Nem akarom ezt az érzését elbagatellizálni, más van mögötte, az igénye megvan ránk. Tegnap pl bevittem neki a kádba a vacsiját, pont egy nagy durcogása után, meg is volt lepődve, de láttam, hogy nagyon jól esett neki ❤️. Hiszem, hogy együtt a legjobb.

Ebéd után esünk is neki a koszorúknak 😘😘

Mákvirág cuki a foci után

Nem vagyunk nagy cukiba járósak sőt. Kb 4-5 alkalom rémlik, h voltunk a gyerekekkel. Ebből 3-4 alkalom anyukás bandázások során valósult meg, nem is a cukrászda, mint inkább a lehetőség (gyerekjátszó is volt, amíg mi tudtunk 3 mondatot beszélni) sodort arra. Most sem bírtunk minden cukrot megenni, a forrócsokikat elhoztuk. Mennyivel jobban rabul ejt a lencsés zöldségfasírt zöldborsó pürével, mint a pisztáciás-málnás mousse 😂. 

Ez kész... :)

Muszáj vagyok ide is szétteríteni az energiám termelte hordalékot, még a meetingek közben is, mert a viber sem elég szivacsos felület, hogy a Sanyikám és az én tenisz lelkesedésünket feliszogassa.

A gyerekeknek kb azt sem engedem meg,
hogy megfogják 🙈

Lola valamit (meg)csinált a múlt héten (már nem rémlik, hogy kértem, vagy mi is volt), amire mondtam, hogy 'naaa ez tök jó, ügyes, ez így jó is lesz, szép az élet'. Erre mondja rámnézve, hogy: Anya, az mindig szép. Szivecske, szivecske ❤️❤️❤️!!! Olyan jóóóó, hogy így él benne, és hogy ez ennyire természetes érzés, gondolat. Nagyon jó kiindulási alap, és ha mást nem is tudtunk (vagy max csak odakozmálva) hamubasült pogácsa gyanánt a tarisznyájába pakolni, akkor már ez életmentő lesz. És egyébként így is van, tényleg szép és színes és kiapadhatatlan. Imádás.

Erre jött a ma reggeli hétindító tenisz hétkor, majd a hóesés/szállingózás ❄️. Azt hiszem egész nap ellennék a csarnokban, és gyakorolnék-gyakorolnék nagyokat kacagva, amikor olyanokat bikázok (vagy pont nem), hogy mást nem is tudok rá reagálni. Úgy érzem magam, mint az első randikon. Hogy minden új és varzslatos a tenisszel kapcsolatban. Hogy kívánom az infót, legyen az film, sorozat, eszköz, tudás. Minden el tud még bűvölni. Sanyikának jobban megy. Még nem a frusztráló kategória, hanem az inspiráló, így csipkednem kell magam, hogy nehogy nagyra nyíljon a szakadék köztünk, és ne élvezze a velem való kőkemény meneteket :D.

Megvannak az ütőink is, tesztelés, próbálgatások után!!! Azt szerettem volna, ha a gyerekek előtt titokban tudom tartani, hogy a Miku hozza majd, de Lola tegnap minden áron jönni akart a délutáni edzésre, és kiszúrta, kérdezte, hogy akkor ez már az én ütőm, és vettem... Igen. És két nadrágszoknyát is a puttonyomba tettem. Ezzel együtt én olyan tökéletesre vagyok lakva mint egy napközis kisgyerek. Alig várom a kövi alkalmat. Panaszkodtam este itthon Attilának, hogy hiányolom az olyan páláykat Debrecen szerte, ami full ingyenes, mint ahogy a kosár és foci pályák, ahol lehet pötyögni anélkül, hogy havi szinten a fél fizetésemet ott hagynám :D. Erre mondta, hogy ha talán kevésbé az elit sportjából pecáztunk volna, akkor még esetleg lenne is :D :D. Addig is, amíg nem épülnek ilyenek, gyúrunk bent, heti 2-3szor. 

Nektek van hobbitok? Mi hoz tűzbe a munkán kívül?

Kuckós idő

 Hát én csupa feltöltődés vagyok, majd’ felrobbanok. Gyorsba ezt is megírom, mert kb két hete megkezdett/megnyitott poszt. Semmi extra. Apró benyomások egy ködös igazi novemberből. Szabin vagyok a héten (a tegnapot kivéve, mert akkor pesti tréning volt. Ezeket is szeretem. Létrejött egy Anonim SV group, így hívjuk magunkat, idén frissen supervisorrá válókat. Egyetlen ember van benne, aki tavalyi ‘vén’/bölcs :). A legjobb érzés ebben, a ‘nem vagyok egyedül’, más is ezzel küzd. Sokszor megbeszélünk dolgokat, van kihez fordulni, ahányan vagyunk annyi típusúak vagyunk, mindenkiben van valami, ami tetszik, és szeretnénk beépíteni, átvenni a módszerét, hozzáállását, tapasztalatát, tudását, ösztönösségét. Ami eddig lejött, h én a szigorú kategória vagyok más szemében kívülről, és tegnap az is elhangzott a vonaton, hogyha én bunkóznám le az adott supervisor hozzállását, akkor azon elgondolkozna, magába nézne, viszont ha más mondaná ezt róla, az simán leperegne 😂. A tegnapi téma a helyzetfüggő vezetés volt, a korábbi DISC alapján nekem ez nem okoz(na) nehézséget, mert trikolor vagyok (kék-sárga-zöld színeim vannak 60-70% fölött), és elvileg könnyen megértem, kezelem ezeket a ‘színű’ (viselkedésű) embereket. A megértéssel, ráérzéssel sosem volt bajom. A szükségesnek érzett akciók minél gyorsabb meglépésével van dolgom, h higgyek bennük, h jól érzem/tudom. Szóval ez gazdag önismereti terep, amit tudjátok h imádok.

A másik a karácsony, készül az adventi kalendárium, ami nem meglepetés, én varrom, de családilag tömünk majd a zsebeibe családi vágyakat, apróbbakat, hétköznapi csodákat.

Ő lesz az idei adventi kalendár,
a nadrágján 24 zsebbel 😍
(az öngyújtós képet Mózi fotózta :))

Másik bontakozó szerelem, a tenisz. Még azért nem ereszkedtem teljesen bele. Azt majd a sikerélmény fogja magával hozni. Ha már az alapütésekkel és mozgással jó lennék, és nem érezném sutának magam, akkor lenne csak igazi boldogság - mert ugyebár én egyből akarok mindent tökéletesen… És ezt a sebezhető sutaságot nem tudom megszeretni 😂. Hiába megy az elmélet, a gyakorlatnak idő kell, h igazodjon hozzá. Már most bent vagyunk. Ma volt reggel 7-kor az első olyan alkalom, h edzővel és egyedül mentem. Eszternek azért erősen látszik az a kicsi múltja, h nem totál zéróról indult. Neki a mozgás már teniszes 😁.

Első saját labdák 🎾 
(holnap már ütők is lesznek)

A hétvégék mindig olyan brutál gyorsan lezajlanak, h alig születik meg bennem maradandó érzés. Olyan pillanat, amiről egyből érzem, h na ez ott beégett, viszem tovább, a demencia sem elsőre fogja kisöpörni majd :). Pl vmelyik du sötétedéskor Attilával bebújtunk az ágyba meginni a délutáni kávét, és totál elfogott annak az emléke, amikor egyszer régen, még a gyerekek előtt hazajöttünk kinyúlva a munkából és bebújtunk pocolni ruhástól az ágyba, de égtek a villanyok is. Majd reggel keltünk fel, akkorát aludtunk 😂. 

Hétközben viszont kezdem hibernálni magam. Egyre jobban nehezemre esik a mozgás, foci edzések alatt dolgozom, nem sétálok és/vagy futok. Pedig jó lenne nem az egész telet az ágyban tölteni, de nagyon szív. 

Imádom a borongós, ködös napsütéstelen napszakokat (is), azt a szitáló időt, a bomló levelek illatát. Hogy olyan életlenek a határok. Erről az időről a szentimrei nagyszobában lévő nagy festmény ugrik be, amin egy folyópart volt, rádőlő fákkal, és ilyen vízparti, párás-ködös hatás. A terápiás képezésekkor is nagyon sokszor villant be ez, amit gyerekként nem tudtam megmagyarázni, csak néztem-néztem, és valahogy nem engedte el a tekintetem. 

Lola annyira rettenet tud örülni, és szeretni, Anyás-Apás, bújós, belénkfolyós, hogy olyan jó lenne ha sosem kopna ez ki. Lócika is nagyon igényli, pl pénteken kettesben állatkertbe megyünk, mert nagyon kell neki a kettes idő. Ja, és a Szmöre burger 😂. A Campus fesztivál óta emlegeti, így ott eszünk majd. Reggel 6-kor Mózi kunkorodott a hónom alá ma, ahogy ittam a kávét, ilyenkor megállítanám az időt 🥹.

Pénteken egész nap szakadt,
vasárnap lett belőle ❤️

Na ok, lehet, most egy kicsit túl vagyok pörögve azért lett ilyen zanzás a poszt, bocs.

Nagyvadász

Amikor Attila nincs, Face time-on tartja a gyerekekkel is a kapcsolatot. Lolával összerakták a másnapi szettet, és utólag Lola le is fotózta neki, és elküldte a telómról. Én ezeket már csak később találom meg ❤️

Crazy hair day

Titus 😍

Munka közben

Az egyetlen lány unokatesóval (tesó oldalról)

Uncsitesós ❤️

Crazy hair day
Coolio 😁

Somewhere over the rainbow 🌈

Aki élvezi a cipő/csizma próbálást 😍