A vidám gyerekek 7 szokása - könyvélmény, ... mert szeretjük

Fűűű mennyien körülrágták már a sikeresség témáját felnőtt és gyerek vonatkozásban is. Én pl ezt a szót nem is szeretem. Nekem olyan negatívan fellengzős. Viszont mindig rájövök,  hogy tudok nagyon sarkalatosan fogalmazni, gondolkozni, vélekedni, sőt sokszor nem tudom lekerekíteni az álláspontomat. A véleménynyilvánítás csiszolását (is) tanulom ;-). Pl az imént a 'nem szeretem' szót alaposan körül csiszoltam... Sokszor arra is rájövök, hogy betű mögül gyakran félre megy a stílus és az üzenet. Ezért szeretek több oldalt kedvelni, olvasni, követni, mert figyelem ki hogyan kommunikál, ki hogyan reagál.

Ez a sikeresség (vagy inkább boldogulás (?)  - ebben pedig érzek egy szerencsétlenkedő, kínkeserves, az életen való átbukdácsolást, így ezzel sem akarom összekötni*) viszont egyre jobban érdekel mióta gyerek is van a háznál. Folyamatosan villannak be helyzetkezelések, problémamegoldások, tanítások, nevelések, hogy melyik merre vihet, melyik hozzávalót mikor adagoljunk a "főzethez". Kell-e tudatos adalékanyag vagy bőven elég az organikus ösztönösség. Tudunk-e jó példát mutatni, kell-e ehhez még nekünk fejlődni? Melyik szülő legyen bizonyos mintákban mérvadó, mi szülőként mit hoztunk a családba, miből bújjunk ki, mit öntsünk mély alapokba? Kell-e kimondani, szájba rágni? Mik azok a tulajdonságok, amelyek tetszenek másokban, és úgy érzem belőlünk/belőlem hiányoznak egy-egy szituációban, élethelyzetben, viszont könnyebbség lenne, ha magunkkal hoztuk volna. Ezeket figyelem a gyerekek esetében, és arccal abba az irányba fordítom őket, hogy szívják magukba. Próbálom átszitálni a divatos tulajdonságokat és egy mélyebb szintű morális alapot húzni, ami önmagában bármilyen korban megállja a helyét, és amire rugalmasan lehet építkezni. Sajna én rugalmatlan vagyok sok mindenben - erre is a gyakorlatban kellett rájönnöm, hiába nem szeretnék az lenni. Nehezen reagálok, nehezen módosítok, idő kell az újratervezéshez. Attila ebben a témában élenjáró, nagyon sok olyan tulajdonságot hozott, amit saját elmondása szerint az egy év amerikai családnál eltöltött élményeire épített, és menet közben is csipegetett fel az oldalára még pár kiló ilyet. Ezek viszont pontosan szemben állnak a(z) - tipikusan magyar mentalitásnak bélyegzett - idegesítő, negatív, lehúzó, kifogáskereső, egymáslegyűrő, mindig mást hibáztató, kiskapukereső jajjongásokkal. Ami tényleg nem annyira építő, lendületes és energia dús. Természetesen ezekből bennem is volt, de sokat tudatosan igyekszek fejleszteni, mert szeretném, ha gyerekek sokkal nyitottabban, rugalmasabban nőnének már a kezdetektől. Hogy ez evidencia legyen a számukra.

A tüdőnadrágot AttilApa húzta rájuk :D

Egyszer régen amikor Lóci dadogásáról írtam, említettem egy könyvet A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása Dr Stephen R. Covey-tól. Ennek gyerekváltozatát vettünk meg tavaly év elején (másik már megvolt): A vidám gyerekek 7 szokása (és teljesen véletlenül, de a fiúk mindig úgy emlegetik, hogy a Boldog gyerekek 7 szokásából meséljünk).

A történet Héttölgyesben játszódik kis állatok főszereplésével, akik mind-mind más karakterek, de barátok és remekül szórakoznak, legyen az focizás, kertültetés, tollbamondás. Közösen fedezik fel a 7 alapelvet.

- Ugrifuti az izgága extrovertált nyuszi
- Talpas, a lomha kicsit antiszoc mackó
- Tüskeszüri, az álmodozó sündisznó
- Marcsi az okos, művelt mókuslány
- Marci, Marcsi ikertestvére, aki él-hal a kütyükért és szerel
- Énisjövök Micike, a mindenkit követő és pösze kis egér
- Borz Eszti, aki balagyféltekés :D - szeret rajzolni, festeni, alkotni

A könyvben 7 mese van, természetesen egy-egy szokás köré építve. Ami rettenetesen tetszik, hogy nem szájbarágós, nem tanmese, nem szajkózza az igazságot és nem lövi le a poént, vagyis nem fejti meg a mesét. Nem von konklúziót. Vagy ha von is, szépen belesimul a mesébe. Annyira aranyosak a szereplők és érthetőek, hétköznapiak a történetek, amivel bárki tud azonosulni. A hosszuk pedig pont úgy jó, ahogy van (se nem rövid, se nem hosszú).

És hogy ne maradjon titokban a 7 szokás sem, leírom ide:

1. Légy proaktív!  Te vagy a felelős
2. Tudd előre, hova akarsz eljutni! - Készíts tervet!
3. Először a fontosat! - Előbb a munka, aztán a szórakozás (bevallom, nekem ez a fájó pontom... Mert ha sok a munka, hol a szórakozás és a pihenés :))))
4. Gondolkodj nyer-nyerjben! - Mindenki győzhet!
5. Először érts, aztán értesd meg magad! - Hallgass, mielőtt beszélsz!
6. Teremts szinergiát! - Együtt jobb!
7. Élezd meg a fűrészt! - Törekedj az egyensúlyra!

Most ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mantrázzuk itthon, mint a kisdobosok 6 pontját. A mesék végén van a szülőknek instrukció, beszélgessünk! rész. Ezt nem feltétlenül szoktuk elolvasni, végigcsinálni. Ha pont úgy hozza a helyzet, akkor szóba kerül, felvillan valamelyik kis figura, emlegetjük a történetet. De nem feltétlenül mi. Sokszor a fiúk csatolnak vissza.
Nekem ez nagyon tetszik. Sokan tudom, ódzkodnak az előre tervezett, célmeghatározó, és ezért konkrét, tudatos apró lépéseket tevő, szervezett élettől, mert hol a spontaneitás, a Némó fajta sodródás... Pont ezt írtam az előbb. Hogy nem görcsösen csak eszerint élünk (sőt, máshol bőven akad lazaság...). De én, aki hatalmas álmodozó voltam, vagyok, sokat ad a masinériámba, hogy egy-egy álom nyugodtan megvalósulhat, és nem kell annak maradnia. Ezt pl hiányolom otthonról. Inkább a bilibe lóg a kezed, ne álmodozz, a tények ma kacs dolgok szerint nőttünk ;-). Amit értek én. És támogatom. Csak eszközt nem kaptunk eleget hozzá, hogy hogyan épülhet egy álomból valóság. És azt hiszem, épp ideje, hogy egy nevelési hiányosságra rávilágítsak a szüleim részére :D.
Majd valamelyik piacutcai tartózkodás alatt, vacsi közben és után jól megvitatjuk ezt...


* küldjetek sok jó ötletet, hogy ti mivel azonosítjátok a sikerességet, hátha megtalálom a hozzám legközelebb álló szót