Lóci Kapitány edzett gyerek lesz. Mózi újabban átlép rajta. Egy pillanat alatt. Vagy a hasán keresztül, vagy a gerincén... Csak egy lábbal, így nem használja teljes súlyát, de akkor is. Rászólás mit sem ér. Nagyon jól tudja, hogy nem szabad. Elmondom azért neki sokszor. Napjában többször is. Ezek mellett viszont egyre jobban eljátszanak, Lóci csak tátott szájjal figyeli vagy visong, ahogy ugrál a kanapéról, mint egy gyalog béka. Egy-egy doboz kiborított játék felett is elvannak csendben szöszmötölve, rágcsálva, építve perceket. Fürdés után az ágyban virgonckodnak. Olyan jó ezt látni.
Aggódós lettem. Nincs mese. Annyira, hogy megnyugtatásként már a Kenézybe is kimentünk a gyermek rehabra, hogy nézzék meg - biztos, ami biztos - tényleg nincs baj a mozgásával. Most is azt mondták, nincs. Túl hamar volt túl nagy, az izomzata meg nem az a sűrű, masszív anyag, hanem mint Anyucija puhányosabb fajta. Nem bírja magát. Most látszik, hogy nekiiramodott, látok változást, nyugalmi állapotom kezd visszatérni a helyére. Csak szokatlan, rég volt picibaba a családban, és már elfelejtem, mit mikor kell csinálnia, mi fér még bele a békességbe.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése