Kb ez a szitu Mózi adventi kalendáriumával is. Tegnapelőtt is hiába vitte el Attila játszóházba estig, hogy befejezzem az utolsó simításokat, a sírás és a csapkodás kerülgetett, így félre tettem. És egyre az motozott bennem, hogy minek ugrok én ilyen kalendárokba fejest, mikor vannak erre termett, tanított és programozott emberek/gépek, akik megfabrikálják, nekem pedig csak leemelve a polcról fizetnem kell érte. Viszont nekem az úgy nem vicces, nem kihívás. Meg különben sem azért szerettek. Jól mondom :)? Max nem 1-étől, hanem harmadikától nyúlkálhat a zsebek mélyére Mózi. Mert nem bonyolult amit akarok, csak szar a leírás :). Azt írja, varrjuk fel a gallért.. Köszi, de milyen gallérokat, amikor a szabásmintán nincsen ilyen. VAGY. Szabjuk ki a nadrág elemeit. És bár a rajzon van egy ilyen jelzésű, meg szerencsére láttam is már nadrág szabásmintát, csak annak nincsen nyakkivágása meg válla, és az is ábrázolva van, hogy hány darabot vágjak ki belőle. Gondoltam, nem fognak ki rajtam, a jól ismert módon neki láttam a nadrág varrásnak, de mikor az jött, hogy hajtsuk fel a karöltőt, akkor sok nem szép gondolat suhant át a fejemen. Mert nekem ott nem volt rés. De még varrás sem. Így most a kép alapján valamit megpróbálok kiügyeskedni. Lehet pucér marad a karácsonyi manó, és a bőrére aggatom az apróságokat, nem a ruhája zsebébe... Hamarosan publikálom. Remélem...
És egy fotó Mózi Manóról, mert olyan jól tűri, amíg anya alkot. Kivéve, amikor nem.... :). Akkor meg nyilván nem alkotok.
És egy fotó Mózi Manóról, mert olyan jól tűri, amíg anya alkot. Kivéve, amikor nem.... :). Akkor meg nyilván nem alkotok.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése