...., hogy ma mennyire szétvetett az energia, biztosan a jó idő miatt, de aztán elmentem futni Poszikóval, és hát mit ne mondjak... nehezebben bírtam, mint ahogy abba hagytam októberben. Persze én gondoltam hülyeséget. Azt képzeltem a nagy arcommal, hogy ha egyszer már lefutottam 42 km-t, akkor bármikor felébreszthetnek álmomból, hogy "hé figyelj, Sári! Rajthoz kellene állnod...!" akkor én minden különösebb megrázkódtatás nélkül letolom csipás szemmel. 3 hónapja nem futottam. Ok, egyszer voltam még októberben, utána egyet novemberben is, decemberben teli voltam kifogással, volt fontosabb, maradt az itthoni torna elenyésző mennyiségben. Pórul is jártam. Poszika megtáltosodva röpült előttem, nekem meg picit sípolt a tüdőm. El sem akartam hinni. Nem is tudom, min csodálkozom, Ő a Garda futás után toszított egy maratont novemberben Firenzében, utána levezetésként egy erdei futást Brüsszelben. Nem hiába volt a toppon. Végül is jók voltunk 12,5 km 58 perc alatt, csak én elfáradtam tőle és fáj a derekam :). Hátha holnap is dúskálok majd az energiában.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése