Azt hiszem, itt az ideje felsorjázni az I-re a pontokat karácsonyi kreatívkodás terén, mert kezdek megzuhanni, és már odáig fajult a dolog, hogy rásóztam a gyerek pelenkás seggére... :(. Bevallom itt és most, ha elvisz a gyámügy, ha nem. De nekem is vannak határaim, még akkor is, ha utána bűntudatom van, és elzokognám magam, miután én szidok, és ő bújik, simogat, hogy ANYAAA. De olyan hangon, hogy majd elolvad. Ő is....
Ma délelőtt posta és egyéb után csak elvonultunk zenebölcsibe, hogy legyen vele is foglalkozva itt a nagy nyüzsgésben, ami jól is sikerült, élvezte is, volt mostanában gyerek társaság, több is, többféle is, volt játszóház apával, volt mamás, nagyanyás program stb. Viszont az alvások műszerébe szösz szorult. A cirka 7-es fürdetés-etetés stb fél 10-ig elhúzódik. Egyszerűen nem alszik el se nyolckor, se kilenckor, se egyedül, se énekelve, csak ha a nagyágyon mellé fekszem. Egyre szaporodnak az ilyen alkalmak, már délután is. Az ágyba betéve indul sírva az ANYA-ANYA, és nem használ más, csak ha kinyalábolom az ágyikóból vagy én fekszem a kuckó mellé, és fogom a kezét. Lehet van az ilyen gyermekeknek valami olyan finom receptoruk, amivel érzik, még ha nem is értik, hogy testvér érkezik vagy szimplán hogy feszült az anyja.
Most pedig betűben kérek elnézést azoktól, akinek karácsonyra csak 'bóti', bazári ajándék jut, és nincs már energia, kitartás fabrikálni. Nem tettem fel mindent, mert... nyilván nem, de majd utólag színesítem az oldalt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése