"Az ünnep azé, aki várja"

Akkor az enyém biztosan :). Itt a nagy karácsonyi készülésben azért sikerült analizálni magam, hogy nyilván azért tobzódik bennem ennyire az alkotási vágy, mert tudom, hogy egy jó időre félre kell tolnom hamarosan ezeket. Vagy ha nem is kell, nem lesz rá kapacitásom. Ezen túl kényeztetem magam programokkal, mint például a szokásos lányos összejövetellel Pesten Kiskatánál Thália színházas kihágással, idén Mózi nélkül nagy pocakkal, Mesi viszont Eszti babával (tavaly én avattam be a dedet a társaságba, és Mesi jött 2 in 1 felállásban, jövőre ő hagyja ott Esztert, és én viszem az erszényben a kis kengurut :) - ügyesen ki van ez találva. már második alkalommal alszunk francia ágyban kettesben, mert vagy ágynyugalomra szoruló kismamák vagyunk éppen, vagy szopós kis malacunk van). Aztán volt olyan, hogy Mikulás ürügyén Kossuth lakba szervezett baba-mama találka, ami szintén komoly hagyományokra nyúlik vissza..., valamint Sanyikámnál aludtam a minap, Attilapa pedig megnyerte magának Mózit. A lelki feltöltődés mellett bejelentkeztem a karácsonykor aktuális arcmasszázsra is, valamint Bettivel becsüccsenve a Bakelitbe bezúztunk két-két forralt bort fektetés után. Ma a Szívemhez Közelállókkal reggeliztünk, mert két évvel ezelőtt szintén csaptunk egy ilyen, még matrjoska babaként vajas kalácsozó szeánszot nálunk. Attila is kényeztet. Megpucolta az összes ablakot advent 1. napja alkalmából, nekem csak a függöny mosás és vasalás maradt belőle. Apránként haladok a nagy takarítással is, egyszóval Every day, happy day ;-) (ugye Bélus?).

A Mikulás muriról még csatolok majd képeket, mert annyira jó fej volt a 7 gyerek egy rakáson :D.

Mikulás előszele 2012. december 5.